-
Mi a helyzet akkor, ha hiányzik valakiből a bölcsesség? – avagy a bölcsesség is tanulható II. rész
Milyen jellegzetességeket mutat az életünk akkor, ha hiányzik belőle – a gondolatokból, cselekedetekből – a bölcsesség? Ha mindeneket meg akarsz hódítani magadnak, hódolj meg a józan észnek. Sokakon fogsz uralkodni, ha feletted a józan ész uralkodik. Seneca A bölcsesség elérését általában nem szoktuk olyan célként kitűzni magunk elé, mint például egy diploma megszerzését, vagy egy…
-
Miért fontos a bölcsesség az ember életében? – avagy a bölcsesség (is) tanulható I. rész
Ha valakire azt mondjuk, hogy bölcs, azzal a legmagasabb szintű dicséretben részesítjük. Sok mindent el lehet mondani egy okos, intelligens emberről, de ha ki tudjuk jelenteni azt valakiről, hogy ő bölcs, akkor gyakorlatilag az emberi létezés színvonalának a csúcsára is helyezzük egyben. Ha valaki bölcs, annál nem nagyon van feljebb. A bölcsességet persze sokan irigylésre…
-
Miért a bagoly a bölcsesség szimbóluma?
Avagy miért a bölcsesség szimbóluma a bagoly? Gondolkodtál már azon, hogy miért a bagoly a bölcsesség szimbóluma? A bagoly a római mitológiában Minerva, a bölcsesség, a művészetek, a kézművesség és a stratégiai háború istennőjének szent állata volt. A szimbólum eredete az ókori görögökhöz nyúlik vissza, ahol a bagoly Pallasz Athéné, Minerva görög megfelelője volt. Ennek…
-
Chris Flennery: Lebegés
Nyár van, kánikula, az egyetlen hely, ahol még elviselhető ez a hőség, az a medence a strandon. Bele is csobbantam, úsztam egy jót, és most csak pihegek, lebegek a víz felszínén. A fülem a víz alatt, csak az arcom látszik ki. Nézem a felhőket a fejem felett, a csodakék égen. Valami elszáll felettem. Messze ahhoz,…
-
Ládi Zsuzsa: A felhőfaragó
Volt egyszer egy öreg varázsló, aki a hetedhét határon túl éldegélt egy kis felhőkbe burkolódzó hegy tetején. Magányosan tengette a napjait, és évek óta csak egyetlen szórakozása volt: szebbnél szebb formákat faragott a ház körül kavargó felhőkből, majd szabadjára eresztette őket, hogy más is megcsodálhassa a műveit. Nap nap után felmászott az égbe nyúló létrájára,…
-
Ládi Zsuzsa: Télország varázslója
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ország, ahol egész évben tél volt, egyetlen napot kivéve, amikor elolvadt az összes hó, kinyílott minden virág, és hipp-hopp, gyümölcsöktől roskadoztak az ágak. Volt is nagy ünneplés és öröm azon az egy napon, minden évben ugyanakkor. Ilyenkor nagy mulatságot rendeztek a nyárnapi ünnepre, ahová mindenkit meghívtak, aki…
-
Chris Flennery: Közeleg a nagybetűs élet
– Na, most ülj le, édes lányom, valamit át kell beszélnünk! Nyomott le anyám az ebédlőasztalhoz. Meglepődtem, hisz a szexuális felvilágosításhoz kicsit öreg vagyok már, meg amúgy is kicsit késő lenne, így az esküvőm előestéjén. De annyira komoly volt az ábrázata, hogy szó nélkül leültem, és vártam, hogy mit akar mondani nekem? – Arról van…
-
Földi Marcsi: A levél
Didergek, remegek mást nem érzek. Megkeményedtem, talán soha fel sem engedek. Mindenhol dermesztő hideget érzek. Csak zúzmara, jég van körbe-körbe körülöttem. Valahogy, valahol melegre, izzó tűzre kell lelnem. Így tovább nem élhetek. Melegről álmodom, hatalmas lángokról, amik fel olvasztanák azokat a jéghegyeket, amik engem körül vesznek. Izzani akarok, mint valamikor régen, mikor még igazi tűz…
-
Timár Anikó: Hóvihar
Egy héttel karácsony előtt a kórházak sürgősségi osztályán nagy a jövés–menés. A nővérek feltöltik a készleteket az ünnepi balesetek megszaporodására számítva és közben karácsonyi dekorációt tesznek fel a falakra és a nővérpultra. Nem volt ez másként a mátradödöllei aprócska kórházban sem. Zoltán, a mindenes éppen a bejárati ajtó fölé erősítette fel az izzósort, amikor befutott…
-
Nagy-Rakita Melinda: Hóesés
Lassan ballagott, leszegett fejjel, mintha a lába elé nézne, de nemigen látta az utat. Szokás szerint gondolataiba mélyedt. Egyszerre valami puha, hűvös érintést érzett az orrán, majd az arcán. Felnézett. Esik a hó, gondolta és egy pillanatra elfogta az ismerős öröm. Valami ősi ösztön mindig felderítette, ha meglátta az első havat. Még akkor is elfogta…
-
Chris Flennery: Hideg
– Anyu, mit jelent az, hogy egy ember hideg? – kérdezte Minna, ahogy lóbálta édesanyja kezét, szökdécselve mellette a hotel parkjának kavicsos sétaútján. – Hát, hogy már meghalt. Kihűlt a teste. – Jesszusom! – kapta pici kezét ijedten a szája elé. Szemei nagyra nyíltak rémületében. – Az nem lehet, hiszen mozog, beszél! – Kire gondolsz, kicsim?…
-
Ládi Zsuzsa: A jegesmedve ajándéka
Valahol a varázslatos hóval fedett északon Élt egy apró jegesmedve, családjával szabadon. Három medvebocsból ő volt a legkisebb csemete, És ahogy az lenni szokott, medvemama kedvence. Aznap este épp nagy hó volt, s ragyogtak a csillagok, És az apró jegesmedve panaszkodott: „Megfagyok!” Didergett az orrocskája, mindkét füle remegett, Mancsocskája nem lehetett volna ennél hidegebb. Anyukája…
-
Fedor Ilona: Ne fázz tovább!
