Marcsi sosem volt egy filigrán alkat. Egész életében imádott enni, olyannyira, hogy még a disznótorban, a bélmosás cseppet sem felemelő pillanataiban is képes volt a hagymával sült vérbe tunkolt, frissen sült kenyeret majszolni. Telt alkatát minden ismerőse összekötötte fejben a harsogó, életvidám nevetésével, és úgy tartották róla a dunamenti falucskában, hogy abban a helyiségben –…