Valamit nem jól csinált. Nagyon nem. Érezte, hogy kisiklik kezéből az élete irányítása. Összeomlott. Nehézségei adódtak. Egyedül érezte magát, hiába volt családja. A párjával nem tudott semmit megbeszélni, nem értette meg. Nem értette, mi a probléma. Beszélgettek ugyan, de csupa nem fontos dolgokról. Csak a napi rutin, ki megy a gyerekekért és mit kell bevásárolni….
Janik Johanna és Kárász Zsolt egyáltalán nem volt megrendülve a bírói ítélet után. Azt azért nem lehetne állítani, hogy barátokként jöttek ki, pedig látszólag úgy mentek el a tárgyalásra. Rezzenéstelen arccal hallgatták, amint a bírónő minden érzelemtől mentesen kimondta a válást. Nem is tehetett mást. Hogy is nézett volna ki, ha egyik vagy másik felet elkezdi…
– Húzódjék már arrébb, kérem, egészen rám fekszik, nem látja?- méltatlankodott kényeskedve egy nő. Undorodva húzódott arrébb, még a szoknyáját és maga elé húzta, nehogy hozzáérjen a szomszédjához. – Jól van már, megyek is arrébb, hogy maga milyen kis finnyás kisasszonyka! – válaszolt zsörtölődve egy nagy, morcos mackó. Lecsöpögő orrát a kabátujjába törölte. A legközelebbi…
A nő ült a férfival szemben. Hallgatta a hiteltanácsot. Próbált teljes lelkével koncentrálni, s megérteni minden szót, hogy jól dönthessen. Feszülten figyelt, de érezte, hogy a gondolatai egészen máshol járnak.
Összerándult a gyomra, amikor végül egyedül maradt a félhomályos lépcső legfelső fokán ülve, pedig ő kezdeményezte, hogy váljanak, mert külön-külön szebb jövőnek néznek elébe… Felszabadult ujjongás helyett most miért zuhant rá ez a bizonytalanság? Mi lesz, ha mégsem tudja két ember feladatát ellátni? Pontosabban: mindkét szülő feladatait.
A liget melletti játszótér maga a paradicsom. A szivárvány minden színében ragyognak a hinták és a mászókák, a homokozókhoz deszkaülések is tartoznak, mindig virágzik valamelyik cserje vagy fa, a lombok pedig árnyékot adnak az önfeledten rohangáló gyerekeknek és a padokon üldögélő felnőtteknek egyaránt.
A számítógépem öngyilkos lett. Későn vettem észre a bajt. Már nem volt mit tenni. Tulajdonképpen nem is a számítógépem, hanem a monitor. A monitor, ami tizenöt éve mutatja és őrzi a születésnapokat, névnapokat, tananyagokat.
Érettségi után találkoztam életem nagy szerelmével. Szüleim szerették volna ha tovább tanulok, mert ráérek még a családalapításra, fiatal vagyok, korán van még elkötelezni magamat. A szerelem vak és semmi se téríthetett el az elhatározásomtól.
Elemi erővel támadt fel a szél és kezdett szakadni az eső. Flóra verejtékben úszva riadt fel a rémálmából és lelki szemei előtt megjelent a délután felfedezett madárfészek. Aggódva gondolt a lakóira. Teca és Tódi, a feketerigó pár tavaly már sikeresen felnevelt egy fészekaljnyi csemetét a Kertben. Idén a szőlőlugas egyik rejtett zugát nézték ki és…
Sean vagyok. Ma töltöm az 55. életévemet. Nyár van. Kánikula. Nekitámasztom a hátam a medence falának, élvezem a hűs vizet, s hallgatom a vidám beszélgetést, nevetgélést körülöttem. A víz fölé beállított napernyő alá húzódom. Jót kortyolok a lehűtött sörömből, végignézek a barátaimon, s hála tölti el a szívem. Sokat közülük szinte gyerekkorom óta ismerek, de…
Egy évekkel ezelőtti történet jutott eszembe az újrakezdés „témakörben”: Felhívott, találkozót kért tőlem a barátnőm. Kedvenc kis kocsmánk került szóba a helyszínt illetően. Nem ilyen pejoratívan méltatva a helyet, nevezzük inkább valódi néven, szóval a Gösser Sörözőben jött létre a találkozó kettőnk között.
Amikor a kapcsolatuknak vége szakadt Klarissza megpróbált rájönni, hogyan jutottak idáig. Mi történt velük és miért. Megpróbálta eldönteni bűnös-e vagy áldozat. Megpróbált túllépni az egészen, s mert nem sikerült, megpróbált együtt élni tovább nélküle.
Azt hitte, hogy összeomlik. Már tudni lehetett egy ideje, hogy vége lesz, de azt nem, hogy mikor. Már jó néhány hónapja gyűltek a problémák az iparág egén. Hiába voltak a cégeknél jól felkészült ügyvédek, akik az erre a piacra nem jellemző módon, összefogva, minden paragrafust átnéztek, megvitattak, mindenhol fellebbeztek, kérvényt adtak be. Nem lehetett megállítani…