Fázott… Nem, nem úgy, mint mikor a hideg a bőr alá kúszik és ledermeszti a végtagokat, ami ellen csak a mozgás segít, hanem belülről fázik, de ez ellen nem tud mit tenni. Most még a mozgás is fáj. Szépen indult a nap. A kelő aranysárga korong a havon ezernyi csillagként szórta szét sugarait. A többiek…
-
Anyu! Képzeld! Így költözött vissza a remény a szívekbe
Anyu, képzeld! Fura január lett az idei. Majdnem olyan volt, mint a többi, azzal a különbséggel, hogy ez az év eleje nem tűnt olyan szokásosan üresnek. Régen tudod, mindig azt éreztem ilyenkor év elején, hogy mintha megállt volna a közélet: az ünnepek után nyilván senki nem akart politikával meg acsarkodással foglalkozni, hanem biztos igyekeztek az…
-
Az Agresszív Kismalac legfontosabb napja
Az Agresszív Kismalac reggel – szokás szerint – elgyötörve ébredt. Kiült az ágy szélére, lógatta lefelé a lábát – a füle természeténél fogva mindig lógott –, közben a hasa oldalát vakargatta. – Érzem, hogy ma minden szar lesz… – mormogta magában, aztán nehézkesen felkászálódott és kislattyogott a fürdőbe. A tükörbe nézve egy pillanatra majdnem elmosolyodott,…
-
R. V. Legend – A rózsa
Elviselhetetlenül hosszú, forró nyár volt. Ez még akkor történt, amikor még nem volt mindennapi téma a klímaváltozás, nem voltak papírból a szívószálak és még össze lehetett taposni a műanyag palackokat is. Kora esténként 38 fokig kúszott fel a hőmérséklet, olyankor, amikor a nap alábukása révén már a hűsítő légáramlatokat vártam volna, de helyette a házfalakból…
-
R. V. Legend – Őrangyal
Éppen csak hajnalodott, a közeli patak párája megült a kertekben és az út szélén is. A fiatalasszony nehézkesen, szuszogva szállt le a bicikliről. Nemcsak a telipakolt hátiszatyor húzta a föld felé, és nem is a bőszoknyája és a köténye alatt gömbölyödő, negyedik gyermekét rejtő hatalmas pocakja késztette a kapkodó levegővételre, de a lelkét is tonnányi…
-
R. V. Legend – Tanmese Donáth Annának (és annak, aki magára veszi)
Képzeljünk el egy zöldséges piacot, valahol vidéken! Hajnal van, a pára megül az aszfalt felett, a levegő csípősen hűvös, de az éppen felkelő Nap sugarai már jólesően melengetnek, már amikor kikandikálnak a fénypászmák a zöldséges standok szürkés-fémes bódéi közül. A piacosok, akik árulni jöttek ide a portékáikat, sürögnek-forognak: autóikból, utánfutóikról szorgalmasan pakolják a nekik fenntartott…
-
R. V. Legend – Egyedül
Marcsi sosem volt egy filigrán alkat. Egész életében imádott enni, olyannyira, hogy még a disznótorban, a bélmosás cseppet sem felemelő pillanataiban is képes volt a hagymával sült vérbe tunkolt, frissen sült kenyeret majszolni. Telt alkatát minden ismerőse összekötötte fejben a harsogó, életvidám nevetésével, és úgy tartották róla a dunamenti falucskában, hogy abban a helyiségben –…
-
Jancsó Katalin: A nagyravágyó szikra
Hűvös nyár végi éjszaka volt. Jól esett a kandallóból áradó meleg. A nagy sötétségben egyszer csak kipattant egy kis szikra. Amilyen kicsi volt, olyan nagyravágyó. Eldöntötte, hogy ha nagy lesz, felszáll a fekete bársonyos éjbe, és csillag lesz belőle. Irigy volt az égen szikrázó apró gyémántokra. Ők fényt adtak, mosolyt és békét varázsoltak az emberek…
-
Szabó Ildikó: Nápolyi küldetés
