Parlagi Erika

Parlagi Erika: Láthatatlan szálak

Megfeszülve feküdtem az ágyamban, minden idegszálamon pattanásig feszültek a húrok. Két hete nem aludtam, ha elszunnyadok, akkor is hajnali négy után nyom el a fáradság. Hullamereven ébredek, miközben csorog rólam a félelem verejtéke.Kikészültem. Ilyen idegállapotban nem lehet létezni, nem lehet élni. Nem látom mikor lesz vége, már arra sem emlékszem mikor kezdődött. Harcolok egy láthatatlan…