Klinkovics Márta Xénia: Télikabát helyett

Legbelül sikoltok.

Mióta láttalak, nem alszom, nem beszélek, sírok és várok,

hogy mire is, ne kérdezd, a sikoly hangjától úgyse hallom,

tétován állok és várok,

az emléked falkavar, megpörget és kiprésel belőlem minden emberit,

mert már semmi nem érdekel, csak az a fájdalmas tekintet, amit rám vetettél,

mert bármit csinálok is, mindenről, egyszerűen mindenről, és ez szó szerint értendő,

az jut az eszembe,

akkor még nem értettem, azóta zokogok,

asszonyi állattá lettem, mióta láttalak,

de nem az erotikus fajta, aki magára akarna húzni, mint egy meleg paplant,

hanem a másik, aki rád akar teríteni egy puha gyapjútakarót, hogy ne dideregj, ha jön a tél, mert már nem adhatok semmit abból, amire egész életedben vágyakoztál,

mert elveszítettem útközben,

s ami maradt belőle, az már csak arra elég,

hogy megmelegítsem lelkedet szeretetem kéretlen tüzével.

Klinkovics Márta Xénia
Klinkovics Márta Xénia