James Burke különleges ügynök idegesen fészkelődött a székében. Egy hírszerző ügynökség olaszországi kirendeltségvezetőjének fogadószobájában ücsörgött. Vajon mit akarhat tőlem a nagy Mr. Lion Tenet? – morfondírozott magában a férfi. Szemben vele, az íróasztal mögött helyet foglaló titkárnő túlontúl elfoglalt volt ahhoz, hogy Burke gondterhelt arckifejezéséből bármit is észre vegyen. – Bemehet – szakította félbe James…
-
Varga Béla: Szivárvány
Ági a legszívesebben a falhoz vágta volna a telefonját… De akkor megint vehet egy újat, ami nem olcsó játék. Szóval inkább kinyitotta a szemét, és kikapcsolta a süvítő hangú ébresztést. Tudta, hogy ha most nem mászik ki az ágyból, akkor egy nap megint kiesik, és azt nem akarta. Persze lehet, hogy ma ráhibázik… Kicsit fájt…
-
Menyhártné Zana Éva: Szeretetéhség 3. – Végre megvagy
„Szerelem ahogy a szél meglebbenti a függönyt nem a függöny, nem a szél. A lebbenés.” Fodor Ákos Jócskán eltelt egy év, mióta Marie itt járt. Akkor május volt. Most lassan vége a nyárnak. Magam sem tudom miért pont most, de nekiálltam rendbe tenni a szőlőlugast. Az indák már sűrűn átszőtték. Olyan, mint egy zöld szoba.…
-
Menyhártné Zana Éva: Szeretetéhség 2. – Bosszúvágy
Maria fázósan húzta magára a takarót, és elnézett valahova a csillagok közé, melyek úgy szikráztak az égbolton, mint fekete bársonyon a gyémántok. Ivott egy pohár bort, és folytatta a történetét.
-
Menyhártné Zana Éva: Zombi
Előre-hátra, előre-hátra… Nyikorog alattam az ócska hintaszék az öreg tornácon. Kezemben whisky-s pohár. Bámulom a semmit.
-
Menyhártné Zana Éva: Szeretetéhség
Maria váratlanul toppant be hozzám szomorúan, kétségbeesve. Ülünk a teraszon. Langyos a májusi este. Hozok két takarót, mert kezd feltámadni a szél. Az egyiket ráterítem. Ő belülről fázik.
-
Menyhártné Zana Éva: Túl az Óperencián – A zokogó béka 2.
Ahogy ott kucorgott a még nedves homokban, Lizzy egy huppanásra lett figyelmes. Halálra rémülten ugrott egy nagyot. Kis barátja érkezett a könnyáradattal. Hóna alatt szorongatta a kislány szétázott mesekönyvét és a fényképét.
-
Rónai Katalin: Zeller, a manó
Egy verőfényes, napos reggelen az erdei tisztás szélén álló fák irányából halk, de hosszan tartó reccsenés hallatszott. A reccsenés egy rég kiszáradt, korhadt facsonk irányából érkezett, amely ki tudja mióta szomorkodott már az ösvénytől kicsit beljebb, megbújva egy csodásan zöldellő fenyő mögött.
-
Menyhártné Zana Éva: TomTom és Yolanda
Lizbeth elgondolkodva ült le a ház előtti pihenőpadra. Szépen ápolt gyep, gondozott virágok. A lépcsőház is tiszta volt, ahonnan az imént lépett ki. – Istenem, az élet nekem is adhatott volna ilyen szép, hosszú szerelmet. De nekem nem jutott senki. Szociális gondozó vagyok, családsegítő és kirendelt gyám az öregek mellé, akiket most látogattam meg. TomTom…
-
Rónai Katalin: Szabad-boldogan
Imádott férjem, Imre apja, gyakran, és sokféle okból képes volt feldühödni. Mégsem káromkodott soha. Ilyenkor az látszott, hogy megfeszül minden ina, a kezeit ökölbe szorítja, befelé forr, izzó düh emészti, de mindössze az csúszott ki a száján, „hogy az a franckarika essen belé”!
-
Varga Béla: Jelenlét
A jelenben vagyok. A jelenben vagyok. Mondom a jelenben vagyok… A jelenben vagyok, hogy a hunyorgó rózsabogár kólintaná már fejbe a világot egy péklapáttal!
-
Alett Gültem: Jelenlét
Tizenegy felé járhatott, már a sokadik ügyfelet szolgáltam ki a sokadik lottóval. Mindegyik hozta az átvételit, érvényesítettem, kérte újra. Az egyikük közelebb hajolt az ablakhoz és halkabban kérdezte: – Mondd, miért vagytok feketében?
