– Most komolyan? Most tényleg megint ebben a helyzetben vagyok? – tette fel a kérdést a tükörrel szemben ülve. – Hát, anya megmondta előre – törölt egy durvát a szemén. – Miért látja mindig előre, és miért nem hiszek neki soha? – dőlt neki mind a két kezével a tükörképének, mintha ez a test a…
Ritka pillanatok egyike volt, hogy céltalanul, csak úgy magam örömére sétálgattam a városban. Megálltam a kirakatok előtt, belehallgattam az utcazenészek munkájába, érzékeltem a járókelőket, s ízlelgettem a semmittevés állapotát.
A kislány ült a padon, azaz dehogy ült! Izgett-mozgott, mint egy sajtkukac. Hol a székébe kapaszkodott izzadó tenyérrel, hol az anyukája tekintetét figyelte hatalmas zöld szemeivel.
Sorban álltunk. Volt, aki türelmesen, volt, aki kevésbé. Én szeretem ezt a tétlen aktivitást. Jár a szemem mindenfelé, s a gondolataim repdesnek független az aktuális környezetemtől.
Mindig az életről szeretünk hallani. A boldogság kereséséről, hogy milyen gyorsan és ügyesen tudja magának megszerezni az ember.
Ült a felhő szélén. Lábát únottan lógatta. Páztázta a Földet. Nem értette, hogy miért kell megint segítenie valakinek. Az emberek unalmasak. Újra és újra ugyanazokat a hibákat követik el. Úgy tűnik, megértették az angyali segítséget, aztán mégis sírás és önmarcangolás lesz a vége… Nem volt kedve ehhez. Alig volt szabadságon, s most megint feladattal bízták…
A nő egy fapadon ül a gyönyörű folyó partján egy kis park szélén a késő délutánban. Bejárta a fél várost feladatai intézése közben. Sikerrel járt. Örül. A jutalom a padon való mélázás. Most megpihenve azon gondolkodik, hogy az idő, amit egy helyben töltünk, s azt mondjuk: itt élünk, az az ő esetében mit is jelent….
Robogott a vonattal. A könnycsepp lassan, de biztosan indult meg lefelé napbarnított arcán. A szeme mosolygott, a könny azonban mást mutatott:
~ Vigyázat, a szöveg valós elemeket is tartalmaz ~ A két barátnő ül a belvárosi kávézóban, lassan és megfontoltan kevergetik a feketéjüket. Az egyikük felajzottan mesél, hol hatalmas gesztusokkal, hol csendes, ijedt tekintettel magába roskadva; míg a másik átélve a hallottakat, értőn figyel és bólogat.
A nő ült a férfival szemben. Hallgatta a hiteltanácsot. Próbált teljes lelkével koncentrálni, s megérteni minden szót, hogy jól dönthessen. Feszülten figyelt, de érezte, hogy a gondolatai egészen máshol járnak.
Még korán volt, mégis frissen és tettre készen ült fel az ágyában. Próbálta átgondolni, hogy mi is fog ma vele történni, de elakadt a harmadik mondatnál, mert nem akarta érezni újra a félelmet az ismeretlentől. Gondolta, nyom egy jó kis imát, azzal nem lehet baj. Igen ám, de melyik vallás, melyik könyörgését, s milyen nyelven,…