Egyszer volt, hol nem volt.Szerettem.
E váratlan varázs lett keresztem.
A boldogság, mint a hó elolvadt,
azóta kérdezem – Te hol vagy?
Így, hogy nem lehetsz mellettem,
lassanként mindenem elvesztem.
Elvesztem előbb a hitemet,
a múltam bögreként megrepedt.
Kétségek gyötörnek felőled,
ha szerettél, a szerelmet megölted?
Elvesztem aztán az eszemet,
hogy veszíthettem el ha szeret?
Bennem az erő hogy felálljak,
küzdök, de hiányod megfájat.
Megtörünk, eltűnnek emlékek,de
felsejlik, mert a szív nem téved.
Tekintetem, amikor Rád nézek,
a Tiédben csendesen elréved.
Emlékek csókjaid, meghitt ölelésed,
csak verseim amik még elérnek.
Meggyötör, hisz szeretni szép lenne,
átírnám még a talánunk igenre.
Mondják, hogy” engedd el s
jobb lesz úgy”!
Talán ez másoknak járott út.
A szívem azonban siratja,
mindazt, mit szerelmünk adhatna.
Azt mondd meg, hogy lehet engedni?
Hogy kell a szívemből kitenni?
Ezer indát vert már a gyökered,
a szívemet is kitépném Teveled.