Azt hitte, hogy összeomlik. Már tudni lehetett egy ideje, hogy vége lesz, de azt nem, hogy mikor. Már jó néhány hónapja gyűltek a problémák az iparág egén. Hiába voltak a cégeknél jól felkészült ügyvédek, akik az erre a piacra nem jellemző módon, összefogva, minden paragrafust átnéztek, megvitattak, mindenhol fellebbeztek, kérvényt adtak be. Nem lehetett megállítani az iparág teljes átalakulását. A cégek a dolgozók és a szakszervezet is összefogott. Elmentek nagyon nagy létszámban tüntetni a Parlament elé. Ez sem segített. Szépen lassan eljött a vég, az utolsó nap a munkahelyén.
Imádott ott dolgozni. Az ő kis birodalmában, ahol nem volt a nyakán a teljes vezérkar, ahol a feladatait úgy osztotta be, hogy a határidőt is tudja tartani, de magának se tegyen keresztbe. A kollégáit is maximálisan ki tudta szolgálni.
Soha többet nem lesz ilyen jó munkahelye!
Minden feladatot szeretett, a konkrét fizikai munkát is és az adminisztrációs részét is. A kapcsolódó osztály kollégáival is jól tudott együtt dolgozni. Abba a csapatba is beletartozott.
Annak idején, amikor elvállalta ezt a munkát, nem is sejtette, hogy ez ilyen jó lesz neki, és ilyen jól fogja csinálni. Úgy érezte a helyére került. Minden munkahelyén szeretett dolgozni, az éppen aktuális feladatot teljes erőbedobással és lelkesedéssel csinálni, de ez…
Ez volt az IGAZI.
Ennek már vége! Hiába telt el már egy negyedév, még mindig sóvárog, még mindig sajnálja, még mindig vissza szeretne menni oda. De nem lehet. Megszűnt. Nincs többé. Elveszítette.
Újra kell kezdeni. De olyan nehéz. Rengeteg munkára beadta már a pályázatát, minden helyre személyre szabottan, ahogy tanulta, ahogy érezte. Nagyon sok munkát beletett. Nem csak egyszerűen küldözgette az önéletrajzát. Volt interjúkon is, de nem őt választották végül. Sok helyről kapott választ, hogy nem ő jutott tovább, viszont sok cégtől visszajelzést sem kapott.
Már-már a depresszió határán, a feladás küszöbén állva, jött egy újabb interjú lehetőség. Kicsit mindig felszívta ilyenkor magát, újra reménykedni kezdett. Talán most! Most kap majd egy lehetőséget. Egy olyan ajánlatot, ami szakmai tudásának, tanulni vágyásának és felkészültségének megfelelő. Olyat, ahova szívesen járna, ahol teljes szívével dolgozhat. Ahol a sajátjának érezheti a céget. Bár ő mindig úgy dolgozott mindenhol, mintha a sajátja lenne, a sajátját fejlesztené.
Eljött a nap. Az újabb megmérettetés napja. Kellő időben, megfelelő öltözékben, a cégből felkészülve, a megfelelő információkkal felvértezve, szívében reménnyel, arcán mosollyal belépett az előtérbe. Egy fiatal hölgy fogadta. Kis türelmet kért, szólt a vezetőnek, aki azonnal jött és felkísérte az irodával közös tárgyalóba. Ketten interjúztattak a HR Vezető hölgy és a Kereskedelmi Vezető.
Picit mereven ülve a széken, de természetes mosollyal az arcán hallgatta a hölgyet, aki elmesélte a vállalat jelenlegi helyzetét, hogy most váltak ki az anyacégből, most lettek önálló magyar cég. Még néhány információ elhangzott a meghirdetett munkával kapcsolatban, majd megkérték, hogy meséljen magáról néhány szóban.
Az első mondatnál, talán egy picit még megremegett az izgalomtól a hangja, de a vele szemben ülő két interjúztató olyan kedvesen és mosolyogva néztek rá, hogy hamar feloldódott. Néhány szót magánéletéről, kicsivel többet a szakmai életútjáról beszélt, majd könnyedén válaszolt az ez után érkező kérdésekre. Úgy érzékelte, hogy a szemben ülő felek helyeslik a válaszait. Minden lazán és könnyedén ment. Kicsit meg is lepődött magán. A vezető végül a meghirdetett pozícióval járó feladatokat is ismertette részletesebben, majd a követelményeket is. A két vezető természetes partnernek bizonyult, ezért gyorsan telt az idő. Már csak azt vette észre, hogy több mint egy órája bent van a meghallgatáson. Az elköszönés következett, amikor is megígérték, hogy két napon belül választ adnak, mert még van néhány jelölt, akit meg akarnak hallgatni.
Kilépett az ajtón és úgy érezte, ez a munka neki való. Ez tovább fejlődés lenne a számára. Nagyon- nagyon sokat kellene tanuljon hozzá, de ha lehetőséget kapna, meg tudná csinálni. Úgy érezte, meg fogja kapni a lehetőséget.
Megkapta. Őt választották. Már néhány napja dolgozik. Az új kollégák kedvesek, segítőkészek. Családias a hangulat és a létszám is. A feladat nagyon sok és nagyon összetett. Minden nap új dolgot tanul, nincs is ideje leülepedni. Rengeteget jegyzetel. Ahol elakad, kérdez. Mindent próbál elsőre megjegyezni. A vezető nagyon pörgős személyiség, de türelmesen magyaráz, oktat, a napi teendői között. A napok csak úgy repülnek.
„Hány óra is van? Már megyünk haza? Mindjárt lekésem a buszomat.” Nap mint nap bevillanó mondatok. Hulla fáradtság estére, állandóan zakatoló agymunka, ez jellemző rá napok óta. Álmában is dolgozik. Az excel táblák be-bevillanak, a jegyzetek lapjai sebesen pörögnek. Valami fontosat mindig alá kell még benne húzni.
Új élet költözött belé. Újrakezdte.
