Menyhártné Zana Éva: Ballada

Még szinte gyerekek voltunk, mikor egymásra találtunk Kispulisszal. Az első perctől úgy éreztük, együtt fogjuk leélni az életünket. Akkoriban családi okból kollégiumban lakott, ami Ormosbányán volt, és tagja lett a kollégiumi színjátszó körnek. Egyébként Kazincbarcikán éltünk, ő odajárt suliba, én Miskolcra.

Agota Sandorfy: Zene egy élet

Első élménye a ringatózás volt. Ha kísérte is valami dallam, az nagyon halkan – inkább csak sejtelmesen érezhetőn – szűrődött be hozzá. Ahogy növekedett, egyre határozottabban hallotta a szeretet-hangú dalocskákat. Rájött, hogy erősebb rugdalózással előhívhatja, megrendelheti az életét megszépítő, biztonságos nyugalmat adó hangokat. Hirtelen egyetlen, végtelen görcsbe fordult a lénye. A szinte kibírhatatlan nyomást felváltotta…

Gyarmati Magdolna: A virág

  Kovács Ágoston általános iskolai zenetanár volt. Édesanyja hatalmas reményeket fűzött hozzá, és nagyon szerette. Sokszor táncolt vele a szoba közepén. Magasra emelte az apró gyermeket vidáman billegtetve, miközben egy maga fabrikálta suta kis dalocskát dúdolt.

Dobos Márta: Táncolj csak

Szinte a múlt ködébe veszett már az a családi legenda, miszerint már akkor táncolt, amikor lábra állt. Van annak már jó ideje…., de hány éve is? Ráncolta erősen a homlokát, hogy kiszámolja…de mindig eltévesztette a számolást.

Kiss Zita: Kinek adod életed karmesteri pálcáját?

  Hiába mondta az Indiából származó barátnője, hogy a döntése meghozatalakor hallgasson a belső hangjára, ő bizony nem hallott az ég világon semmit. Pontosabban olyan hangzavar uralkodott a fejében, hogy fogalma sem volt arról, közte van-e az a bizonyos belső hang. Már napok óta nem aludta végig az éjszakát, így a kialvatlanság is fokozta a…

Pekkel Edina: Az életmentő zenebona

Még egy utolsót lüktetett a nyár. A napsugarak igazán kitettek magukért, majdnem harminc fokig melegítették fel a levegőt, ami aztán az este közeledtével gyorsan le is hűlt. Julis néni dühösen csapta be a szobája ablakát. No, nem azért mert fázott.

Buschmann Éva: A zenétől felforr a vérem…

  Ritmust hallok. Egy rendezvényen ülök. Most épp ovisok lépnek a színpadra, és felcsendül a Még azt mondják, nem illik a tánc a magyarnak című Nox feldolgozás, annyira jó az ütem, olyan édesek a gyerekek és a lábfejem csak úgy jár. Ütemre, már a sarkammal is dobolok, te jó ég, már a térdemig ér a…

Szabó Ágnes: A zenekar előtt ülve

  A nő egy fapadon ül a gyönyörű folyó partján egy kis park szélén a késő délutánban. Bejárta a fél várost feladatai intézése közben. Sikerrel járt. Örül. A jutalom a padon való mélázás. Most megpihenve azon gondolkodik, hogy az idő, amit egy helyben töltünk, s azt mondjuk: itt élünk, az az ő esetében mit is jelent….

Rónai Katalin: Mozart csak áll, és komolyan bólogat

  Égő barna szemű lány áll a fekete zongora másik oldalán és a szőke göndör fürtöket nézi, amelyek egy fejhez tartoznak. A fej kicsit a billentyűk felé fordul, a kezek megállás nélkül szaladgálnak a billentyűkön, gyakorol. A fiú számára a világ most fekete és fehér billentyűkből áll, nem látja, csak érzi, a vele szemben álló…