-
Rónai Katalin: Itt van, ami itt van
Ül a vonaton. Nyáron rászokott. Jobban tetszik neki, mint a sok átszállás, metró, metrópótló, és még egyéb. A vonat, ha nem késik, s ha nincs 38 fok meleg, nagyon kényelmes, tágas, levegős.
-
Szabó Ildikó: Fekete szombat
1338. Valahol Skóciában A vár falai között fújó hideg szél szinte csontig hatolt a piactéren álló várakozók között. Egyre többen jöttek a verseny helyszínére bámészkodni, hogy kíváncsiságukat kielégítsék.
-
Jancsó Katalin: Ebéd
– Jó reggelt kis hercegem!- hajolt édes az alvó gyermek fölé, kisimított egy kósza tincset az arcából és csókot lehelt a homlokára. – Már reggel van? Még álmos vagyok, fázom és fáj a hasam.
-
Menyhártné Zana Éva: Sajtból van a Hold
„Sajtból van a Hold” énekelhetném Demjén Rózsival. Ez egy ilyen éjszaka. Kristálytiszta az ég, és a Hold hatalmassá nőtt korongja kísérteties fénnyel árasztja el a tájat. Kutyagyerekek, farkas hordák vonyításától hangos a máskor csendes éj.
-
Szabó Ildikó: Húsz lépcsőfok
Barbara miközben az őszi falevelek hullását szemlélte, beleszívott még egy utolsót a cigijébe és felhajtotta maradék kávéját. Elfordult az ablaktól, majd a hamutartóba tette a csikket.
-
Szabó Ildikó: Az ösztön ereje
– Elköltözünk – jelentette be Margaret. A gyerekek annyira meglepődtek, hogy a reggelit kísérő civakodást is abbahagyták, s csak tátott szájjal meredtek anyjukra. Egy pisszenést sem lehetett hallani.
-
Szabó Ildikó: Látvány
– Azt nézd! Ott! – mondta Bob, miközben könyökével megbökte útitársát. – Mit? – kérdezett vissza Steve, de hangját szinte teljesen elnyomta a kis kétüléses repülőgép motorzaja.
-
Menyhártné Zana Éva: Csak szavak
„Mennyivel másabb a táj ilyenkor hópaplan helyett mindenütt virágok sarjadó fű, levélrügyek holnaptól tavasz lesz béke veled… „
-
Rónai Katalin: Születésnapodra
1979. augusztus 16-án még minden ugyanúgy zajlott, ahogy előtte.. Pedig aznapra volt kiírva, tehát szülnie kellett volna…
-
Szabó Ildikó: Terápia
– Elkaplak! – sziszegte összeszorított foggal Borbolya (a varázsló), ahogy futás közben hosszú, talpig érő ruhájában botladozott. Hogy könnyebb legyen az üldözés, szoknyáját térd fölé emelte. Hirtelen nevetés ütötte meg a fülét, ami megállásra késztette. Az utcán arra járó emberek meredten bámulták hófehér, csatos cipőben végződő, girbe-gurba lábszárát. Dühösen toppantott egyet, mert utálta, ha rajta…
-
Menyhártné Zana Éva: Hogyan mondjam el…
Feltámadt a szél. A száraz faleveleket fújta, pörgette, görgette maga előtt. A már színüket vesztett levelek úgy néztek ki, mintha egy jókorára hízott rovarhadsereg indult volna rohamra. Eszty fáradtan hajtotta fejét az autó kormányára. Ki kéne szállni, el kéne indulni. Róbert várja. A ház kivilágítva. A kapu automatikusan nyílt, mikor megállt előtte.
-
Menyhártné Zana Éva: Ugratás
Misi jó srác volt. Szerette a műszaki kütyüket, a barátait, a lányokat. Szeretett édesapjával autót szerelni, anyukájával nagyokat beszélgetni. Imádta az életet. Persze legjobban biciklizni szeretett, mióta az eszét tudta…
-
Menyhártné Zana Éva: A hetedik év
7 év. Ennyi idő telt el, mióta elvesztette őket balesetben. Felesége, Aliz és két kislánya, Dorka és Lencsi, szíve-lelke-élete lett áldozata egy felelőtlen, ittas, kábítószeres fiatalembernek.
-
Szabó Ildikó: Üzemzavar
Péter felemelkedett. Élvezte a magasságot. A mindent átható örömtől még a bőr szandálba bújtatott lábujjai is begörbültek. A holtpontot elérve elkezdett hátrafele zuhanni ellentétes irányba mindaddig, amíg a lendület el nem fogyott. Így hintázott csendes magányában, hol előre, hol hátra dőlve, hogy a hinta lendülete ne törjön meg.
