Hónap: 2017 augusztus
-
Menyhártné Zana Éva: Várj reám kedvesem
Várj reám kedvesem épp hozzád sietek kora hajnalon az első vonatot kellene elérnem s az állomásig hosszú az út nagyon
-
Agota Sandorfy: Egy nap mosolya
Ana a Quantas légitársasággal utazott Sydney felé, hosszan beszélgettek a légikisasszonyokkal. Ők is szívesen járnák a világot egy szál hátizsákkal… A jóképű steward egyenest az üvegből töltött neki vodkát: – Tell me, when! (Szólj, ha elég!) – megkapó mosollyal kísért felkiáltással.
-
Nagyfi Krisztina: Bohóckodós
Alberto a tükör előtt ült és a sminkjét igazította. Illetve csak igazította volna, ha nem csak testben, hanem lélekben is ott lett volna a tükör előtt. Az igazság az, hogy majd húsz perce nem csinált semmit, csak a tükörbe bámult. Nem a tükörképét nézte, nem kifelé vizsgálódott. A lelkében lakozó bánat sebeit nyalogatta, mint az…
-
Rónai Katalin: Bocsánat, ne haragudjon, azt szeretném kérdezni
Már egy ideje figyelem. Kóvályog, keres valamit. Koszos a ruhája, szedett-vetett, innen-onnan kapott, talált, egymásra rakva, télen túlöltözve, nyáron, könnyebben. Valószínűleg ő is sokat kotor a szemetesekben. A Kökin él, a hajléktalanok között, de mégis mindig egyedül jár.
-
Caelan Rhys: Egy mosoly ára
– Én vagyok! – szólt Batz rekedt hangon, amint Berth kikukucskált a résnyire nyitott ajtón. – Csak én… – sóhajtott nagyot, miközben Berth a zárral pepecselt. – Tudom, hogy látni sem akarsz, de kérlek, hallgass meg! – esdekelt Batz, miután Berth kinyitotta az ajtót és kérdőn nézett rá. – Nem akarlak feltartani… de ezt muszáj…