– Ugye mesélnél nekem, ha tudnál írni? – simította végig Alida az ujjaival az ütött-kopott írógép billentyűit. – És te, sokat látott szemüveg, ugye megmutatnád nekem mindazt, ami ihlettel töltötte meg az elméjét? – vándorolt a keze tovább az asztalon. – Ugye te is mutatnál nekem csodás, lelket érintő szavakat, ha tudnál? – ért véget…
Kategória: Elengedés
Eve Cheerful: Gyufa, a király
Gyufa, alias Bagyura Gyula illemtudó, segítőkész, de egy minden lében kanál ötödik gyermeke volt éltes korú szüleinek. Főleg édesanyja Rozika körül sertepertélt, ha csak tehette. Követte és utánozta, amiben csak tudta. Rozika mindig korán kelt, ahogy az anyák általában. Miután kimosta szemeiből a zavaros álmok mély homályát, kiment a konyhába és ahogy szokott begyújtott, hogy…
Agota Sandorfy: Leépülés
Janka abban az időben kezdett szétzilálódni, amikor anyja állapota olyan rohamosan romlott, hogy már a munkából is egyenesen hozzá rohant. Elé kellett tenni az ebédet. Igaz, csak az úttestet kellett átszelni. Ez a tél közeledtével egyre veszélyesebbnek bizonyult, mivel időtakarékosságból nem került el a lámpáig.
Menyhártné Zana Éva: Bania rózsafája
Fiatal korában Baniának ejtették a nevét, de ahogy múltak az évek már csak a vén Banya- ként emlegették maguk közt az emberek.
Szabó Ágnes: Mindent a maga idejében…
– Most komolyan? Most tényleg megint ebben a helyzetben vagyok? – tette fel a kérdést a tükörrel szemben ülve. – Hát, anya megmondta előre – törölt egy durvát a szemén. – Miért látja mindig előre, és miért nem hiszek neki soha? – dőlt neki mind a két kezével a tükörképének, mintha ez a test a…
Ellen Thompson: Szabadság
Most nyílik a virág, Minden szabad újra, Elengedte őket már a hideg fagyos ura. Elengedte lassan, Elengedte szépen, Elengedte, hogy emléke Most már mélybe vésszen.
Köbli Szilvia: Hideg zuhany
Renáta nem tudott megszólalni. Döbbenten nézte Zsoltot. Várta, hogy a férfi reagál a hallottakra, de őt legalább annyira sokkolta a dolog, mint a feleségét. Érezte, ahogy a vérnyomása az egekbe szökik és legszívesebben üvöltött volna a tehetetlenségtől.
Kiss Zita: Lehull a lepel egy titokról
A hajából fűszálak lógtak ki és éppen a nadrágjára tapadt maradék földet igyekezett lesöpörni a kezével. Sietett, nehogy észre vegyék. De elkésett. – Mit csináltál már megint? – kérdezte anyja halk hangon. – Semmit. Tényleg semmit – válaszolta Robi lesütött szemmel.
P. Sulyok Júlia: Kisbojtár, gyerekcseléd, gyermekélet, felnőtt világ
Egy rendezvény kapcsán a pásztorcsaládokban élő gyerekek életét igyekeztünk felderíteni, összegyűjteni róla minél több mesét, történetet, fotót, tárgyi emléket. Idős emberekkel beszélgettünk arról, hogy mi is volt a dolga a gyereknek ezekben a családokban, abban a világban, sok évvel ezelőtt. Elgondolkodtató az, amiket hallottunk sokféle szempontból.
Perluszné Villányi Julianna: Álom vagy valóság?
Kinyitom a szememet. Éles fény. Elvakít. Vonatzúgást hallok és mellette valakik beszélnek. Nem értem, csak mondatfoszlányok.
Dobos Márta: Mint a madár
– Aztán vigyázz ám nagyon ott abban a nagyvárosban, fiam! – az apja szeme sarkában gyanúsan csillogott valami, amit biztosan letagadott volna, ha rákérdez. – Rendben, büszke leszel még rám egyszer, Apa! – húzta ki magát és megigazította a vállán a nehéz táska szíját.
Nyíriné Takács Éva: Elengedés
Egyszer volt, hol nem volt.Szerettem. E váratlan varázs lett keresztem. A boldogság, mint a hó elolvadt, azóta kérdezem – Te hol vagy?
Wekker Anita: Csak engedd el…
Amikor kinyitotta az ajtót, a nyári hőség kíméletlenül csapott az arcába. A forróság már három napja tombolt, ennek ellenére rutinos mozdulatokkal kapta magára a horgolt mellényt a reggeli öltözködés során. Belelépett a zárt, kissé megkopott műbőr cipőbe, melyet áprilistól októberig kitartóan és rendíthetetlenül hordott. Bár tudta, hogy a mai szintén meleg napnak ígérkezik, szentül hitte,…
Zsubrits Zsolt: Lidl Love
Ismerkedni bárhol lehet. Egy orvosi rendelő ugyanúgy kiváló alkalom a párkereséshez, mint mondjuk a környék valamelyik népszerű konditerme, vagy akármelyik, direkt e nemes célt szolgáló esemény és helyszín, például disco, esetleg retro-party, netán rapidrandi. A lényeg, hogy mindig legyen elég hurrá optimizmus.
Rónai Katalin: Kézfogások
Fogja a kezem. Igazából egymás kezét fogjuk. Mint a kagyló, ahogy magába zárja az igazgyöngyöt, úgy fogjuk két kezünk közé a másik két kezét.