Agota Sandorfy: Az vessen követ…

Ana egyenesen a jegykezelő automatához furakodott, mert ő aztán becsülettel pecsétel. Úgy ám! Azt ugyan már nem lájta senki, hogy bizony fordítva dugja be a jegyet… legfeljebb azzal mentegetőzik, hogy tévedésből történt. Sok kicsi sokra megy, mert a helytelenül kezelt jeggyel még egyszer utazhat (itt is lehet tévedésre hivatkozni, ha észreveszik a pecsétet) Igazából van…

Agota Sandorfy: Politika

Napjainkban…   Amikor a szerelmes bódulatban lubickoló fiatalok házat vettek és hosszú hónapok alatt közösen felújították, az egész család ámult! A lelkesedés ragályosnak tűnt, mindenki segített, ahogy erejéből tellett. A tökéletes otthonba hamarosan kiskutya is került. 

Agota Sandorfy: Dióhéjban

Megrettenve osont hazafelé, az egyszál, kapucnis trikóban is megizzadt. – Micsoda hálátlanság! – fortyogott! Egész élete munkáját erre a csürhére vesztegette? Demokráciát teremtett számukra, sőt lenyomta a torkukon (mert nem tudják mi a jó nekik) és mégsem hálásak?! Kezükbe adta a döntést, csak azt kérte cserébe, hogy okosan szavazzanak és focizzanak egy kicsivel jobban…

Agota Sandorfy: Kálvária

Janka élete abban az időben kezdett szétzilálódni, amikor anyja állapota olyan rohamosan romlott, hogy már munkából is hozzá rohant elé tenni az ebédet. Igaz, csak az úttestet kellett átszelni, ami – mivel időtakarékosságból nem került el a lámpáig – a tél közeledtével egyre veszélyesebbnek bizonyult. Csak berobbant, gondosan elnyomva a lihegést, ételt melegített (éljen a…

Agota Sandorfy: Győzelem

Jo leszállt a buszról és ahogy átment az úton, megrohanták az emlékek. Lehet már egy éve is, hogy Joe itt tette le a szakszervezeti gyűlés után. Útközben édes-szomorkás hangon elmesélte, hogy a kiújult rákkal nem tud mit kezdeni az orvosa. Jo akkor látta utoljára. Talán el akart búcsúzni? Mindig örömmel gondolt vissza szeretett oktatójára, aki…

Agota Sandorfy: Éhezés

Biztosat senki sem tudott, bár mindenki hallott a különös sorsolásról. A népesség minden rétegét foglalkoztatta a téma, csak félősen suttogva, ámult tisztelettel mertek beszélni róla. Nóri joggal érezte, hogy ő a legszerencsésebb ember a világon, amikor hivatalos levélben értesítették, hogy megnyerte az áhított luxusutazást, tetszés szerinti időtartamra.

Agota Sandorfy: Szegény boldogság

Ana riadt madárkaként kuporgott az osztályban. Lelkes angoltanárnője hamar felfedezte, hogy szépen tud írni, és mindent vele íratott fel a táblára… Bár már értette a körülötte folyó csevegést, és egyre kevesebb szót kellett megkeresni a szótárban, eszébe sem jutott, hogy elmehetne velük a szomszédban nyílt pizzasütödébe.

Agota Sandorfy: A bírónő

Alig,  hogy ledobta a táskát, utoljára még egyszer megnézte a repülőjegyét és éppen a kis bőröndöt akarta előhúzni a gardrób mélyéből, amikor kopogtak. Furcsállta, hogy most, kora délután keresi valaki, mégis odasétált az ajtóhoz…. Fogalma sem volt, hogy meddig ült az ágy szélén magába roskadva, fogalma se volt, hogyan fogja folytatni az életét… – Van…

Agota Sandorfy: Az út vége

“És valóban ősszel a föld Csak elalszik, nem hal meg;”   Egy szép Petőfi-gondolat. Meglepő, de tavasszal és ősszel hal meg a legtöbb öreg. Vagy ők is csak elalszanak? Ilyenkor a levegő telítve van a beérett termés nehéz illatával, de már az elmúlás szele lengedez, hogy utat csináljon a jövőnek.

Agota Sandorfy: Nem tévedés

Gizike sürgött-forgott, már kora délután vacsorához terített. Gondosan kiválasztott egy kék terítőt, amin jól mutat a csipke. A kertből nefelejcs csokrot hozott, és minden szalvéta mellé tett egy picike vázával. Elővette a finomabb evőeszközt, hadd legyen ünnepibb a teríték. Apa talán pezsgőt is bont… Különös izgalom bujkált benne, bár az egyik vacsoravendég majdnem mindennapos náluk.

Agota Sandorfy: Egy nap mosolya

Ana a Quantas légitársasággal utazott Sydney felé, hosszan beszélgettek a légikisasszonyokkal. Ők is szívesen járnák a világot egy szál hátizsákkal… A jóképű steward egyenest az üvegből töltött neki vodkát: – Tell me, when! (Szólj, ha elég!) – megkapó mosollyal kísért felkiáltással.

