Egy verőfényes, napos reggelen az erdei tisztás szélén álló fák irányából halk, de hosszan tartó reccsenés hallatszott. A reccsenés egy rég kiszáradt, korhadt facsonk irányából érkezett, amely ki tudja mióta szomorkodott már az ösvénytől kicsit beljebb, megbújva egy csodásan zöldellő fenyő mögött.
Címke: Rónai Katalin
Rónai Katalin: Szabad-boldogan
Imádott férjem, Imre apja, gyakran, és sokféle okból képes volt feldühödni. Mégsem káromkodott soha. Ilyenkor az látszott, hogy megfeszül minden ina, a kezeit ökölbe szorítja, befelé forr, izzó düh emészti, de mindössze az csúszott ki a száján, „hogy az a franckarika essen belé”!
Rónai Katalin: Itt van, ami itt van
Ül a vonaton. Nyáron rászokott. Jobban tetszik neki, mint a sok átszállás, metró, metrópótló, és még egyéb. A vonat, ha nem késik, s ha nincs 38 fok meleg, nagyon kényelmes, tágas, levegős.
Rónai Katalin: Születésnapodra
1979. augusztus 16-án még minden ugyanúgy zajlott, ahogy előtte.. Pedig aznapra volt kiírva, tehát szülnie kellett volna…
Rónai Katalin: Kötények
– Ah, az ízek orgiája! – sóhajtott hatalmasat Pityu, a dúsan terített asztal vendégoldalán, miközben a negyedik hússal töltött palacsintát kezdte belegyömöszölni, amúgy is tele szájába.
Rónai Katalin: Én mondom, te mondod, ő mondja, mi mondjuk
Ki mondja ki? Ki mondja meg? Hányan akarnak helyettem dönteni? Hányan billentenek, billentenének ki az egyensúlyomból, a „tudásból”?
Rónai Katalin: Az első alkalom
Kedves doktornő, hogy is kezdjem? Jó illat van itt a szobában. Füstölő vagy valami gyógynövény? A tea? Köszönöm, elfogadom. Olyan illat van, mint egy bioboltban.
Rónai Katalin: Angyal a hóban
– És végül, – hangzott a hírek végén a vidáman csengő női hang,– megint esik a hó országszerte! Már szinte nincs olyan hely az országban, ahova ez a tisztító, szépítő fehérség ne jutott volna el, és ahol nem lenne összefüggő a hótakaró.
Rónai Katalin: Szavak
Tulajdonképpen elég egy mondat. Mindig elég egy mondat, na, jó, kettő… – Elhavazódtam, nem tudunk most sem találkozni, de tudd, lélekben mindig veled.
Rónai Katalin: Autonómia
Ismeri ezt az arcot. Úgy érezte, tükörbe nézett, amikor az a nő leszegett fejjel, szétesett arccal, senkire sem nézve, a lift felé igyekezett. Önnönmagát ugyan nem látta, – mégis érezte, hogy ugyanilyen lehetett az arca, a testtartása,– pár héttel azelőtt, amikor ő is kirohant a rendelőből, áttörve magát a várakozó, hatalmas tömegnek tűnő, hol csendben…
Rónai Katalin: A születés
A dobok, a sípok és a panaszos ének elhallgatott. A varázsló előlépett, hatalmas ezüstös fényben játszó fehér szakálla a fonatok ellenére is a földet súrolta. A törzs tagjainak fülében még élénken zengtek a dob rezgéshullámai, amikor már a kör közepén álló varázsló kántálása felhangzott.
Rónai Katalin: A döntés
Mindig is szeretett belépni a lakásába, hisz az a lakása olyan érzéssel töltötte el, mint, amikor a templomba belép a hívő.
Rónai Katalin: A századik plakát
Éjjel az utcán a sötét jótékony feketeségével takarózva, Iván Filipovics fájó arccal meredt az őt ábrázoló óriásplakátra. Ez volt a századik, amelyet lefesteni indult, de mostanra, egyszerűen elfogyott az ereje.
Rónai Katalin: Az ünnepség
Még szinte el sem csendesedett a terem, egyre csak a székek tologatása fojt, ahogy a nézők a helyükre csusszantak, amikor Leon király már a pulpituson állva figyelte Idász Földe összes lakóját. Meleg barna szeme, melynek pupillája aranyfényben csillogott, büszke tekintettel párosult.
Rónai Katalin: Azon a napon
Talán akkor kezdődött, talán később, de igazából mindegy, mert valami beindult, azon a napon.
Rónai Katalin: A liliom illat
Miközben, a turkálóban vásárolt fekete sísapkából, készített álcát fejére húzta, érezte, hogy hóna alatt, és combja belső peremén az izzadtságcseppek őrült mozgásba kezdtek. – Állj! Ide, ami az enyém, vagy megöllek! – kiáltotta tükörképének, az ollóval kivágott réseken át nézve önmagát.
Rónai Katalin: Az a fránya politika!
