– Kimegyek, járok egyet…
– Dehogy mész ebben a hidegben!
Durrant az ajtó…
– Na, majd én megmutatom!- hörgött Jan, amikor a felesége engedély nélkül kiment.
Bori kilépett a metsző hidegre és abban a pillanatban kitört belőle a zokogás.
Minek gondolja magát ez az ember, hogy engedélyt kérjek tőle? Inkább megfagyok, de azért is kijöttem sétálni!
A séta ugyan csak a legközelebbi cukrászdáig tartott, ahová Bori beugrott melegedni.
Úgy elkábult az édes illatoktól, muszáj volt egy- két süteményt rendelni. Egy sarokba húzódva bánatosan tömte magába a sok fölösleges kalóriát. Egyre jobban sajnálta magát, még kétszer rendelt. Kint már sötétedett, mire föl eszmélt, hogy estére vendégeket várnak. Gyorsan vett 2 kg vegyes aprósüteményt és sietve indult haza.
Óvatosan nyitott be a finomságoktól illatos konyhába. Jan valami vadast kavargatott, ezt biztosan nem telefonon rendelte… Bori szó nélkül nekiállt zsömlés gombócot készíteni; mert anélkül ugye a vadas nem étel. Mire elkészült, csöngettek.
Addigra Jan elmosogatott, rendet rakott, megterítette az asztalt és együtt mentek a vendégek elé.
