Érettségi után találkoztam életem nagy szerelmével.
Szüleim szerették volna ha tovább tanulok, mert ráérek még a családalapításra, fiatal vagyok, korán van még elkötelezni magamat.
A szerelem vak és semmi se téríthetett el az elhatározásomtól.
Összeházasodtunk.
A férjem idősebb volt nálam, de nagyon szépen éltünk, nagyon szerettük egymást. Nemsokára megszületett a kislányunk, Sárika. Minden olyan volt, mint egy tündérmesében.
Egy keddi napon a kicsi lányom és a párom elmentek a férjem szüleihez.
Nekem még volt valami elintézni valóm, én csak másnap mentem volna utánuk.
Este már mindent összekészítettem, hogy másnap reggel korán induljak.
Kilenc óra után csöngetnek.
Ki lehet az? Valamit itthon felejtettek a drágáim? Talán a szüleim?
Örömmel szaladok ajtót nyitni.
Az ajtóban két egyenruhás rendőr áll.
– Asszonyom nagyon szomorú hírt kell közölnünk, a férje és a leánya balesetet szenvedtek.
– És jól vannak?- vágok közbe.
Egymásra néznek és megrázzák a fejüket.
– Nem, meghaltak.
Többre nem emlékszem, elfeketedett minden.
Mikor felébredtem, hirtelen azt se tudtam hol vagyok.
Idegen ágyban feküdtem, ágyam mellett anyám ült.
Nem értettem semmit, félve néztem körül, anyám nagyon szomorú és megviselt volt.
– Mi történt velem? Hol van a férjem? Hol van Sárika?
Erre anyám sírva fakadt és kérdezte:
– Nem tudod mi történt? A baleset!
Ekkor jöttem rá, hogy ez nem egy rossz álom volt, hanem megtörtént.
Nagyon elkeseredtem és sokat sírtam, úgy éreztem vége a világnak.
Szüleim támogatása sokat segített. A barátaim is támogattak az újrakezdéshez.
El kellett terelnem a gondolataimat, erről a nagy tragédiáról.
Elhatároztam itt az idő a tanulásra. Beiratkoztam az orvosi egyetemre, amit sikeresen el is végeztem.
Gyerekorvos lettem, sok gyereket megmentettem, de sajnos volt akit nem sikerült. A szülőknek igyekeztem támaszt nyújtani, mert tudom mit jelent elveszíteni egy gyereket.
Az életem a továbbiakban szépen alakult. Összeházasodtunk egy kollégával. Van két szép gyermekünk.
Most várjuk az első unokát.
A szüleim már nincsenek velem, már csak az emlékeimben élnek és ott van Sárika és az első szerelmem is.
Jól sikerült az újrakezdés az új életem, de a régit se feledem.
