A döntés

Agota Sandory: A döntés

Megkapta az engedélyt. Szerdán kell jelentkeznie a szülőotthonban. Zita öntudatlanul, a kezét a hasára szorítva, kóválygott két napig. Szerda reggelre megvilágosodott benne, hogy mégsem képes megölni a két hónapja megesett erőszak gyümölcsét.

Lesz, ami lesz, vállalja! Anya lesz!

Átfutott agyán, hogy ezzel befellegzett az álmainak, de lelke legmélyén érezte, hogy a benne növekvő élet mindennél fontosabb.

Anyja jobban fogadta a hírt, mint számított rá. Fásult szigorral közölte a feltételeket. Szülésig otthon maradhat, addig keresnie kell megfelelő lakhatást, ahova a gyerekét viheti. A teljes fizetését okosabb lesz takarékba tennie, csak zsebpénzt tarthat magánál. A továbbiakban nem kiváncsi az életére. Nincs miről beszélniük.

– Eddig sem volt! – gondolta Zita keserűen. Elhatározta, hogy ő sosem fogja a gyerekét büntetni saját sorsáért. Mostantól a maga ura, ideje az álmait megvalósítani. Legfontosabb egy normális állást keresni. A jelenlegi technikusi beosztás, bár jólfizető, nincs ínyére. Sosem volt műszaki ember, inkább kirakatrendező, könyvtáros, iparművész, porcelánfestő vagy fotós szakmák érdeklik. Igaz, hogy az ilyen művészpályák kezdetben bizonytalan megélhetést nyújtanak, de akár éhezni is élvezetesebb, a kedvére való munka közben… Viszont gondolni kell a gyerekkel is, hogy mindene meglegyen. Az apja maradjon ismeretlen az ártatlannak, szerencsére manapság ez nem feltétlen vonzza be a megbélyegzést.

Zita minden fellelhető ismerőst mozgósított, mire sikerült egy nyári lakot találnia, ahol az első hónapokra meghúzhatja magát. Munkát is talált a közelben. Egy idős iparművész mellé kerül háztartást vezetni. Bentlakással, ellátással, de fizetés nélkül. Különösen a gyerekre lesz az öregnek szüksége, modellnek kell egy készülő szobrához. Szóval sínre került az élete… Talán a szobrászkodás csínjait is ellesheti…

Mivel várandósan igencsak válogatós lett, anyjától próbált eltanulni valami háziaskodást, legfőképpen főzést. A szakácskönyv kimértsége sosem vonzotta, inkább a megérzésére hagyatkozott, mint nagyanyja is.

– Ha szívvel főzöl, nagy baj nem lehet! – szokta hangoztatni Gizi mama. Igaza lett. Zita megtanult a piacon vásárolni, rákapott az egyszerű ételek ízére! Mennyire más a saját készítésű vacsora, mint az unalmas menza! Egészségesebb is, felesleges naponta zsíros húst enni. Anyja is elismerte az újdonsült szakács művészetét, cserébe talán azt is megengedné, hogy maradjon. Persze erről szó sem lehet, már megegyeztek az öreggel, hogy ősszel hozzá költözik. Nyáron meg jó lesz a kis fűthetetlen kalyiba, olyan lesz, mint egy vakáció. Úgysem nyaralt az úttörőtáborok óta.

Július 21-én, hosszas, egésznapos vajúdás után született meg Ákos. Alig egy hét múlva – kicsi fiát átkarolva – aludtak a frissen töltött szalmazsákon, egy gyümölcsös közepén. Anyja ellenezné, hogy a babával alszik, de ebbe már nincs beleszólása. Kisteknőben, napon melegít fürdővizet a babának. Saját magának az udvari zuhany is megteszi, hiszen nyár van, meleg van… A hideg vízben mosott pelusok pillanatok alatt hófehérre száradnak a napon. Kivéve, amikor zuhog. Olykor napokig zuhog, dörög, villámlik. Csak egymást érzik, a pici mintha értené, hogy csupán ők ketten maradtak egymásnak a nagyvilágban. Zita szédülten szippantja be a fenséges babaszagot, kutakodva keresi az arcocskán a saját vonásait. Csendes, nyugodt a gyermek, ügyesen szopizik. Babaételt itt nehezen lehetne készíteni, tárolni. Bár kút itt is van, megtehetné ahogy Gizi mama is, oda engedte le a hűtendő élelmet…

A védőnő először fejcsóválva távozott, de néhány hét múlva már elégedett a helyzetükkel, hiszen Ákos szépen gyarapszik.

Zita naponta leszedi, és az előkészített ládákba rakja a beérő termést, amit a gazda minden hajnalban elvisz a piacra. A hibásakat megeheti, csodálatos a sok friss gyümölcs, Zita szinte a paradicsomban érzi magát!

Kuncogva emlékszik egy szigorú eladóra a Zöldség-Gyümölcs boltban, aki így védekezett a zacsiba dobott rohadt barack miatt:

– Ezt is el kell adni! Ne tessék válogatni!

Itt is a hibásat eszi, de frissen, egyenesen a fáról! Ez lényeges különbség. Észrevétlen múlt el a nyár, letelt a vakáció. Ákos már gőgicsélve beszélget, rövidülnek a nappalok. Ideje beköltözni a műterem-lakásba.

***

Zita azon a végzetes szerdai napon betartotta a megadott időpontot, és alávetette magát beavatkozásnak. Némán végigzokogta azt a rettenetes napot.

Azóta vezekel. Az álmaiban egyre növekvő gyermeke immár festőnek készül…

Ő maga – még mindig technikusként dolgozik – öregedő, beteges anyját gondozza. Akkor nem volt mersze bevállalni a gyereket, mert azt hitte, azzal  választja a nehezebb utat.

Agota Sandory
Agota Sandory