A nő ült a férfival szemben. Hallgatta a hiteltanácsot. Próbált teljes lelkével koncentrálni, s megérteni minden szót, hogy jól dönthessen.
Feszülten figyelt, de érezte, hogy a gondolatai egészen máshol járnak.
Boldog, szabad és nagyon vidám volt! Megkezdte második félszáz életét: tervezett, alkotott kreatívan, s néha – mint épp most is – földi dolgokkal foglalkozott.
De lelke rózsaszín oldala párhuzamosan látta múltjában azt a kislányt, ahonnan indult, s a jövőbeli nőt, akivé válni akart.
A kislányt ott a vidéki messzeségben, aki táncolni akart, csoportban és egyedül is – talán szólóban leginkább, mert akkor nem függ másoktól, csak a zene és a gondolatok vezénylik. Teste hajlik kifejezőn, lelke szárnyal, s arcáról sugárzik pontosan az a boldogság, amit akkor érzünk, ha szabadok, önállóak és harmóniában élők vagyunk…
Egy pillanatra újra érezte azt az éteri boldogságot…, s mire továbbgondolta volna lelke filmjét kedvesen, de határozottan nyúlt utána a vele szemben ülő férfi hangja.
Ránézett, s visszazökkent a jelenbe. Megértette a kérdést, válaszolt is, de türelmetlenül bújt vissza a képzelet szárnyaiba, hogy újra repülhessen…
…a kislányból ekkorra már tanárnő lett. Nemcsak járja, hanem mutatja is a lépéseket! Tánctanár, s a szavak embere egyben. Fegyvere a szó ereje! Bíztat és lendít – minden vele kapcsolatba kerülőt! Először nem érti, hogy miért szeretnek vele beszélgetni, aztán rájön, hogy jól hallgat, hogy értőn figyel. S ezt nagyon kevésszer kapják meg a hétköznapjaikban – mondják neki. Így aztán ezt a képességét helyezi előtérbe. Hallgat, figyel, és nagyon sokat mosolyog…
…s az úr vele szemben immár kicsit erélyesebben kezd köhécselni, ami ismét visszarántja a jelenbe:
– Valóban ennyi hitelt akar felvenni? Ennyire elölről indítja az életét asszonyom?
Mély csend telepszik közéjük.
A várakozás némasága, amiből még bármi lehet: robbanás és végső megoldás is.
Várnak.
Mindketten.
A férfi, mert ez a dolga.
A nő, mert sorsfordító a válasza.
Megérzik a pillanat hatalmát!
Másodpercek telnek el, a szobát kezdi szétfeszíteni a feszültség.
S akkor kintről egy iszonyatos mennydörgés rázza fel a befagyott pillanatot. A természet él, működik, mozog tovább, s minden nyitott lelket erre sarkall, ha kell, ilyen hatalmas hanggal.
A nő is és a férfi is összerázkódik, de az asszony arca hirtelen felderül.
Megérti a jelet!
Bátran kihúzza magát, mert lelkében, ott belül a múltbéli kislány és a jövőbeli nő kinyújtott ujjai az égi villanás pillanatában itt a jelenben összefonódtak.
Az elhatározása már megvolt korábbról, most az áldást is megkapta.
– Igen, mindent értek uram! – nevet fel megkönnyebbülten – Köszönöm, nagyon köszönöm, hogy segít újrakezdeni az életemet!