– Mert minderről a politika tehet! – visította anyósom, válaszképpen, legalábbis ő válasznak szánta, amikor megkérdeztem tőle, észrevette-e, hogy a gyerekszoba szőnyegének közepén egy egész raj szárnyas hangya fészkel.
Rónai Katalin: Jó napot, ügyvéd úr!
Mekkora meglepetés! Tényleg hozzám! Ó, de jó! Mégis van Isten, ott a mennyben! Hivatalból jön hozzám, hogy tisztázzuk a történteket? Az, bizony jó leszen!
Rónai Katalin: Csavarhúzó és forrasztópáka
A férfi, aki a kis kerek asztal mási oldalán ült, nem nézett rá, tekintete messze révedt, miközben a lehetőségeket, a választási harcok kilátásait latolgatta, mintegy „kihangosítva” saját gondolatait, így azt sem vette észre, hogy Kátya unalmában kifelé bámul, a presszó ablakán át nézi az esőt, szemével követi a lecsurgó vízcseppeket, ahogy az üveghez csapódnak, majd…
Rónai Katalin: Korrupt lelkek tánca
Lóránt még kicsi gyermekkorában adta el a lelkét, egyességet kötött, bizonyos későbbi előnyök reményében. Akkor még Lóri volt. Az első megkísértés fura képekben érkezett, a már vagy ezerszer hallott monológ alatt, amikor az anyja, ahogy déltájban, mindig, megölelte, forró ölébe ültette, és mély beleéléssel simogatta.
Rónai Katalin: Oszt vagy gyerek, vagy lyány?
Ahogy váratlanul a kocsma ajtaja erőteljes nyikorgással, akár egy befogadásra alkalmas éhes száj befelé kinyílt, a nyitott ajtón betüremkedő szél kavarta hóval egy időben, a nagykendős ijedt arcú cseléd szinte bezuhant a férfiizzadtságtól sűrű térbe.
Rónai Katalin: A nagy bumm
Ágota nem tudja, mióta ül már ott, mióta nézi a képernyőn a villózást. Kedvenc sorozatai soron következő epizódjai öleléssel, csókokkal, máskor izgalommal, néha kacagással, sok-sok sírással, és rengeteg agresszióval dobogtatja meg amúgy is kétszázat verő szívét.
Rónai Katalin: Ki a szegény?
Akárhányszor hallottam anyám történeteit, mindig libabőrös lettem. Pedig nem sokat mesélt. Talán ez is volt a baj.
Rónai Katalin: A Lajos
Aliz nagyi születésnapja frenetikusra sikerült, mesélte barátnőm, amikor kémia óra után az ebédlőbe igyekeztünk. Ezt hallanod kell, nézd meg a képeket, milyen boldog a nagyanyám!
Rónai Katalin: Mécsesek fénye
Előző nap és egész éjjel zuhogott az eső. Széllel torkoskodva, ablaknak csapódva, zörögve a leengedett redőnyön, és kopogó szellemként, a párkányon. A kopogás azt is jelezte, megérkezett az az ősz, a nemszeretem esővel.
Rónai Katalin: Tabu
Van úgy, hogy csöndes estéken, amikor a nap eseményeinek színes kavalkádja még ott zakatol benne, semmi más vágya nincs, mint egy pohár finom testes vörösborral kezében, beleülni anyjától örökölt kényelmes fotelba, és keresni egy jó filmet.
Rónai Katalin: A diplomaosztó
– Tévedés lenne azt hinni, hogy ez a diploma, amit a kezemben tartok jó lesz valamire,- mondta a kézműipari alkotóiskola, két évvel azelőtti autóbalesete után tejfehérre változott hajú, amúgy még fiatal igazgatónője semleges hangon, miközben végignézett a sikeres vizsga utáni boldog, kipirult arcú hallgatókon, akik a teremben feszülten várakoztak megérdemelt oklevelükre, hogy végre kezükbe vehessék…
Rónai Katalin: Bocsánat, ne haragudjon, azt szeretném kérdezni
Már egy ideje figyelem. Kóvályog, keres valamit. Koszos a ruhája, szedett-vetett, innen-onnan kapott, talált, egymásra rakva, télen túlöltözve, nyáron, könnyebben. Valószínűleg ő is sokat kotor a szemetesekben. A Kökin él, a hajléktalanok között, de mégis mindig egyedül jár.