-
Menyhártné Zana Éva: Korlátozott Mennyország
Csípős volt a hajnal. Még nem fagyott, dér sem lepte még el a tájat, de a nyáriasan meleg napok után bizony hideg volt. Fáradtan hunytam le a szemem a vonaton, pokolba kívánva a körülöttem csacsogó embereket, a fülhallgatón keresztül is dübörgő zenét hallgató fiatalokat. Úgy aludtam volna még…
-
Szabó Ildikó: Fészkek
– Hallottad? – suttogta Jucus. – Mit? – kérdezett vissza Bori, majd lapozott egyet az újságjában. – Megmentették! – válaszolta izgatottan Jucus. Majd szétfeszítette a kíváncsiság, hogy mit fog erre szólni a másik. – Kit?
-
Menyhártné Zana Éva: Az utolsó levél
Minden levél lehullott már, csak egy rezeg még árván. Játékos szellő pördít rajta, majd pilleszárnyként rebben-fordul, s mint tollpihe olyan lágyan hull alá… Egyenesen Nanni kitartott tenyerébe. A lány óvatosan simít egyet rajta, s közben könnybe lábadt szemekkel olvassa az üzenetet. Az utolsót. „Szeretünk Nanni! Légy nagyon boldog! Ne felejts el minket! Tudd, mindig vigyázni…
-
Szabó Ildikó: Bunny-ügy
Az utca csendjét a közeledő rendőrautók egyre hangosabb szirénája verte fel. Nagy fékcsikorgással megálltak félkör alakzatot felvéve a Brown street harmincöt előtt. A rendőrök kipattantak a járműveikből, fegyverüket kirántották tokjukból és a nyitott kocsiajtók mögött fedezékbe vonulva célba vették az egyik ajtót. A hirtelen beálló csöndben tapinthatóvá vált a feszültség.
-
Rónai Katalin: Kötények
– Ah, az ízek orgiája! – sóhajtott hatalmasat Pityu, a dúsan terített asztal vendégoldalán, miközben a negyedik hússal töltött palacsintát kezdte belegyömöszölni, amúgy is tele szájába.
-
Rónai Katalin: Én mondom, te mondod, ő mondja, mi mondjuk
Ki mondja ki? Ki mondja meg? Hányan akarnak helyettem dönteni? Hányan billentenek, billentenének ki az egyensúlyomból, a „tudásból”?
-
Szabó Ildikó: Kattanás
A lenyugvó Nap épp vörösbe váltott, amikor a láthatáron megjelent Jeff Bowen seriff. Napszítta arcába húzta kalapját, ahogy összeszűkült szemmel nézte az előtte elterülő kisvárost. Öreg lova türelmetlenül toporgott alatta.
-
Menyhártné Zana Éva: A bankrablók, avagy a szeretet hatalma
Langymeleg szeptember végi reggel volt. Igazi vénasszonyok nyara. Olyan szép a táj ilyenkor. Az ősz pazar pompába öltözteti a fákat, bokrokat. Zoé gyönyörködött a szél táncoltatta falevelek játékában. Sóhajtott egy nagyot. Miért nem lehet minden ilyen egyszerű öröm?
-
Bodnár Gyöngyi: Egy kis gubanc
– Apa! Gyere gyorsan! Peti kirohant az erdőből, feltépte a vezető oldali ajtót, és igyekezett rávenni az apját, hogy szálljon ki a kocsiból. – Mi az, mi történt? Jól vagy? – Gábor végigtapogatta a fiát, esetleges sérülés után kutatva.
-
Rónai Katalin: Az első alkalom
Kedves doktornő, hogy is kezdjem? Jó illat van itt a szobában. Füstölő vagy valami gyógynövény? A tea? Köszönöm, elfogadom. Olyan illat van, mint egy bioboltban.
-
Szabó Ildikó: Látomás
Szeret? … Vagy nem szeret? – gondolta Tihamér magában, miközben a frissen kisarjadt füvön lépdelt. A tavasz harsogó zöldje vette körül; lüktetett az ébredő természet, amerre csak nézett. Mindez azonban nem tudta lekötni, mert lefoglalta az elméjében dübörgő kérdés, amit minden lépésénél megismételt: Szeret? … Vagy nem szeret? Szeret? … Vagy nem szeret?
-
Rónai Katalin: Angyal a hóban
– És végül, – hangzott a hírek végén a vidáman csengő női hang,– megint esik a hó országszerte! Már szinte nincs olyan hely az országban, ahova ez a tisztító, szépítő fehérség ne jutott volna el, és ahol nem lenne összefüggő a hótakaró.
-
Szabó Ildikó: Bizalom
– Gyere már! – kiabált Panka, miközben lábait kapkodta. Kisöccse, Emil, gyorsabb tempóra váltott, hogy nővérével tudja tartani az iramot. – És ne bámészkodj, mert arra most nincs időnk! Csak lassítod a tempót! – jött az újabb figyelmeztetés Pankától.
-
Rónai Katalin: Szavak
Tulajdonképpen elég egy mondat. Mindig elég egy mondat, na, jó, kettő… – Elhavazódtam, nem tudunk most sem találkozni, de tudd, lélekben mindig veled.
