Az a legrosszabb, amikor az ember lánya – meg fia – se ide, se oda nem tartozik. Na nem azért, mintha bárhonnan kirekesztették volna, csak azon egyszerű okból, hogy tizenhat évesen nem érzi már magát gyereknek, de azt is tudja, hogy a felnőttek világa sem igazán az övé. Egy olyan világban kell lavíroznia, ami pont…
Egyszerűen és röviden: az anyaság egy fájdalmasan csodálatos dolog, ami a fogantatástól a sírig tart. És csupa-csupa könny. Könnyek az örömtől, a boldogságtól, a meghatottságtól, a büszkeségtől, a változástól, az aggódástól, az együttérzéstől, a lelkiismeret furdalástól, hogy valamit elrontottunk, rosszul csináltunk, a kimerültségtől, a tehetetlen dühtől, a bizonytalanságtól… a meghatottságtól, a büszkeségtől, a változástól,…
Nara határozott léptekkel közeledett az asztalhoz, ahol már a kollégái várták. Ő érkezett utoljára. Már mindenki ott volt: Kori, Joci, Vendi, és Pavi.
Őszi szél borzolta a fák maradék lombáját. Néhány falevél táncra perdült a sírok között, majd hirtelen, szégyenkezve meglapult a halmok lábánál. Juli magányosan álldogált a szitáló esőben. Kicsit összébb húzta a kabátja gallérját a nyakán, és egy ázott tincset kisimított a szeméből. Hagyta, hogy a könnyei az esővel keveredve folyjanak végig az arcán. Nem viselt…
Még egy utolsót lüktetett a nyár. A napsugarak igazán kitettek magukért, majdnem harminc fokig melegítették fel a levegőt, ami aztán az este közeledtével gyorsan le is hűlt. Julis néni dühösen csapta be a szobája ablakát. No, nem azért mert fázott.
Reszkető kézzel hajtogatta szét a megsárgult levelet. Nehézkes mozdulatokkal tudta csak kiszedni a borítékból. A hajtások mentén már elrongyolódott a vén papír, helyenként olvashatatlan pacává folyt szét a tinta. De ő minden sorát, minden betűjét kívülről tudta. Tudta, mert ezerszer elolvasta, tudta, mert ő írta.
Laura ma korán végzett, mint minden pénteken. Megkönnyebbülten lépett be a lakásba. Táskáját lazán felakasztotta, és a kulcsok is a megszokott helyükre kerültek. Ma valahogy sokkal szebben sütött be a nap a szoba ablakán, mint eddig bármikor. A lakásnak még a levegője is más volt. Olyan szabadság illatot árasztott.
Primadonna, ki a rivaldafénybe vágyott, akarta meghódítani az egész nagyvilágot. Szerep ott nem jutott neki, így hát írt magának, s lassan épültek köré a kártyavárak. Hamis csillogás és dicsőség az, mibe öltözött. Pörgött ég és föld s a csillagok között. Hazugságból szőtte vágyát, ármányból varrta ruháját. Nem ütött, csak törtetett. Átgázolt minden emberen. Ő a…