Buschmann Éva: Imádok élni

  Nem ismerek rá erre a fiúra. Teljesen kifordult önmagából. Amikor szakácsként munkába állt az étteremben, ahol én felszolgálóként dolgoztam, teljesen egy szerény fiút ismertem meg benne. A gyámótlansága, esetlensége arra késztetett, hogy bátorítsam őt, egyszerűen szeretetre méltó volt a balgasága, félénksége. Beszélgetni kezdtünk.

Buschmann Éva: A zenétől felforr a vérem…

  Ritmust hallok. Egy rendezvényen ülök. Most épp ovisok lépnek a színpadra, és felcsendül a Még azt mondják, nem illik a tánc a magyarnak című Nox feldolgozás, annyira jó az ütem, olyan édesek a gyerekek és a lábfejem csak úgy jár. Ütemre, már a sarkammal is dobolok, te jó ég, már a térdemig ér a…

Bárcsak

Buschmann Éva: Bárcsak…

Lágyan cirógatja a vállam, a hátam, finom csókot lehel fülembe. Átölel, magához húz. Ó, de régen vártam már erre a pillanatra. Bárcsak ez a perc örökké tartana. – Gondolta Zsuzsa, amikor Ádámmal eggyé váltak.

Buschmann Éva: A legjobb barát nemet mondott

Edit a 17. érettségi találkozójukat kezdte el szervezni egy meleg júliusi napon, két évvel ezelőtt. A technikai fejlődést, a kütyüket sok mindenért lehet szidni, de azért tegyük hozzá, vannak előnyei is. Egyebek mellett egy találkozó megszervezésénél nagyon jól jöhetnek! A történet tehát egy júliusi, meleg napon kezdődött. A közösségi oldalra Edit egyik volt gimnazista osztálytársa…

Buschmann Éva

Buschmann Éva: Félelem nélkül élni

Félelem. Félelem a betegségektől, félelem az elmúlástól, félelem a mindennapoktól, félelem a felmérőktől, félelem a vizsgáktól, félelem a sikertől, félelem a másik embertől, félelem a vakmerőségtől, a váltástól. Szinte mindentől lehetne félni. Van, aki ezt is teszi, fél a jövőtől, rágódik a múlton, holott egyre több helyen a szánkba rángják, hogy élj a jelenben! A…