Együtt nőttek fel. A legjobb barátok és félig-meddig rokonok voltak. Ugyanaz a lány tetszett nekik kamaszkorukban. Végül Zita Bencét választotta, de megmaradt a hármas fogat. Együtt végeztek a Testnevelési Főiskolán. Bence tanítani kezdett egy vidéki középiskolában, ám Zitának merészebb álmai voltak. Már kiskorától az olimpiára készült – miután neve jelentése: gyors, sebes – is erre ösztökélte. Talán bőhangú kántor nagyapja örökítette rá a kivételesen nagy kapacitású tüdejét, lelkét. Anyja is könnyedén futott – kislányként mindig őt szalajtották a szomszéd faluba orvosért – de neki nem volt lehetősége tovább fejleszteni a készségét. Az ő szülei még úri huncutságnak gondoltak minden olyan ambíciót, ami a faluban szemet szúrhat. Főleg a lánykákat próbálták a család kötelékében tartani. Nem is irigység vagy gonoszság vezérelte őket, inkább jót akartak. Úgy tanulták, hogy falun az asszonyi élet a családi tűzhely körül teljesedjék ki.
Zitát a tanárai és edzői is felkarolták, de anyja volt az, aki minden követ megmozgatott, hogy sikerre vigye gyermeke álmát. Rossznyelvek szerint a saját álmait akarta a lányában megvalósítani, pedig csak arról volt szó, hogy látva a tehetséget, ígéretet tett a Szent Szűznek.
Legalább Zita kivételes képessége, adottsága ne maradjon parlagon! Ha olimpiára készül, ám legyen! Apja is rajta volt, hogy egyszem kislánya számára a legjobb edzést biztosítsa. Apróra kidolgozta az erősítő és fejlesztő gyakorlatokat. Az egészséges étrendet az egész család élvezte. Együtt futottak az ébredező hajnali erdőben, együtt úsztak a Duna holtágában. A rég használt pajta szép fapadlót kapott, arra tornaszőnyeg került, így helyben folytak az embert próbáló előkészületek. Zita kiszámolta, hogy leghamarabb 2016-ban lesz lehetősége bizonyítani, addig nemcsak itthon, de nemzetközi versenyeken is eredményesen kell szerepelnie, hogy bekerüljön a csapatba. Huszonegy évesen a legjobb kondiban lesz, és ha mindent belead, legalább egy arannyal térhet haza.
Közben gyűltek az első, második helyezések, megvolt az Európa bajnokság is. Már csak fél év maradt az olimpiáig. Aztán az indulás pillanata is elérkezett. Bence nem tudott elszabadulni beteges szülei és iskolai kötelességei mellől, így Attilára, a legjobb barátra bízta asszonyát. Ők hárman még mindig egy egység voltak. Attila, aki edzőként kísérte az atlétákat, megígérte, hogy úgy fog Zitára vigyázni, mint egy hímes tojásra.
Váltó, 500 és 1000 méter; három arany, három világcsúcsért! Olyan könnyedén előzte meg riválisait, mintha szárnyai nőttek volna. Földöntúli volt az örömmámor, amikor Zita három egymást követő napon a dobogó legfelső fokáról hallgathatta a magyar himnuszt!
Telefon haza, Bence és a szülők sírtak-ríttak örömükben…
Aznap este nagy ünneplés folyt a magyarok körében, egymás után emelték poharukat a sikerre. Zitának már befejeződtek a versenyszámai, ő nyugodtan lazíthatott. Itt megtette a dolgát, de zsigereiben érezte, hogy még kétszer képes lesz tartani a szintet. Majd Budapesten ráér leköszönni…
A máskor ideglelőn józan Attila is túllépte a határt, bár neki még másnap reggel is helyt kellett állnia. Egymást támogatva, nevetgélve igyekeztek Zita szobája felé, amikor furcsa módon megtántorodva estek egymás karjaiba. Egy villanásnyira fellobbant, szikrát vetett a kamaszkori érzelem. Csak egy pillanatra volt, de a felismeréstől mindketten kijózanodtak. Érezték, hogy a csábításnak nem lehet szabad folyást engedni. Zita nem állhatna meg többé Bence előtt, és a szülei szemébe sem tudna nézni. Attilának kötelessége betartani ígéretét, és Zitát testi-lelki épségében kell hazakísérnie. Barátja bizalmával nem lehet visszaélni.
Mert a becsületnek nagyobb értéke van, mint bármilyen aranyéremnek…
