Hónap: 2018 március
-
Agota Sandorfy: Séta
– Kimegyek, járok egyet… – Dehogy mész ebben a hidegben! Durrant az ajtó… – Na, majd én megmutatom!- hörgött Jan, amikor a felesége engedély nélkül kiment.
-
Menyhártné Zana Éva: Barátnők
Juli zavarodottan sétált fel-alá a karácsonyi vásár forgatagában. Időnként azon kapta magát, hogy fennhangon szitkozódik. Olyankor óvatosan körbelesett, mit vettek észre belőle a körülötte nézelődő emberek, nem nézik-e bolondnak? De senki nem foglalkozott vele, akárha egyedül lenne.
-
Rónai Katalin: Oszt vagy gyerek, vagy lyány?
Ahogy váratlanul a kocsma ajtaja erőteljes nyikorgással, akár egy befogadásra alkalmas éhes száj befelé kinyílt, a nyitott ajtón betüremkedő szél kavarta hóval egy időben, a nagykendős ijedt arcú cseléd szinte bezuhant a férfiizzadtságtól sűrű térbe.
-
Agota Sandorfy: Győzelem
Jo leszállt a buszról és ahogy átment az úton, megrohanták az emlékek. Lehet már egy éve is, hogy Joe itt tette le a szakszervezeti gyűlés után. Útközben édes-szomorkás hangon elmesélte, hogy a kiújult rákkal nem tud mit kezdeni az orvosa. Jo akkor látta utoljára. Talán el akart búcsúzni? Mindig örömmel gondolt vissza szeretett oktatójára, aki…
-
Jancsó Katalin: Éhség
Valamikor magas, szépszál ember lehetett de az idő kicsit meggörbítette a hátát, a gond, a nélkülözés mély barázdákat vésett az arcára. Csapzott fakó haja az arcába hullott, rég nem telt fodrászra. Ruháját még megpróbálta rendben tartani, de ócska sportcipője már nem bírta a latyakos időt.