-
Szabó Ildikó: Játszma
– Mondd, hogy ezt nem így tervezted! Hogy jutottunk idáig? – nézett dühösen Jenő a barátjára. Az felkapta a fejét és mordult egyet: – Gondolod, hogy direkt intéztem így? Nem megmondtam neked, hogy maradj távol, amíg körül nem nézek, hogy minden rendben van-e? – csattant fel indulatosan Benő, miközben újabb kísérletet tett arra, hogy kiszabaduljon…
-
Rónai Katalin: Autonómia
Ismeri ezt az arcot. Úgy érezte, tükörbe nézett, amikor az a nő leszegett fejjel, szétesett arccal, senkire sem nézve, a lift felé igyekezett. Önnönmagát ugyan nem látta, – mégis érezte, hogy ugyanilyen lehetett az arca, a testtartása,– pár héttel azelőtt, amikor ő is kirohant a rendelőből, áttörve magát a várakozó, hatalmas tömegnek tűnő, hol csendben…
-
Rónai Katalin: A születés
A dobok, a sípok és a panaszos ének elhallgatott. A varázsló előlépett, hatalmas ezüstös fényben játszó fehér szakálla a fonatok ellenére is a földet súrolta. A törzs tagjainak fülében még élénken zengtek a dob rezgéshullámai, amikor már a kör közepén álló varázsló kántálása felhangzott.
-
Szabó Ildikó: Úton
Puff. Lecsapott az ágyra. Az ágy rugói csikorogtak alattam, pedig nem is vagyok súlyos. De még lehetek. Kissé durván bánik velem újabban.
-
Szabó Ildikó: Brunei szíve
– Bevezetjük! – hozta meg döntését Abdul Waddien, Brunei tejhatalmú ura, miközben kezével trónja székének karfájára csapott, majd folytatta. – Van valakinek ellenvetése?
-
Rónai Katalin: A döntés
Mindig is szeretett belépni a lakásába, hisz az a lakása olyan érzéssel töltötte el, mint, amikor a templomba belép a hívő.
-
Zilaji Krisztina: 2 + 1 autokrata egy családban – nem sok ez egy kicsit?!
Anya és Apa azt hiszi, hogy ők irányítják a családot, bár mióta megszülettem én és a húgom, és még lett egy édes cicusunk is, Bolyhos, azóta kezdik lassan felülírni ezt az elképzelésüket.
-
Szabó Ildikó: Türkiz könnycseppek
2017. december – jelen Amikor Beethoven belépett az elegáns bálterembe, sokan felé fordultak. Igen, Mandy Beethoven feltűnő jelenség volt. Magas, karcsú alakja kiemelkedett az estélyen megjelent hölgyek közül, számos tekintetet magára vonva ezzel. – Mandy! Mandy! – hallott meg egy ismerős hangot.
-
Rónai Katalin: A századik plakát
Éjjel az utcán a sötét jótékony feketeségével takarózva, Iván Filipovics fájó arccal meredt az őt ábrázoló óriásplakátra. Ez volt a századik, amelyet lefesteni indult, de mostanra, egyszerűen elfogyott az ereje.
-
Agota Sandorfy: Százhetvenöt centiméter
Zoe idegesen meredt a mércére, ami egy örökkévalóságig vibrált tétován az ötösön, majd lassan, pontosan megállapodott a vonalon.
-
Szabó Ildikó: Müezinek ajándéka
2696 Amikor Polter kapitány letette hajóját a Q318-as légibázison, még nem sejtette, hogy ez a nap sorsfordító lesz az életében. – A fogolyszállításhoz előkészítettük a kabint – jelentette Gibbon hadnagy a kapitánynak.
-
Rónai Katalin: Az ünnepség
Még szinte el sem csendesedett a terem, egyre csak a székek tologatása fojt, ahogy a nézők a helyükre csusszantak, amikor Leon király már a pulpituson állva figyelte Idász Földe összes lakóját. Meleg barna szeme, melynek pupillája aranyfényben csillogott, büszke tekintettel párosult.
-
Agota Sandorfy: Az vessen követ…
Ana egyenesen a jegykezelő automatához furakodott, mert ő aztán becsülettel pecsétel. Úgy ám! Azt ugyan már nem lájta senki, hogy bizony fordítva dugja be a jegyet… legfeljebb azzal mentegetőzik, hogy tévedésből történt. Sok kicsi sokra megy, mert a helytelenül kezelt jeggyel még egyszer utazhat (itt is lehet tévedésre hivatkozni, ha észreveszik a pecsétet) Igazából van…
-
Rónai Katalin: Azon a napon
Talán akkor kezdődött, talán később, de igazából mindegy, mert valami beindult, azon a napon.
-
Szabó Ildikó: A jófiúk kékben járnak… pedig tudják, hogy a piros pöttyös az igazi
– De nem a vérpöttyös – gondolta Stanton hadnagy, amikor a szürkületi fényben egy autó mögül felfedezte a csillogó vércseppeket az elhagyatott egyetemi campus udvarán. A mellette lapuló nyomozóra nézett, fejével a vérkörök irányába intett. Társa bólintott, jelezve, hogy ő is észrevette a menekülő által hátrahagyott jeleket.
