„…és van úgy, hogy a mély és súlyos bánatunk miatt nem tudunk érezni: a puszta üressége megriaszt, és kétségbeeséssel fenyeget. Ez volnék én? Csak az űr. A semmi…”
Hónap: 2017 október
Menyhártné Zana Éva: A sorsszövő
Kötögetett. Minden szabadidejében. Pulóvert, zoknit, kesztyűt, sapkát, sálat. Álmokat. Sorsokat. Vágyakat. Szép színeseket. Tegnap sárgát. Ma lilát. Holnapra már odakészítette a pirosat… Szép sorba rendezve ott volt a szivárvány minden színe a kis táskákba készítve, a kötőtűkkel együtt. Mikor végez a főzéssel, a ház körüli teendőkkel, felkap egyet, és siet a vonathoz.
Rónai Katalin: Tabu
Van úgy, hogy csöndes estéken, amikor a nap eseményeinek színes kavalkádja még ott zakatol benne, semmi más vágya nincs, mint egy pohár finom testes vörösborral kezében, beleülni anyjától örökölt kényelmes fotelba, és keresni egy jó filmet.
Caelan Rhys: Út a mélybe
Azt mondják, hogy a múlt nem létezik. De én jártam ott. Láttam, hogy él és lélegzik. Akárcsak te vagy én. Hogy éltem túl? Talán ez volt a sorsom. Talán a vak hit, hogy a múlt halott, képes volt elvenni a tapasztalás élét. Nem tudhatom. Mindenesetre elmesélem, hátha te rájössz.