Rónai Katalin: Én, a bárány
Kisbárányként, a nyájban csodás volt az életem. Szüleimmel, unokatestvéreimmel együtt, mindig szerető kacagó közegben legeltünk, futkároztunk, éltem a kisbárányok mindennapos életét. Valamilyen furcsa dolog eredményeképpen, nem született velem együtt másik kisbárány, akkor, azon a januári havas napon, amikor világra jöttem, csak én egyedül lettem anyukám kedves báránykája. Igaz, ez volt lelkem egyik vágya, mielőtt leszülettem…
Rónai Katalin: Dominó effektus
1. Nő Pont egy éve jártunk már, amikor a megbeszélt időben nem érkezett meg a randira. A Deák téren vártam, színházjegyünk volt, és már nem láttam az idegtől. Azt hittem, baleset érte, de az megnyugtató volt, hogy nem hívott senki, hiszen, ha a telefonjába beletekintenek, akkor látják, hogy a legtöbb hívás felém indult, vagy…
Rónai Katalin: Macskamonológ
„Víz, víz, tiszta víz, ha nem tiszta, vidd vissza, majd a cica megissza!” Ülök az ablakpárkányon, fenséges pózban, ahogy mindig és nézem a kertben előttem ugráló két kislányt. Valami fehér nyúlós bigyó van a lábukra tekerve, azon át ugrálnak keresztben, és hosszában, miközben ezt az idióta mondókát kántálják.
Rónai Katalin: Kézfogások
Fogja a kezem. Igazából egymás kezét fogjuk. Mint a kagyló, ahogy magába zárja az igazgyöngyöt, úgy fogjuk két kezünk közé a másik két kezét.
Rónai Katalin: Janó a városba megy
Anyám leporolta a zakóm hátsó részét, maga felé fordított, megigazította életem első nyakkendőjét, meghúzogatta zakóm alját, hogy egy vonalban legyen, azt gondolom, vagy zavarában, vagy azért, ahogy mondani szokta, „fess” legyek benne, és mélyen a szemembe nézett.
Rónai Katalin: Játék, álom, ébredés
Mostanában találta ki az új játékot. Akkor játssza, amikor a metrót várja. Nézegeti a plakátokat, a hosszabb szavakat, és minél több önálló értelmes szót próbál találni bennük. Legutóbb a percekig való várakozás ideje alatt a vasútállomás szót szedte darabokra. Huncut örömmel tapasztalta, hogy ebben a szóban megtalálta a vas, a sut, az út, az utál,…
Rónai Katalin: Hogyan lettem kis királylányból lázadó tini, majd anya
Sosem volt kétségem afelől, hogy gyereket, gyerekeket szeretnék. Mikor még királynő és hercegnő mesékben jártam, majd, amikor már olvasmányaimba komolyabb témák is bekerültek, tudtam, éreztem, hogy „ha nagy leszek”, két gyermekem lesz.
Rónai Katalin: A tükör mögött most Ön jön
Áll a tükörrel szemben, meztelen, nézi a tükörben látható testet, amely az ő összesűrűsödött energia szőttese, nézi a tükörben visszaverődő délutáni napsütésben saját magát, a fény egyik szeretett gyermekét, látja magát tetőtől talpig. Nos, ő egy nő, a teremtés egy csodája.
Rónai Katalin: Monológ, avagy, hogyan múlik el a szerelem
32 éves múltam, agglegény vagyok. Szakmám szerint villanyszerelő. Amíg a faluban, anyám házában laktam, sokszor hívtak mindenféle idényjellegű munkákra, segíteni házépítéskor, felújításkor, meg, Pestre, ha akadt munka, pl. klímaszerelés. Erős vagyok, azt is mondják, megbízható.
Rónai Katalin: Mozart csak áll, és komolyan bólogat
Égő barna szemű lány áll a fekete zongora másik oldalán és a szőke göndör fürtöket nézi, amelyek egy fejhez tartoznak. A fej kicsit a billentyűk felé fordul, a kezek megállás nélkül szaladgálnak a billentyűkön, gyakorol. A fiú számára a világ most fekete és fehér billentyűkből áll, nem látja, csak érzi, a vele szemben álló…
Rónai Katalin: Az Ígéret Földje
Az Ígéret Földje Mottó: „Vissza-előre egy-idő az út – ki is, be is szorítóba fut. Most itt van! Ott! Kört fut meg a Görbe, s ha kívül vagyok, befog újra a körbe.” (Ibsen: Peer Gynt)
Rónai Katalin: Álom, akár a szél
Csak forgolódik, nem mer visszamélyülni az álom előbbi rémült ébredéséből. Természetesen, nem hisz abban, hogy jelentése van, de mégis… Mit jelenthet? Első fázis.
Rónai Katalin: Akár a mókuskerék
Már két hete nem ivott. Tárcájában ott lapul fizetése maradéka,- ötezer forint. Tartogatta. A pszichológusnő, akihez a háziorvos utalta be, tegnap is megdicsérte, amikor elmesélte neki.
Rónai Katalin: Hó-fehér
– Na, öreg, itt a kezem, nem disznóláb, csapjon már bele! örüljön, hogy nem kell még egy éhes szájat etetni!- szólt a sebhelyes férfi, és nagyot röhögött, miközben apám körül a másik három cimborája egyre szorosabbra zárta a kört. Apám, mint a csapdában vergődő állat hol jobbra, hol balra néz, nem tudta, hogy az ajtó résén…