-
Rónai Katalin: A liliom illat
Miközben, a turkálóban vásárolt fekete sísapkából, készített álcát fejére húzta, érezte, hogy hóna alatt, és combja belső peremén az izzadtságcseppek őrült mozgásba kezdtek. – Állj! Ide, ami az enyém, vagy megöllek! – kiáltotta tükörképének, az ollóval kivágott réseken át nézve önmagát.
-
Engi Zsuzsanna: Elvek
– Nem hiszem el. Hogy történhetett, hogy hármast kaptál? Hiszen tudtad a leckét, tegnap átvettük, mindent értettél és saját szavaiddal visszamesélted! – Vera mérgesen vette át az értesítőt, hogy aláírja a jegyet.
-
Agota Sandorfy: Politika
Napjainkban… Amikor a szerelmes bódulatban lubickoló fiatalok házat vettek és hosszú hónapok alatt közösen felújították, az egész család ámult! A lelkesedés ragályosnak tűnt, mindenki segített, ahogy erejéből tellett. A tökéletes otthonba hamarosan kiskutya is került.
-
Rónai Katalin: Az a fránya politika!
– Mert minderről a politika tehet! – visította anyósom, válaszképpen, legalábbis ő válasznak szánta, amikor megkérdeztem tőle, észrevette-e, hogy a gyerekszoba szőnyegének közepén egy egész raj szárnyas hangya fészkel.
-
Bodnár Gyöngyi: Háttérhatalom
Az eddig csöndes, és békés mezőn a fűszálak és a virágok mindenfelé mozogni, hajladozni kezdtek, mintha hatalmas vihar készülődne, és a szél fújná őket. Pedig még egy kósza szellő sem járt arra, a fűszálakat alulról mozgatta valami. Egerek százai meneteltek a fűben, a nagy kidőlt fához igyekeztek. Még a mező legtávolabbi részéből is jöttek a…
-
Agota Sandorfy: Dióhéjban
Megrettenve osont hazafelé, az egyszál, kapucnis trikóban is megizzadt. – Micsoda hálátlanság! – fortyogott! Egész élete munkáját erre a csürhére vesztegette? Demokráciát teremtett számukra, sőt lenyomta a torkukon (mert nem tudják mi a jó nekik) és mégsem hálásak?! Kezükbe adta a döntést, csak azt kérte cserébe, hogy okosan szavazzanak és focizzanak egy kicsivel jobban…
-
Rónai Katalin: Jó napot, ügyvéd úr!
Mekkora meglepetés! Tényleg hozzám! Ó, de jó! Mégis van Isten, ott a mennyben! Hivatalból jön hozzám, hogy tisztázzuk a történteket? Az, bizony jó leszen!
-
Rónai Katalin: Csavarhúzó és forrasztópáka
A férfi, aki a kis kerek asztal mási oldalán ült, nem nézett rá, tekintete messze révedt, miközben a lehetőségeket, a választási harcok kilátásait latolgatta, mintegy „kihangosítva” saját gondolatait, így azt sem vette észre, hogy Kátya unalmában kifelé bámul, a presszó ablakán át nézi az esőt, szemével követi a lecsurgó vízcseppeket, ahogy az üveghez csapódnak, majd…
-
Agota Sandorfy: Kálvária
Janka élete abban az időben kezdett szétzilálódni, amikor anyja állapota olyan rohamosan romlott, hogy már munkából is hozzá rohant elé tenni az ebédet. Igaz, csak az úttestet kellett átszelni, ami – mivel időtakarékosságból nem került el a lámpáig – a tél közeledtével egyre veszélyesebbnek bizonyult. Csak berobbant, gondosan elnyomva a lihegést, ételt melegített (éljen a…
-
Rónai Katalin: Korrupt lelkek tánca
Lóránt még kicsi gyermekkorában adta el a lelkét, egyességet kötött, bizonyos későbbi előnyök reményében. Akkor még Lóri volt. Az első megkísértés fura képekben érkezett, a már vagy ezerszer hallott monológ alatt, amikor az anyja, ahogy déltájban, mindig, megölelte, forró ölébe ültette, és mély beleéléssel simogatta.
-
Agota Sandorfy: Séta
– Kimegyek, járok egyet… – Dehogy mész ebben a hidegben! Durrant az ajtó… – Na, majd én megmutatom!- hörgött Jan, amikor a felesége engedély nélkül kiment.
-
Menyhártné Zana Éva: Barátnők
Juli zavarodottan sétált fel-alá a karácsonyi vásár forgatagában. Időnként azon kapta magát, hogy fennhangon szitkozódik. Olyankor óvatosan körbelesett, mit vettek észre belőle a körülötte nézelődő emberek, nem nézik-e bolondnak? De senki nem foglalkozott vele, akárha egyedül lenne.
-
Rónai Katalin: Oszt vagy gyerek, vagy lyány?
