Cica pillangó és Kutya pillangó, vígan repdestek a rét felett. Gyönyörködtek a sok színes virágban. Csodásak voltak a reggeli napsugárban, szikrázva csillogott rajtuk a harmat. De nem volt kedvük leszállni, csak kicsit lejjebb repültek, és ráültek, egy épp időben arra sétáló ismerős, kis, pufi, bárányfelhőre. A felhőcske tovább vitte őket a közeli völgy felé. Érdeklődve…
Luca alig aludt az éjjel. A takaró alatt várt tágra nyílt szemekkel. – Ma van a születésnapom. Nem szeretem, amikor mindenki velem foglalkozik – mondta magában. Luca mások szemében magának való lány volt. Kócos, szeplős, gyakran undok. Arra vágyott egész életében, hogy valaki igazán közel legyen hozzá, hogy valaki úgy szeresse, mint senki más ezen…
A palota ajtaja tárva nyitva állt, hogy a tengeri szellő kereszthuzata jobban átjárja a baldachinos ágyat. Az udvar lakói izgatottak voltak, várták, hogy a király és a királyné megjelenjek a pulpituson és kihirdessék az eredményt.
– Már megint olyan szomorú vagy! Mit mondanak a felhők? – egy puha kéz simogatta meg Lily arcát és a vállaihoz hozzásimult egy vékony, magas lány, akinek szőkés barna haja eltakarta pólója vállpántjait. Az ismerős virágillatra a nőt elöntötték az emlékek, de a szokásnak rabjaként arcára mosolyt kényszerített, igyekezett természetesnek látszani, nem túl vidámnak és…
Megkapta az engedélyt. Szerdán kell jelentkeznie a szülőotthonban. Zita öntudatlanul, a kezét a hasára szorítva, kóválygott két napig. Szerda reggelre megvilágosodott benne, hogy mégsem képes megölni a két hónapja megesett erőszak gyümölcsét. Lesz, ami lesz, vállalja! Anya lesz!
Álmomban megint repültem. Magas szikláról elrugaszkodva emelkedtem egyre feljebb. Alattam végtelenül terült el a jól ismert táj. Folyó, erdők, mezők, völgyek, hegyek.
Laura ma korán végzett, mint minden pénteken. Megkönnyebbülten lépett be a lakásba. Táskáját lazán felakasztotta, és a kulcsok is a megszokott helyükre kerültek. Ma valahogy sokkal szebben sütött be a nap a szoba ablakán, mint eddig bármikor. A lakásnak még a levegője is más volt. Olyan szabadság illatot árasztott.
Csak forgolódik, nem mer visszamélyülni az álom előbbi rémült ébredéséből. Természetesen, nem hisz abban, hogy jelentése van, de mégis… Mit jelenthet? Első fázis.
~ Vigyázat, a szöveg valós elemeket is tartalmaz ~ A két barátnő ül a belvárosi kávézóban, lassan és megfontoltan kevergetik a feketéjüket. Az egyikük felajzottan mesél, hol hatalmas gesztusokkal, hol csendes, ijedt tekintettel magába roskadva; míg a másik átélve a hallottakat, értőn figyel és bólogat.
– Az álmok furcsa dolgok – mondta a barátnőm egyik nap, amikor arról meséltem neki, hogy kora reggel egy rettentően riasztó álomból ébredtem, amelytől az óta sem tudok szabadulni.
Az egész házban sötét volt, csak az utcai lámpa fénye derengett be az ablakon. A férfi a hűtőszekrény előtt ácsorgott, majd kivette a piros fazekat, s tejet öntött egy mázas bögrébe. Miután feltette a főzőlapra, átballagott a fürdőszobába egy törülközőért.
Pirkadt. Szép nyári nap ígérkezett. A többiek elindultak rég, a kakasszó már kinn érte őket a határban. Aratás ideje van. Megitták a kupica pálinkát, ettek pár falatot. A férfiak fenték a kaszát, a nők kötényt kötöttek, s kendőt a fejükre. Mire a nap első sugara felbukkant az ég alján, halk nótaszó mellett húztak a karok,…
A férje hangjára ébredt: – Jó reggelt! Nem fogsz elkésni? Nem szólt semmit, csak kitápászkodott az ágyból, már megint úgy ébredt, mintha agyonverték volna. Gyorsan ivott egy kávét, a párja a konyhában érte utol.
– Jaj ne még! Az nem lehet, hogy már reggel van…– motyogta magában Angelika az álomtól még kábultan. Próbált újra elszenderedni és visszatérni édes álmába, de az ébresztőóra hangos, kellemetlen berregése szinte belerántotta a reggelbe.
Remegett a horizont. Csigalassúsággal vonszolta magát a poros úton. A nyelve feltapadt a szájpadlására. Nyelni is alig tudott. Órák óta nem ivott. A kulacsa belül szinte porzott. Úgy pontosan, ahogyan a torka is. Por az úton, por a torkában, por a kulacsban. Hirtelen felröhögött.
Lágyan cirógatja a vállam, a hátam, finom csókot lehel fülembe. Átölel, magához húz. Ó, de régen vártam már erre a pillanatra. Bárcsak ez a perc örökké tartana. – Gondolta Zsuzsa, amikor Ádámmal eggyé váltak.
Eve kisgyerekként is folyton álmodozott. Imádott olvasni. Belefeledkezett egy-egy könyvbe, elutazott távoli tájakra, veszélyes kalandokra, szerelmes volt, gyűlölt, meghalt, feltámadt, új barátokat talált, megküzdött az elemekkel, ismeretlen helyeket fedezett fel, megkereste a kalózok kincsét, vitorlás hajón volt tengerész, vagy épp az űrben száguldozott. Nem volt határ, nem volt lehetetlen. Tini korára felfalta a fél világirodalmat….