Félelem. Félelem a betegségektől, félelem az elmúlástól, félelem a mindennapoktól, félelem a felmérőktől, félelem a vizsgáktól, félelem a sikertől, félelem a másik embertől, félelem a vakmerőségtől, a váltástól.
Szinte mindentől lehetne félni. Van, aki ezt is teszi, fél a jövőtől, rágódik a múlton, holott egyre több helyen a szánkba rángják, hogy élj a jelenben!
A közelmúltban pont egy egészséges életmódot, testi-szellemi-lelki békét a központjába állító egész napos rendezvényen voltam. Jászberényben ez már évek óta hagyomány, hogy tavasszal a Natura Napot megrendezik. És az is a szokásokhoz tartozik, vagyis az én szokásaimhoz, hogy minden alkalommal ezen részt is veszek. Előadók is színesítik a programot. Ketten is kiemelték a félelmet, miszerint már a sikerek megélésétől is félnek sokan, mert féltékenységet, haragot váltanak ki másokból ezáltal. Sarkalatosan fogalmazva, az előadó azt mondta, ezek az emberek jobban félnek az élettől, mint a haláltól. Számomra ez egy kicsit ütősnek hangzott, de ha jobban beleássuk magunkat, lehet benne igazság. Gondoljuk el, hogy mély depresszióban élő emberek valami miatt oda sodródtak, bennük is volt félelem, sokan közülük rettegnek mindentől, így élni a mindennapokban kész katasztrófa lehet. A hölgy, aki az előbb emlegetett magvas kijelentést tette arra buzdította hallgatóságát, hogy éljenek a mának. A múlton rágódni fölösleges, mert nem vagyunk időutazók, nem tudjuk visszafordítani az eseményeket. A jövőt meg megint csak kifürkészhetetlenül kémlelhetjük csak, mert előre pergetni sem tudjuk az időkereket, nem is akarunk, az idő magától is repül. Tehát mivel nem vagyunk sem múltban, sem jövőben utazók, hanem egyszerű jelenben élők, fontos, hogy ezzel az idősíkkal foglalkozzunk. Úgy éljük életünk, hogy boldogok legyünk. Erről is volt szó, hogy ez mit jelent? Mi a boldogság, harmónia? Ha a lelkünk rendben, ez magával hozza a belső békét, ami kihat általunk a környezetünkre is. Félni nincs mitől. Egy másik elmélet szerint félelmeink 90%-a megalapozatlan. Ezt pedig az egyik természetgyógyász-terapeuta ismerősöm mondta. Nos, akkor minek is félni, izgulni, idegeskedni.
A jászberényi Natura Nap másik előadója – ahogy már az elején említettem – szintén szóba hozta a félelmet. Szerinte butaság, és az időnként feltörő idegeskedés, bosszankodás is. Egy sztorit is megosztott a jelenlévőkkel: miszerint az autójába beletolatott egy nő. Az előadó, mint mondta még hetekkel később is szidta és nem értette a női sofőr figyelmetlenségét – mert hát ő volt egyébként a hibás – , mire rájött teljesen feleslegesen emészti magát, ugyanis a történteken nem tud változtatni. Mivel lesz neki jobb, ha nap, mint nap ezen bosszankodik, rágódik. A kocsit úgy is meg kell csináltatni, a nő is éli boldogan világát, örülni kell annak, hogy nem lett nagyobb baj.
Figyeljünk tehát az élet apró szépségeire, adjunk hálát az égnek, hogy reggel felébredünk, ha süt a nap, örüljünk, hogy simogatja a napfény a bőrünket, ha esik az eső örüljünk, mert táplálja a földeket, a növényzetet. Borongós napokon kézben egy jó könyvvel, a másikban egy pohár vörös borral teljesen elviselhető, sőt ilyen szempontból időnként remek érzés, ha kint őszi időjárás van. (Na jó, borozni és olvasni melegben is lehet, legfeljebb jéghideg nedüt kortyolunk!) Örülni milyen jó annak, hogy vannak barátaink, gyermekeink, házunk, szerető társunk. Miért félni? A félelem megrontja a lelket-testet-szellemet.
Tehát sokat hoztam magammal a múltkori egészségnapból, olyan dolgokat, amelyeket magam is gyakorlok, pozitívan élek, ezt sugallom a környezetem felé is. Úgy gondolom, színház egyébként az egész élet, mint a híres shakespeari gondolat is mondja: „Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő.„
Persze vannak életünkben játszmák, ezek kellenek is úgy gondolom, de ezek mindegyike félelemmentes legyen, izguljon értünk, helyettünk a kis őrangyalunk, aki vigyáz ránk, mindannyiunkra. Mi tehermentesítve vagyunk!
Buschmann Éva – Szeretném bemutatni Buschmann Évát 62 szóban:
Már gyermekkorában riportokat, beszélgetéseket rögzített fekete magnójával. Mindenki orra alá dugta a masinát, s kérdéseket tett fel. Máskor meg szerelmi történetet talált ki. Le is írta, sőt rajzolt is hozzá. Folyamatosan az irodalom és az irományok érdekelték. Ez a mai napig így maradt, kiegészülve egy kis könyvszerkesztéssel. Ő egy olyan ember, aki igazán a szakmája szerelmese!