Ahogy váratlanul a kocsma ajtaja erőteljes nyikorgással, akár egy befogadásra alkalmas éhes száj befelé kinyílt, a nyitott ajtón betüremkedő szél kavarta hóval egy időben, a nagykendős ijedt arcú cseléd szinte bezuhant a férfiizzadtságtól sűrű térbe.
-
Agota Sandorfy: Győzelem
Jo leszállt a buszról és ahogy átment az úton, megrohanták az emlékek. Lehet már egy éve is, hogy Joe itt tette le a szakszervezeti gyűlés után. Útközben édes-szomorkás hangon elmesélte, hogy a kiújult rákkal nem tud mit kezdeni az orvosa. Jo akkor látta utoljára. Talán el akart búcsúzni? Mindig örömmel gondolt vissza szeretett oktatójára, aki…
-
Jancsó Katalin: Éhség
Valamikor magas, szépszál ember lehetett de az idő kicsit meggörbítette a hátát, a gond, a nélkülözés mély barázdákat vésett az arcára. Csapzott fakó haja az arcába hullott, rég nem telt fodrászra. Ruháját még megpróbálta rendben tartani, de ócska sportcipője már nem bírta a latyakos időt.
-
Perluszné Villányi Julianna: Honnan nézzük?
Ellátogattam a hegyre. Itt éltem sokáig a gyermekkoromat itt töltöttem. Az erdőt is jól ismertem. Télen szánkóztunk ha esett a hó. Mi gyerekek alig vártuk, hogy ott száguldoztunk, akkor még itt szinte semmi forgalom nem volt itt, így háboríthatatlanul élvezhettük.
-
Menyhártné Zana Éva: A vándor
Janó vagyok. Nem tudom pontosan hány éves. Valamikor kisgyerekkoromban elhurcoltak, elraboltak szüleimtől a falunkat feldúló katonák. Erre emlékszem. És anyám mosolyára, ölelésére, apám simogató tenyerére.
-
Agota Sandorfy: Éhezés
Biztosat senki sem tudott, bár mindenki hallott a különös sorsolásról. A népesség minden rétegét foglalkoztatta a téma, csak félősen suttogva, ámult tisztelettel mertek beszélni róla. Nóri joggal érezte, hogy ő a legszerencsésebb ember a világon, amikor hivatalos levélben értesítették, hogy megnyerte az áhított luxusutazást, tetszés szerinti időtartamra.
-
Tímár Anikó: Lili és Anna
– Ugyan, minek ennyi kacat egy nőnek?! – Dohogott magában Lili. – A lelki tanácsadóm is megmondta, hogy helyet kell csinálni az újnak, nem jön addig a házba, amíg az tele van lim-lommal!
-
Rónai Katalin: A nagy bumm
Ágota nem tudja, mióta ül már ott, mióta nézi a képernyőn a villózást. Kedvenc sorozatai soron következő epizódjai öleléssel, csókokkal, máskor izgalommal, néha kacagással, sok-sok sírással, és rengeteg agresszióval dobogtatja meg amúgy is kétszázat verő szívét.
-
Jancsó Katalin: Víz
Még mielőtt kinyitotta volna szemét, szája már mosolyra húzódott. A kelő nap sugarai ott táncoltak az ágyán, a függöny vetített árnyékával. Lassan, nagyot nyújtózva szállt le az ágyról. Mezítláb ment ki az udvarra. Ilyenkor még jó, finom meleg a föld. Nem égeti apró talpát.
-
Menyhártné Zana Éva: Száműzöttek
Ajánlom Pandák Margónak, és segítőinek, akik 4 éve gondoskodnak önfeláldozóan- akár a városvezetés ellenében is- arról, hogy 70-80 ember legalább hetente egyszer jóllakjon, ne fázzon… 2150. Valahol, egy távoli galaxisban… Nehezen tudott megmozdulni. Annyi helye is alig volt, hogy a kezét a feje fölé emelje.
-
Rónai Katalin: Ki a szegény?
Akárhányszor hallottam anyám történeteit, mindig libabőrös lettem. Pedig nem sokat mesélt. Talán ez is volt a baj.
-
Agota Sandorfy: Szegény boldogság
Ana riadt madárkaként kuporgott az osztályban. Lelkes angoltanárnője hamar felfedezte, hogy szépen tud írni, és mindent vele íratott fel a táblára… Bár már értette a körülötte folyó csevegést, és egyre kevesebb szót kellett megkeresni a szótárban, eszébe sem jutott, hogy elmehetne velük a szomszédban nyílt pizzasütödébe.
-
Bodnár Gyöngyi: Egyedül
Mennék haza… de nincs kihez. Üres a lakás, nem vársz már többé… hiányzik a kabátod a fogasról, a cipőd az ajtó mellől, a kávés poharad a konyhapultról. Hiányzik a mosolyod, az érintésed, a szanaszét dobált ruhád látványa, a vitatkozások, a szenvedélyes kibékülések. Az együtt töltött nappalok és éjszakák.
Van könyvajánlása?