Primadonna, ki a rivaldafénybe vágyott,
akarta meghódítani az egész nagyvilágot.
Szerep ott nem jutott neki, így hát írt magának,
s lassan épültek köré a kártyavárak.
Hamis csillogás és dicsőség az, mibe öltözött.
Pörgött ég és föld s a csillagok között.
Hazugságból szőtte vágyát,
ármányból varrta ruháját.
Nem ütött, csak törtetett.
Átgázolt minden emberen.
Ő a szegény áldozat,
ő, kinek nem jutott fogat.
A félelem tőre szúrta szívét,
a félelem zúzta szét gerincét.
Mert a félelem egy olyan érzés,
mely megbénít, és gúzsba köt.
Félni az elmúlástól,
félni, hogy a fiatalság nem örök.
Félni, hogy más talán lassabban,
de hatékonyabban pörög.
Félni élni, és azt nem észrevenni,
hogy e kártyavárad ingatag.
Jön egy szélvész, Primadonna,
mely minden sallangot magával ragad!
De vigyázz, mert pőre maradsz, s védtelen!
Nem véd meg az élet színpadán játszott hamis szerep.
Legördül a függöny, s minden előadásnak vége lesz.
Vastaps vagy bukás? Ebből melyik lesz tied?
Pekkel Edina – Válás után egyedül, két gyerekkel találta meg végre önmagát, és kezdett írni, amiről már évtizedek óta álmodozott.
Először saját válásának a történetét vetette papírra, és ezzel feloldotta a lelkében lakozó blokkokat.
Írásai között találhatunk verseket – gyerekeknek és felnőtteknek szólót egyaránt – novellákat, de a kedvence a regényírás.