Folytassuk, ahol abbahagytuk

Buschmann Éva: Kezdjük újra helyett: folytassuk, ahol abbahagytuk!

Egy évekkel ezelőtti történet jutott eszembe az újrakezdés „témakörben”:

Felhívott, találkozót kért tőlem a barátnőm. Kedvenc kis kocsmánk került szóba a helyszínt illetően. Nem ilyen pejoratívan méltatva a helyet, nevezzük inkább valódi néven, szóval a Gösser Sörözőben jött létre a találkozó kettőnk között.

Kisírt szemekkel várt a drága az egyik boxban.

Kérdem: – Mi a baj, olyan riadt voltál a telefonban?!

Feleli: – Vége. Tíz év után otthagyott. Miért is nem figyeltem rá jobban? Lett egy új barátnője.

Felelem: – Hát valószínűleg azért, mert nem figyeltél rá eléggé. Mindig is csodáltam csodálatát, érző tekintetét, szemeit, amellyel minden alkalommal, ahogyan csak rád nézett sugárzott belőle a szerelem. Az a helyezet kedves barátnőm, hogy te ezt örökérvényűnek hitted, azt gondoltad ezt a végtelenségig lehet játszani. Mármint azt, hogy a férfi epekedik irántad, te pedig egyfolytában kihasználod. A magad programjai szerint szervezed vele a találkozót és miegymás. Most tényleg csodálkozol azon, hogy lépett? Korábban kellett volna! És most miért sírsz? Most jöttél rá mekkorát vesztettél, ugye?

A barátnőm egyszerűen lemerevedett szavaim hallatán, le is sápadt, nem tudott szóhoz jutni. Először, legalábbis. Gondolom azt hitte, a vállamra borulhat és sírunk-ríjunk egész este. Én a barátság egyik alap pillérének az őszinteséget tartom, a nem bántó, de pozitív kritikát tanúsító őszinteséget. Én ezt tettem vele. A véleményem mondtam el neki, mire ő:

– Köszönöm. Ahogy hallgattalak, csak még jobban elfogott a sírás. Tényleg nem becsültem meg őt. Annyira biztos voltam benne, hogy bármeddig elmehetek. Én nem voltam belé eléggé szerelmes, nem úgy ahogyan, ő belém. Csak rosszul esett a szádból végighallgatni a saját hibáimat.

Igen, kedves olvasó, néha rosszul esik, de bármennyire fáj is meg kell tenni a barátunkért, a legjobb barátunkért.  A jól működő kapcsolatoknak az őszinteségről is kell szólniuk.

Ahogy évek óta figyeltem a fentebb emlegetett párkapcsolatot azon tűnődtem, hogy tényleg nem veszi az ember észre, ami működik, ami jó neki, ami megvan, csak akkor kezd el keseregni, ha már nem az övé mindaz, ami addig az volt.

A fiú azzal a szeretettel, szerelemmel vette körül a barátnőmet, amilyennel az első perctől fogva közeledett felé. Nem hagytak alább az érzései. Nem hűlt ki benne semmi. De hát az ember fiát sem lehet a végtelenségig húzni, hitegetni. Előbb-utóbb a másik megérzi, hogy nem szeretik, legalábbis nem úgy, ahogyan azt elvárná a másiktól. Én ebben a kapcsolatban is ezt láttam. A fiú a tenyerén hordozta a lányt és fordítva nem sok mindnet kapott.

Amikor viszont egy harmadik fél feltűnt a színen, a barátnőm már kapálózni kezdett, nem akarta, hogy másé legyen kedvese. Akkor már szeretni kezdte. Féltette, sírt utána. Azt gondolta a lány, hogy a fiú hamar visszatáncol hozzá. Nem így lett. A barátnőm a visszautasításba – merthogy őt még egyébként nem is utasították vissza – egy hét alatt 5 kilót fogyott. Ennek a fajta fogyókúrának egyáltalán nem örült. Napokig vigasztaltam. Nem akartam elhinni, hogy most hirtelen szerelmes lett, tíz év után újból, mikor pont maga mondta azt, hogy nem voltak lángoló érzelmei a fiú iránt.

Ez hogy lehet, hogy mostmeg lettek?! A féltés miatt, a féltékenység miatt. És tényleg újból elkezdett harcolni érte, éppúgy ahogy tíz éve tette ugyanezt, amikor kinézte a srácot magának. Akkor is küzdött érte: megkapta, csak nem tudta megtartani. Most ismét küzd, akarja. És megszerezte. Hónapok küzdelme volt, és újból szerelmes lett, és ugyanabba. Az első fiúba. Megtanulta a fiút megbecsülni, a véleményét olykor kikérni, nem semmibe nézni.

Úgy fogalmaztak, hogy ők nem újrakezdték a kapcsolatukat, hanem ott folytatták ahol abbahagyták, csak másként, jobban.

Örültem nekik. Örültem, hiszen kedves baráti párunk ők. Kis idő múlva kaptam az örvendetes hírt az elsők között, hogy kismama a barátnőm. Helyesebben erős a gyanúja. Ezért kísérjem el a közeli drogériába terhességi tesztet venni. Mire jó egy barátnő? Hát ilyesmire is! Elmentünk! Azzal váltunk el a bolt előtt, ha megvan az eredmény, engem azonnal felhív. Nagyon izgultam. Csörgött kisvártatva a telefon és közölte: két csík, és sírva nevetett…

A fiúcska tavaly lett tíz éves….

Buschmann Éva
Buschmann Éva