Ellátogattam a hegyre. Itt éltem sokáig a gyermekkoromat itt töltöttem. Az erdőt is jól ismertem. Télen szánkóztunk ha esett a hó. Mi gyerekek alig vártuk, hogy ott száguldoztunk, akkor még itt szinte semmi forgalom nem volt itt, így háboríthatatlanul élvezhettük.
– Ugyan, minek ennyi kacat egy nőnek?! – Dohogott magában Lili. – A lelki tanácsadóm is megmondta, hogy helyet kell csinálni az újnak, nem jön addig a házba, amíg az tele van lim-lommal!
Még mielőtt kinyitotta volna szemét, szája már mosolyra húzódott. A kelő nap sugarai ott táncoltak az ágyán, a függöny vetített árnyékával. Lassan, nagyot nyújtózva szállt le az ágyról. Mezítláb ment ki az udvarra. Ilyenkor még jó, finom meleg a föld. Nem égeti apró talpát.
Ajánlom Pandák Margónak, és segítőinek, akik 4 éve gondoskodnak önfeláldozóan- akár a városvezetés ellenében is- arról, hogy 70-80 ember legalább hetente egyszer jóllakjon, ne fázzon… 2150. Valahol, egy távoli galaxisban… Nehezen tudott megmozdulni. Annyi helye is alig volt, hogy a kezét a feje fölé emelje.
Akárhányszor hallottam anyám történeteit, mindig libabőrös lettem. Pedig nem sokat mesélt. Talán ez is volt a baj.
Ana riadt madárkaként kuporgott az osztályban. Lelkes angoltanárnője hamar felfedezte, hogy szépen tud írni, és mindent vele íratott fel a táblára… Bár már értette a körülötte folyó csevegést, és egyre kevesebb szót kellett megkeresni a szótárban, eszébe sem jutott, hogy elmehetne velük a szomszédban nyílt pizzasütödébe.