Engi Zsuzsanna: Elvek

– Nem hiszem el. Hogy történhetett, hogy hármast kaptál? Hiszen tudtad a leckét, tegnap átvettük, mindent értettél és saját szavaiddal visszamesélted! – Vera mérgesen vette át az értesítőt, hogy aláírja a jegyet.

Engi Zsuzsanna: Mécsesek

Lily gyorsan végzett a bevásárlással. Még nem volt négy óra, de máris akkor tömeg tolongott a polcok között, hogy a nyugodt válogatás élménye odalett. A papír fecnit bordó táskája oldalzsebébe süllyesztette, utólag már nem akarta előkotorni. Emlékezetből megpróbálta összeadni, 3 mécses a mamáékra, három anyáékra… vagy kettő és amoda meg négy?

Engi Zsuzsanna: Nők a múltból

  Az előszobám falán egy réges-régi falióra függ. Most kicsit poros a teteje, mert létra kell a megtisztításához, de egyébként működőképes, csodálatos, szúrágta, igazi öreg falióra. A nagymamám konyhájában volt régen a helye, egy igazi falusi konyhában, ahová a gangról léptünk be és onnan mentünk tovább a tisztaszobába. Emlékszem a hangjára, ahogy egyet ütött a…

Az álom

Engi Zsuzsanna: Az álom

– Már megint olyan szomorú vagy! Mit mondanak a felhők? – egy puha kéz simogatta meg Lily arcát és a vállaihoz hozzásimult egy vékony, magas lány, akinek szőkés barna haja eltakarta pólója vállpántjait. Az ismerős virágillatra a nőt elöntötték az emlékek, de a szokásnak rabjaként arcára mosolyt kényszerített, igyekezett természetesnek látszani, nem túl vidámnak és…

Engi Zsuzsanna

Engi Zsuzsanna: Zuhanás

Vársz egy levélre. Percenként nézed meg a postaládádat, majd nyugtatod magadat, hogy majd, majd, majd és kitalálsz millió indokot. És becsapod magad…  És amikor megjön a levél, először gyorsan átfutod, hogy lásd milyen hosszú, majd kényelmesen  belefészkeled magad a párnádba, takaródba és magad mellé képzeled azt, aki a levelet írta, azt gondolod, ott van és…