Agota Sandory

Agota Sandorfy: Béklyóban

Fellebbent a gyolcs. Szétroncsoltan is felismerte a szeretett arcot. Összeszorult a torka. Egy hangot sem volt képes kipréselni, pedig az élete múlhat rajta. Tehetetlenül tűrte, hogy elvonszolják.
Milyen boldog volt, hogy harmadjára kisfia született! Egy csapásra tekintélye lett a nagycsaládban. Észrevétlen tűnt tova bő két évtized. Annyira lefoglalta a mindennapok hajszája, hogy teljesen váratlanul érték a halk, mégis ostorcsapás-szerű szavak:
– Anyám, megnősülnék… – kezdte Bálint, de látva anyja sápadtságát, elakadt. Kiment egy pohár vízért, magának sört bontott. Türelmesen várt, míg anyja, aki hirtelen magába roskadt, kissé rendbe szedi a gondolatait. Perceken belül éveket öregedett, pedig alig múlt negyven…
Mit is mondott a fia? Megnősülne? Idegen nő hálójába akadt? Honnan ez a hirtelen bátorsága? Hiszen még kiskorukban Julcsit szemelték ki számára, és ebből egyik család sem fog engedni! A földet nem szabad eldarabolni, elvesztegetni, hiszen ezért robotoltak élethossziglan! Megözvegyülten csak a fiára számíthatott. A két nagyobb lányt sikerült elkommendálni a háztól. Rozi tanítóné lett, Bori meg külföldre menekült és belépett a rendbe. Misszionárus valahol. Itt maradt a szép gazdaság, csak arra vár, hogy Bálint megnősüljön és átvegye.
– Nekem innentől csak az unokákkal lenne gondom, és pihenhetnék végre! – sóhajtott fennhangon.
Bálint meglepődött, hogy ilyen simán rendeződik a dolog, de öröme nem tarthatott sokáig.
– Meglásd, a vesztedbe rohansz! – halálra rémült, amikor anyja ezekkel a szavakkal, hamuszürke arccal lefordult a székről.
A doktor pihenést rendelt, nyugtatót írt fel. Még ő sem látott ilyen hirtelen leépülést. Mintha valami megfoghatatlan, rettentő félelem minden életerőt kipréselt volna a megfáradt asszonyból. Értetlenül bámult Terikére, de nem szólt, nem kérdezett. A lányt, aki ápolgatta, sőt odaköltözött a nagyszobába, hogy állandóan kéznél legyen, talán nővérnek gondolta…
Hetek múltán érkezett látogatóba a jövendő após.
– Ideje megbeszélni az esküvőt! – kezdte az öreg. Bálinthoz intézte a szavait, akinek anyja még nem látszott tárgyalóképesnek. A fiú tudta, miről van szó, de eddig remélte, hogy nem kerül rá sor. Julcsit szerette is, de csak olyan pajtás-formán. Nem hitték, hogy valaha rájuk kényszerítik a régi egyezséget, hiszen mára falun is modernebb lett a gondolkodás.
– Aratás utánra gondoltam, mert az én fiam is akkortájt nősülne, akár dupla esküvő is szóba jöhet! – közölte a megcáfolhatatlant és mint aki jól végezte dolgát, felállt. Tekintete futólag megpihent az áttetsző öregasszonyon, a zsenge lányon és távozott. Bálint és Terike elsápadtak és csak nézték egymást tanácstalanul! Mindketten félelmetes helyzetbe, kutyaszorítóba kerültek, csak teljesen másfélébe.
– Mi volt ez? – ocsúdott a lány remegve.
– Jaj, nem is tartottam fontosnak, még gyerekkorunkban elígértek egy lánnyal… – hadarta Bálint, de ezt Terike kirohantában már alig hallotta. Csak a feje zakatolt. Alkalma sem volt bejelenteni: gyanítja, hogy “úgy maradt” és sürgetni kéne az egybetartozásuk nyilvánosságra hozatalát. Eközben Bálintnak évek óta eljegyzett menyasszonya van! Derült égből villámcsapás! Neki, Terikének csak a folyónak futás maradt.
A mindig nyugodt Bálint most a félelemtől eszelősen ugrott fel. Bevágta magát az új Volkswagenbe és próbálta beérni Terikét, aki megtáltosodva már árkon-bokron átvágott… Bálint észtvesztőn száguldott utána. Lekanyarodott a földes kocsiútra, onnan a rétre, ahol hamar elvesztette uralmát a kocsi felett. Hiába akart ő terepjárót, anyjára hallgatva megvette a puccos, városi autót…
Nem látta meg az immár előtte magasló, a folyót jelölő öreg fűzfát, és a becsapódást sem érezte. Anyja ugyanabban a pillanatban pattant ki betegágyából, de már hiába repült szeretett gyermeke felé…
Agota Sandory
Agota Sandory

Agota Sandorfy – Torontóban élő nyugalmazott kohásztechnikus, aki szerelőszalagon, majd targoncásként húzott le húsz évet a kanadai General Motors egyik (mára megszűnt, nyoma sincs) üzemében. Azóta hátizsákkal járja és fotózgatja a világot. Az egyik első Vidi Rita: Író születik tanfolyam óta foglalkozik írással és legújabban kínai ecsetfestéssel.