James Burke különleges ügynök idegesen fészkelődött a székében. Egy hírszerző ügynökség olaszországi kirendeltségvezetőjének fogadószobájában ücsörgött.
Vajon mit akarhat tőlem a nagy Mr. Lion Tenet? – morfondírozott magában a férfi.
Szemben vele, az íróasztal mögött helyet foglaló titkárnő túlontúl elfoglalt volt ahhoz, hogy Burke gondterhelt arckifejezéséből bármit is észre vegyen.
– Bemehet – szakította félbe James töprengését, majd megnyomta az ajtónyitó gombot. Az ügynök megindult az oroszlán barlangjának bejárata felé.
– Ne tébláboljon már ott! Jöjjön és csukja be az ajtót! – hallotta a vezér türelmetlen hangját. – Mozogjon már! Nem harapok – vicsorgott rá „megnyugtatóan”.
Burke ügynök megállt az asztal előtt, leülni nem mert.
– Mit gondolt, hogy miért hívattam? – kérdezte Tenet, de mivel választ nem kapott, így tovább folytatta:
– Nos. Ön több, mint egy éve kérvényezte, hogy a háttérben folyó munkáját szeretné kiszélesíteni és részt venne éles bevetésen. Úgy tudom, hogy időközben a szükséges képzéseken már túlesett, így most lehetőséget kap arra, hogy terepen is kipróbálja magát. Az aktában megtalálja az akció részleteit – tette még hozzá, majd átnyújtotta a mappát.
Miután James első megdöbbenésén túltette magát, elvette az iratokat és kinyitotta a dossziét. Elolvasta a részleteket, majd hitetlenkedő arckifejezéssel megkérdezte:
– Ez most komoly, vagy csak valami vicc? „Nem, ez egyáltalán nem vicc.” – olvasta le Mr. Tenet arcáról a választ, aki hangosan csak annyit mondott:
– Akkor? Most meghátrál? – dőlt hátra székében Lion.
– Nem, dehogy! Végig csinálom! – felelte James szilárd elhatározással.
– Helyes. Mindent tud, ami a feladat végrehajtásához szükséges. Holnap délben várom az eredménnyel – intett elbocsátólag.
***
James este, otthona magányában még egyszer átnézte a feladatot, majd magához vette felszerelését és elindult, hogy küldetését végre hajtsa…
***
Másnap az irodába belépve izgatottan csillogó tekintetekkel találta szemben magát.
– Megvan? – kérdezte Jamestől a titkárnő miközben a férfi kezében lévő dobozra pillantott. Amaz bólintott. – Akkor menjen a tárgyalóba, én meg szólok a többieknek.
Néhány perc múlva már mintegy harminc fő tolongott James körül. Majd megérkezett Mr. Tenet és a beszélgetések elnémultak. A főnök a dobozhoz ment. Kinyitotta. Kivett belőle egy papírlapot, szétnyitotta, elolvasta, majd összehajtva zakója belső zsebébe csúsztatta. Ezt követően várakozásteljesen végig hordozta tekintetét az egybegyűlteken és megszólalt:
– Nos, örömmel közölhetem, Mr. Burke teljesítette feladatát. Ebben az évben is megnyertük a hírszerző cégek versenyét az „első bevetésre küldöttek” kategóriában. A cél az volt, hogy a Benei cég fejlesztő laboratóriumába behatolva elhozza a vállalat legújabb szabadalmát és a legyártott próbadarabokat – beszédét befejezve felvette a dobozt és tartalmát körbe hordozta. Az alkalmazottak boldogan vették ki a termékmintákat és megkóstolták az eljövendő év várható szenzációjának számító, vadonatúj ízkombinációjú nápolyikat.
