Menyhártné Zana Éva: Várj reám kedvesem

Várj reám kedvesem

épp hozzád sietek kora hajnalon

az első vonatot kellene elérnem

s az állomásig hosszú az út nagyon

Bőszárú nadrágom lebeg

mint zászló a szélben

hegyes orrú cipőm beleakad

s én eltanyázok

repülök 100 araszt

 

Míg lábra állnék, tűsarkaim bizonytalan

táncot járnak alant

s kegyetlenül fejbe csap

hátitatyóm, a gaz

 

Kóválygó fejjel végül lábra állok

sietek tovább nagyon

de a szél nem kímél

lobogó gatyám

cipőm orrára tűzi legott

 

S én eltanyázok repülök 100 araszt

és persze

hátulról orvul fejbe csap

hátitatyóm, a gaz

 

Kóválygó fejjel végül lábra állok

sietek tovább nagyon

a nevetéstől már majd bepisálok

vígjátékom miatt a könnyem is csorog

 

Még vagy háromszor

előadom

magamnak

a fenti mutatványt

hajnal van

s az úton épp nem jár arra

senki fia

 

Fizetségem érte hogy a vonatot elértem

de kedvesem arcán döbbenet

ki ez a kócos

piszkos bohóc

ki sírva-nevetve

közeleg

 

És akkor

Bőszárú nadrágom lebeg

mint zászló a szélben

hegyes orrú cipőm beleakad

s én eltanyázok, repülök 100 araszt

 

Míg lábra állnék, tűsarkaim bizonytalan

táncot járnak alant

s kegyetlenül fejbe csap

hátitatyóm, a gaz

 

Menyhártné Zana Éva
Menyhártné Zana Éva