Keresztény Ágnes: Változás

  Nézem az égboltot, kékje betölt mindent. Egy – két kósza bárányfelhő lassan átúszik az égen. Csendesen szemlélem. Néhány sirály vijjogva elvitorlázik szélen. Békés derű honol a tájon, lábaimat a sziklaszirten ülve a mélység felett gondtalanul lóbálom. Mint egy különösen jó álom.   A napsütéstől langyos fény végigsuhan bőrömön és felmelegít. Arcom kipirul és számszélén…

Dobos Márta: A jó ember

– Mit képzelsz te kis idióta hülye, fogalmad sincs róla, hogy én nem szarom a pénzt? Az csak úgy terem szerinted? – itt vett egy rövid levegőt, aztán még hangosabban folytatta – meg fogod fizetni a káromat, mindet!  – vágta ki szinte üvöltve a végét. A feje vöröslött, a nyakán megfeszültek az izmok.

Kiss Zita: Egy kötött sál sorsfordító ereje

Szofi dideregve kapta magára a pamutköntösét, mert megint elromlott a fűtés a lakásában. A hangulatát az is tovább rontotta, hogy ez az incidens egy hétfői napra esett. Ezt a napot ki nem állhatta. Ha rajta múlt volna biztosan törölteti a naptárból. Bekapcsolta a hősugárzót, hogy picit átmelegedjen az egyszobás lakása.

Eve Cheerful: A családban marad

A még meg sem született ifjabb Selymes Pistát az öreg, jóravaló Selymes Pista bácsi fiát sűrű pusmogás, elfojtott fecsegés egy szóval olthatatlan kíváncsiság övezte. Az emberek a jól értesültek izgalmával várták a fejleményeket. Tényleg lesz-e gyereke az öreg Selymesnek, vagy csak vaklárma az egész.

Rónai Katalin: A tükör mögött most Ön jön

Áll a tükörrel szemben, meztelen, nézi a tükörben látható testet, amely az ő összesűrűsödött energia szőttese, nézi a tükörben visszaverődő délutáni napsütésben saját magát, a fény egyik szeretett gyermekét, látja magát tetőtől talpig. Nos, ő egy nő, a teremtés egy csodája.