Sosem volt kétségem afelől, hogy gyereket, gyerekeket szeretnék. Mikor még királynő és hercegnő mesékben jártam, majd, amikor már olvasmányaimba komolyabb témák is bekerültek, tudtam, éreztem, hogy „ha nagy leszek”, két gyermekem lesz.
Hónap: 2017 január
Léner M. Szilvia: És akkor megdobban a szív…
(Igaz történet alapján) A sötét gondolatok már egy ideje megtöltötték elmémet és nem hagytak nyugodni. Az elhatározás már végleges, és tudtam, ha ezt a lépést most nem teszem meg, sosem lesz elég bátorságom újra. A Duna vize jéghideg volt, és így egyre közelebb kerülve hozzá, félelmetesnek is tűnt, lassú áramlását a szél ereje sem tudta…
Tóthné Erdei Gyöngyi: Anyai örömök
A kezébe vette a csecsemőt és földöntúli boldogság járta át a szívét. Nem hitte el, hogy ez lehetséges! A lehetetlen mégis lehetséges! Anya lett! Ez a csöppség itt a kezében az ő pici fia. Hány évig reménykedtek, hogy majd csak összejön a baba, de nem sikerült. Mindent kipróbáltak, minden tanácsot megfogadtak, lombikprogramon is voltak többször…
Szabó Ágnes: Anya,mother, mutter, mére, אמא, madre, мать, matka…
Sorban álltunk. Volt, aki türelmesen, volt, aki kevésbé. Én szeretem ezt a tétlen aktivitást. Jár a szemem mindenfelé, s a gondolataim repdesnek független az aktuális környezetemtől.
Gürtler Szilvia: Életünk percei mozaikokban
Hallom, ahogy sírsz a szobádban. Még nem alszod át az éjszakát. Azon gondolkodom, vajon felkeljek-e hozzád, vagy hagyjam, hogy álomba sírd magad. Az egyik nézet szerint mindig fel kell venni a gyereket, amikor sír, ne érezze magát soha egyedül. A másik nézet azt hirdeti, hagyjam sírni, megszokja majd, s ha megtanulja, hogy nem veszik fel…
Földi Marcsi: Majd akkor…
Anya csak EGY, több belőle nem lehet. Ha szíve már nem dobban Majd akkor az én szívemben szól a dal Melyet ő dúdolt minden nap És majd akkor a lelke a lelkemmel táncol, boldogan.
Dobos Márta: Csodás, a fehér szarvas
– Anya, lécci, mesélj a fehér szarvasról! – kérlelte mamáját a kislány. A pizsama gallérja izgatottan remegett vékonyka nyakán, ahogy beszélt. A szeme vágyakozón csillogott a gyenge fényben.
Agota Sandorfy: Megérte?
Volt olyan pillanat, amikor megbánta, hogy hármat szült. Alig húszévesen, ijedt örömmel észlelete, hogy anya lesz. Párjával, mint két elárvult kamasz, együtt figyelgették a testében növekvő életet. Tudták, hogy itt, idegenben csak egymásra számíthatnak. Senki más nincs a nagyvilágban, aki segítő kezet nyújtana.
Engi Zsuzsanna: Nők a múltból
Az előszobám falán egy réges-régi falióra függ. Most kicsit poros a teteje, mert létra kell a megtisztításához, de egyébként működőképes, csodálatos, szúrágta, igazi öreg falióra. A nagymamám konyhájában volt régen a helye, egy igazi falusi konyhában, ahová a gangról léptünk be és onnan mentünk tovább a tisztaszobába. Emlékszem a hangjára, ahogy egyet ütött a…
Gürtler Szilvia: Anya vagyok
Anya vagyok. Gyermek vagyok. Unoka, nagyszülő, nagynéni, testvér vagyok. Anyám, gyermekem, unokám, nővérem, húgom. Az összes női felmenőm és leszármazottam vagyok. Minden és mindenki vagyok.
Pekkel Edina: Anyának lenni
Egyszerűen és röviden: az anyaság egy fájdalmasan csodálatos dolog, ami a fogantatástól a sírig tart. És csupa-csupa könny. Könnyek az örömtől, a boldogságtól, a meghatottságtól, a büszkeségtől, a változástól, az aggódástól, az együttérzéstől, a lelkiismeret furdalástól, hogy valamit elrontottunk, rosszul csináltunk, a kimerültségtől, a tehetetlen dühtől, a bizonytalanságtól… a meghatottságtól, a büszkeségtől, a változástól,…