Már két hete nem ivott.
Tárcájában ott lapul fizetése maradéka,- ötezer forint.
Tartogatta.
A pszichológusnő, akihez a háziorvos utalta be, tegnap is megdicsérte, amikor elmesélte neki.
Ebben a hónapban sikerült időben odaérnie az ülésekre, mindketten elégedettek voltak. A férfi ma azt is elmesélte a doktornőnek, hogy a társkeresőn talált egy nőt. Többdiplomás, általános iskolai tanárnőt! A doktornő mosolygott, amikor azt is megosztotta vele, hogy este találkoznak harmadszor, és ebből az alkalomból, vacsorázni viszi.
Nem valami nagymenő helyre, de mégis! Ezért tartogatja a személyije tokjában a pénzt. Az ötezres, ott lapul várja, hogy a kicsi gömbölyded nő előtt villoghasson. Reméli, hogy megmaradnak egymásnak, akkor talán a lányai is elhiszik, hogy meg tud változni, és újra szóba állnak vele, négy év után. Akkor csapták rá az ajtót, és azóta még a telefont se veszik fel. Pedig kifizette a lányokat, a feleségét is, és megvette a garzont Zuglóban.
Rózsadomb után ez sem rossz, bár itt is elég magasak voltak az árak, de a Bimbó úti négyszobás ház horror áron kelt el. Így mindenki megkapta a saját részét. A garzont egy egyedülálló kétgyermekes anyától vette, szegényes konyhabútorral, rozsdás ablakráccsal, kevés tároló hellyel. A mosógép az előszobában fért csak el, meleg vízre kötve, így sokkal olcsóbb a rezsi, mondta a nő.
Amúgy maga is kitalálhatott volna hasonlót, hiszen mesterember. Bármit megszerel. A műszergyárban, ahol kilenc éve dolgozik, elégedettek. Tudják magának való, munkájába temetkezik, precízen figyel szerszámaira, nem nagyon kommunikál, de mindig kész a feladat időre. Az ital miatt, pedig is csak egy fegyelmije volt a kilenc év alatt, a reggeli szondázás után.
Pedig hamar eléri a szintet. Amikor lányai nem veszik fel a telefont, vagy amikor este egyedül van, a négy éve ki nem pakolt dobozok között, leteríti a depresszió, mert teljes lelki toprongynak érzi magát, és feleslegesnek érez mindent, akkor bármilyen lőre jó.
Hazaviszi, gyorsan elfogy az egy liter, kettő, aztán már csak a hatást várja.
Reggel aztán kezdődik minden újra.
Azonban, mióta a doktornőhöz jár, kicsit jobb. A doktornő sokat dicséri, és már két hete nem kellett a bódító literekre pénzt költenie.
A nő, pedig, akivel este újra randizik, ígéretes lehetőség. Amikor nem találkoznak, akkor leveleznek, úgy érzi, hogy a séta a Ligetben, és a vacsora nagyon jó lehet a kapcsolatépítés szempontjából.
Kimennek majd a Ligetbe, azután este vacsora, és talán nála is alszik, ha sikerül elvarázsolnia. Szép meleg szeme van a nőnek és puha, finom bőr a mellén. Ezt már megtapasztalta az első csókolózásnál, mert a nő hagyta, hogy egy kis időre kigombolja a blúzát, és megcsucsujgassa a két kerek, asszonyos mellét, birizgálja az ágaskodó bimbókat, és beletemesse az arcát a puha halmok közé.
Hónapok óta kiéheztetett szexualitása viszont otthon robbant. Akkor nehezen állta meg, hogy ne rohanjon el borért, mert a nő többet nem engedett a Szigeten a sötétben a padon, azt mondta, hogy ennyi most elég lesz, és a tovább kutakodó kezét szépen lefejtette magáról. De nem bántódott meg, és ő sem mutatta, hogy máshogy képzelte.
Hiszen ma újra találkoznak!
Ahogy közeledik a randevú ideje, egyre inkább erőt vesz rajta a félsz, és a bizonytalanság. A torka száraz, köhögő rohamok gyötrik.
Már haragszik.
Azon agyal, vajon igaz-e a nő lelkesedése?
Mára eredetileg azt tervezték, hogy elmennek az unokatestvére klubjába, egy filmklubos vetítésre. De a vetítés áramszünet miatt elmarad, és a nő nem bánta, hogy más program lesz, igaz, megígértette vele, hogy feltétlen szeretne a klubba is elmenni akkor, ha megjavítják a hálózatot.
Megy hazafelé, hogy átöltözzön, és egyre nehezebb a randira koncentrálnia.
Reszkető kezei tárcájában lapuló személyi tokjában kotorásznak egyre izgatottabban. Majd a pénze megkaparintása után hirtelen befordul lakásával szemben lévő étteremnek nevezett kocsma ajtaján…
Amikor ötödszörre cseng a telefonja, a pincér megrázza a vállát.
– Józsi, keresnek, nem veszed fel? Már négyszer hívtak, ugyancsak fontos lehet!
– Á, nem, ne hidd, – mekegi,- nem fontos, miközben felhörpinti az újabb pohár tartalmát.
Már nem remeg a keze, már nem kattog az agya, már csak valami távoli feladatként jut eszébe a nő, aki alig száz méterre fél órán át várta, minden irányban figyelő forgó, egyre vörösödő fejjel, éber izgalomban, és aki értetlenül az újabb kudarctól, épp az étterem előtt szállt föl a trolira, az Örs Vezér tér felé, ahonnan azután szinte futva igyekezett haza.
Még egyszer beszéltek.
A férfi közölte, a nő ne zaklassa, mert ő ezt senkitől sem tűri!
Hónap végén, pedig az ötezer forint maradékából vett, vitriol minőségű bor társaságában maga elé idézte a nő bársonyos melleit, magához nyúlt, de közben hangosan, a fejében duruzsoló hangnak magyarázta, mit érdemel az a nő, aki már a második randi után uralkodni akar a férfi felett, és megmondani neki, hogy mit csináljon.
