Szabó Ildikó: Terápia

– Elkaplak! – sziszegte összeszorított foggal Borbolya (a varázsló), ahogy futás közben hosszú, talpig érő ruhájában botladozott. Hogy könnyebb legyen az üldözés, szoknyáját térd fölé emelte. Hirtelen nevetés ütötte meg a fülét, ami megállásra késztette. Az utcán arra járó emberek meredten bámulták hófehér, csatos cipőben végződő, girbe-gurba lábszárát. Dühösen toppantott egyet, mert utálta, ha rajta…

Szabó Ildikó: Üzemzavar

Péter felemelkedett. Élvezte a magasságot. A mindent átható örömtől még a bőr szandálba bújtatott lábujjai is begörbültek. A holtpontot elérve elkezdett hátrafele zuhanni ellentétes irányba mindaddig, amíg a lendület el nem fogyott. Így hintázott csendes magányában, hol előre, hol hátra dőlve, hogy a hinta lendülete ne törjön meg.

Szabó Ildikó: Fészkek

– Hallottad? – suttogta Jucus. – Mit? – kérdezett vissza Bori, majd lapozott egyet az újságjában. – Megmentették! – válaszolta izgatottan Jucus. Majd szétfeszítette a kíváncsiság, hogy mit fog erre szólni a másik. – Kit?

Szabó Ildikó: Bunny-ügy

Az utca csendjét a közeledő rendőrautók egyre hangosabb szirénája verte fel. Nagy fékcsikorgással megálltak félkör alakzatot felvéve a Brown street harmincöt előtt. A rendőrök kipattantak a járműveikből, fegyverüket kirántották tokjukból és a nyitott kocsiajtók mögött fedezékbe vonulva célba vették az egyik ajtót. A hirtelen beálló csöndben tapinthatóvá vált a feszültség.

Szabó Ildikó: Kattanás

A lenyugvó Nap épp vörösbe váltott, amikor a láthatáron megjelent Jeff Bowen seriff. Napszítta arcába húzta kalapját, ahogy összeszűkült szemmel nézte az előtte elterülő kisvárost. Öreg lova türelmetlenül toporgott alatta.

Szabó Ildikó: Látomás

Szeret? … Vagy nem szeret? – gondolta Tihamér magában, miközben a frissen kisarjadt füvön lépdelt. A tavasz harsogó zöldje vette körül; lüktetett az ébredő természet, amerre csak nézett. Mindez azonban nem tudta lekötni, mert lefoglalta az elméjében dübörgő kérdés, amit minden lépésénél megismételt: Szeret? … Vagy nem szeret? Szeret? … Vagy nem szeret?

Szabó Ildikó: Bizalom

– Gyere már! – kiabált Panka, miközben lábait kapkodta. Kisöccse, Emil, gyorsabb tempóra váltott, hogy nővérével tudja tartani az iramot. – És ne bámészkodj, mert arra most nincs időnk! Csak lassítod a tempót! – jött az újabb figyelmeztetés Pankától.

Szabó Ildikó: Játszma

– Mondd, hogy ezt nem így tervezted! Hogy jutottunk idáig? – nézett dühösen Jenő a barátjára. Az felkapta a fejét és mordult egyet: – Gondolod, hogy direkt intéztem így? Nem megmondtam neked, hogy maradj távol, amíg körül nem nézek, hogy minden rendben van-e? – csattant fel indulatosan Benő, miközben újabb kísérletet tett arra, hogy kiszabaduljon…

Szabó Ildikó: Türkiz könnycseppek

2017. december – jelen Amikor Beethoven belépett az elegáns bálterembe, sokan felé fordultak. Igen, Mandy Beethoven feltűnő jelenség volt. Magas, karcsú alakja kiemelkedett az estélyen megjelent hölgyek közül, számos tekintetet magára vonva ezzel. – Mandy! Mandy! – hallott meg egy ismerős hangot.