Puff.
Lecsapott az ágyra.
Az ágy rugói csikorogtak alattam, pedig nem is vagyok súlyos.
De még lehetek.
Kissé durván bánik velem újabban.
Állandóan csapkod.
Pedig nem volt ez mindig így.
Régen… igen. Ohh…
Hogy is találkoztunk?
Szerelem volt első látásra.
Mindkettőnknek.
Vagy legalábbis nekem biztos.
Amikor megláttam szép kezét, tudtam, hogy jó lesz hozzám.
Magával vitt.
Az övé lettem.
Kapcsolatunk elején sokszor megcirógatott.
Sok helyre mentünk együtt.
Bejártuk egész Európát.
London, Párizs, Lisszabon, Madrid, Róma, Stockholm, Berlin, Varsó…
És Budapest.
Ez volt a fordulópont.
Itt kezdődött a változás.
Vagy legalábbis ekkor eszméltem rá, hogy már semmi sem a régi.
Itt tűnt fel először, hogy milyen durva velem és már szinte soha nem simogatott meg.
Bár, ha őszinte vagyok, el kell ismernem, hogy ahogy az idő telt, egyre csúnyább lettem.
De hát mit tegyek, elvégre csak egy bőrönd vagyok…