Agota Sandorfy: Ítélet

Mozdulni sem tudott. A félelem jeges marka végigkúszott a gerincén. Elképzelése sem volt, mi vár rá. Teljesen sötét lett, már az emelvény körvonalait sem látta. Felsejlett egy képernyő és kellemes zene kíséretében, szép sorjában megjelentek az elbírálásra váró képsorok…

Agota Sandorfy: Zöldszemű szörny

Janis lebukott a pad mögé, onnan nevetett feléje. Olyan csupavidám fiú volt. A tanárnő többször is fegyelmezte, de hiába, akkor is csak nevetett. Észrevette, hogy vele szállt le a buszról, pedig nem arra lakik. Lassan, akadozva beszélgetni kezdtek. Büszke lehet rájuk a tanárnő, mert csak angolul próbálkoznak… Addig-addig sétálgattak, beszélgettek esténként, míg nagy vonalakban megismerték…

Agota Sandorfy: Éltetőnk

Olykor bevillant a “deja vu” érzés, hogy valamikor a kezdetek kezdetén egy kellemesen ringatózó, langyos vízzel telt burokban növekedett. Mint minden burok, ez is megrepedt idővel és ő egy erős kézben visítva tiltakozott az első fürdetés ellen.

Agota Sandorfy: Leépülés

Janka abban az időben kezdett szétzilálódni, amikor anyja állapota olyan rohamosan romlott, hogy már a munkából is egyenesen hozzá rohant. Elé kellett tenni az ebédet. Igaz, csak az úttestet kellett átszelni. Ez a tél közeledtével egyre veszélyesebbnek bizonyult, mivel időtakarékosságból nem került el a lámpáig.

Agota Sandorfy: Megérte?

Volt olyan pillanat, amikor megbánta, hogy hármat szült. Alig húszévesen, ijedt örömmel észlelete, hogy anya lesz. Párjával, mint két elárvult kamasz, együtt figyelgették a testében növekvő életet. Tudták, hogy itt, idegenben csak egymásra számíthatnak. Senki más nincs a nagyvilágban, aki segítő kezet nyújtana.

Agota Sandorfy: Szenvedélyeim

Ahány ember, annyiféle szenvedély! Akinek nincs szenvedélye, nem is igazán él, csak ellavíroz a magára szabott, aranyozott korlátok között… Mi értelme kiméricskélve adagolni az érzelmeket; vigyázva, nehogy áthágjuk a józan ész szabályait, nehogy elragadjon a hév! Élni tudni kell: önfeledten, őszintén, ellazulva… átadni lényünket az érzésnek, eseménynek, alkotásnak. Flow. Gyerekkorból magunkkal hozva végig kísérheti és…

Agota Sandorfy: Zene egy élet

Első élménye a ringatózás volt. Ha kísérte is valami dallam, az nagyon halkan – inkább csak sejtelmesen érezhetőn – szűrődött be hozzá. Ahogy növekedett, egyre határozottabban hallotta a szeretet-hangú dalocskákat. Rájött, hogy erősebb rugdalózással előhívhatja, megrendelheti az életét megszépítő, biztonságos nyugalmat adó hangokat. Hirtelen egyetlen, végtelen görcsbe fordult a lénye. A szinte kibírhatatlan nyomást felváltotta…

Agota Sandorfy: A bajnok

Együtt nőttek fel. A legjobb barátok és félig-meddig rokonok voltak. Ugyanaz a lány tetszett nekik kamaszkorukban. Végül Zita Bencét választotta, de megmaradt a hármas fogat. Együtt végeztek a Testnevelési Főiskolán. Bence tanítani kezdett egy vidéki középiskolában, ám Zitának merészebb álmai voltak. Már kiskorától az olimpiára készült – miután neve jelentése: gyors, sebes – is erre…

A döntés

Agota Sandory: A döntés

Megkapta az engedélyt. Szerdán kell jelentkeznie a szülőotthonban. Zita öntudatlanul, a kezét a hasára szorítva, kóválygott két napig. Szerda reggelre megvilágosodott benne, hogy mégsem képes megölni a két hónapja megesett erőszak gyümölcsét. Lesz, ami lesz, vállalja! Anya lesz!

Agota Sandorfy: Bosszú

Összerándult a gyomra, amikor végül egyedül maradt a félhomályos lépcső legfelső fokán ülve, pedig ő kezdeményezte, hogy váljanak, mert külön-külön szebb jövőnek néznek elébe… Felszabadult ujjongás helyett most miért zuhant rá ez a bizonytalanság? Mi lesz, ha mégsem tudja két ember feladatát ellátni? Pontosabban: mindkét szülő feladatait.

Agota Sandory

Agota Sandorfy: Béklyóban

Fellebbent a gyolcs. Szétroncsoltan is felismerte a szeretett arcot. Összeszorult a torka. Egy hangot sem volt képes kipréselni, pedig az élete múlhat rajta. Tehetetlenül tűrte, hogy elvonszolják. Milyen boldog volt, hogy harmadjára kisfia született! Egy csapásra tekintélye lett a nagycsaládban. Észrevétlen tűnt tova bő két évtized. Annyira lefoglalta a mindennapok hajszája, hogy teljesen váratlanul érték…