Nem ismerek rá erre a fiúra. Teljesen kifordult önmagából. Amikor szakácsként munkába állt az étteremben, ahol én felszolgálóként dolgoztam, teljesen egy szerény fiút ismertem meg benne. A gyámótlansága, esetlensége arra késztetett, hogy bátorítsam őt, egyszerűen szeretetre méltó volt a balgasága, félénksége. Beszélgetni kezdtünk.
Nyár volt, kora nyári este. Éjfélig teltház volt a város központjában lévő patinás épületben, ahol mind a ketten dolgoztunk. El voltunk már fáradva, egész nap csak mosolyogtunk a kolléganőimmel a kedves vendégekre, rendeléseket vettünk fel, Csabi pedig sütött-főzött, hogy kritika ne érje a ház elejét és a főnök le ne csapjon ránk. Gyakran találtuk ugyanis harapós kedvében.
Aznap minden olyan klasszul alakult. Csabival volt időnk két fogás között egy kicsit az udvarra kiülni, úgy mintha mi is vendégek lettünk volna, csak épp a kutya nem kérdezte meg tőlünk, hogy mit szeretnénk fogyasztani. A kollégák helyt álltak addig, mosolygósan szolgáltak fel a többi asztalnál.
Akkor ismerkedtünk meg jobban. Elmerészeltem mondani Csabinak, hogy engem nagyon megfogott ez a férfiatlan viselkedés, ez a gyermekded félszegség, ami benne van. Erre csak mosolygott, nem válaszolt. Szerintem bele is vörösödött az őszinteségembe, de nem mondott rá semmit.
Lehet, hogy azon az estén én jelentettem számára az ugródeszkát, amely a talpraesettség világába repítette, ugyanis attól fogva sokkal merészebbé vált a fiú. A hetek teltével már rá sem ismertem. Ez is tetszett benne, olyan erotikus tudott lenni, vonzó, és csak úgy csapta a szelet. Nemcsak nekem, a többi csajnak is az étteremből, de valahogy velem melegedett össze igazán. Egyek lettünk, egy pár. Hat évig voltunk társak, amikor ebből a fiúból, aki eleinte a nevét is halkan merte kiejteni, egy agyontetovált, merész macsó lett, aki másra is elkezdett kacsingatni.
Jóban lettünk egy párocskával, egy fiú-egy lány, ahogy ez lenni szokott normális esetben. A pár fiú tagja nagydarab, barna, tarkójánál felnyírt hajú srác volt. Barátnője egy kis cingár teremtés, aki Pisti – a fiút így hívták – válla alatt bőven elfért. Mindig az jutott róluk eszembe, amikor megláttam őket, úristen, Pisti csak roppant egyet Szabinán és az máris kettétörik. A lány sápadt arcú, fekete hajú teremtés volt, szótlan. Barátok lettünk. Velük.
Pisti egyik nap az étterembe kisírt szemekkel érkezett, leült Csabival, akinek elmondta, hogy Szabina félrelépett, otthagyta őt. Több évig tartó kapcsolatuk a múlté, látni sem akarja őt a lány és ő most öngyilkos lesz. Csabi szólt nekem is, ha van időm, üljek le Pistihez, beszélgessek, maradjak kicsit a közös barátunkkal, mert neki még a sok vendégre főzni kell. Legyek én Pisti lelki támasza ma estére.
Így lett. Ahogyan néztem Pisti arcát, könnyes, kisírt szemét, hallgattam a szavait, amelyek mind tele voltak csalódott szerelemmel, arra gondoltam egy könnyed ital mellett a beszélgetés is oldódna és a feszültség is, amely főként bennem tombolt, hiszen fiú még nem öntötte ki nekem a lelkét, szívét, csak a barátnőim. És a fiúk, amúgy sem szoktak ennyit lelkizni. Igen, barátok vagyunk, de ez nekem azon az estén sok volt. Én átadtam a műszakom, jött a kolléganőm, aki hozta is a frissítő nedűket. Csabi pedig szakadásig dolgozott aznap is, mire a teltházas étterem közönségének megfőzött és desszerttel is ellátta őket.
Valami bennem már rég megszakadt. Nem az a Csabi volt már a kedvesem, mint akit hat évvel azelőtt megismertem. Sokáig kutattam az érzéseim között, hogy mit gondolok róla, kettőnkről. Féltem tőle, és már nem is bíztam benne. Féltem. Mitől? Ahogyan kacérkodott a többi kolléganőnkkel, ahogyan flegmán viselkedett a tőle idősebbekkel, egyszerűen nem ismertem rá. Sokáig tartott míg rájöttem, nem szeretem már.
S, most ide kényszerített barátunk mellé, akinek barna szemei már tisztultak a könnyektől, s aki úgy beszélt szerelméről, mint egy istennőről. Arra gondoltam, mit nem adnék, ha valaki engem is így szeretne, de az nem Csabi lesz, az biztos.
Egyre csak teltek az órák, percek már éjfél is elmúlt. Csaba is lassan végzett a mesterszakácsi teendőivel. Bementem megnézni, hogy indulhatunk-e haza. Egyáltalán nem sietett, ott flörtölt Edinával, aki két hete lépett a céghez. Fiatal, vékony szőke lány, oly vastag ajkakkal, hogy egy mesztic is könnyen megirigyelhetné. Láttam innen nem hiányzom. Nem szóltam semmit, nem is vettek észre. Visszamentem Pistihez, aki már könnyedre itta magát, és egyre szorosabban mellém húzódott, megcsókolt. Hagytam, én is túl voltam már több koktélon, a kedvem annak ellenére, hogy élettársam láttam enyelegni egy másik lánnyal, érdekes, de jó volt. Itt volt nekem Pisti, akiből áradt a szenvedély, a férfias elegancia. Tetszett, hogy tetszem neki, vagy isten tudja, mi. Vigaszt keresett nálam, hát megtalálta.
Két hét múlva…
Minden nagyon gyorsan történt. Évekig semmi, most meg két hét alatt felfordult az életem. Elköltöztem Csabával közös albérletünkből. Minden kiderült. Ő azt mondta soha nem csalt meg, vele szemben én igen, mégpedig a barátjával. Nem tudtam mit mondani. Sokáig nem történt köröttem semmi, csak a munka, a munka, a munka és Csabi és Csabi és Csabi. S, most jött Pisti és Pisti és Pisti. Nem tudom mi lesz velünk, ő nagyon örült, hogy eljöttem Csabitól, akit már ő sem kedvelt pálfordulása óta.
Három hónappal később…
Azt hiszem, teljesen szerelemes vagyok, ilyen bizsergést kamaszkorom óta nem érzetem, teljesen megkavar, felhevít még mindig ez az érzés. Együtt lakunk, boldogok vagyunk. Ennyit már évek óta nem nevettem mint, vele, minden éjjel együtt vagyunk, egész nap rá gondolok, ha nincs velem. Ha velem van, akkor is. Az éttermet otthagytam…Terhes vagyok. Nyolc hetes. Az életem fenekestül felfordult, és olyan jó, erre vágytam, szenvedély, szerelem, gyerek. S most mindenem meglett. Imádok élni….
