Lesták Zsuzsa: Amikor elfogadod azt, ami van, akkor minden pillanat a legjobb!

„Amikor elfogadod azt, ami van, akkor minden pillanat a legjobb!” (Eckhart Tolle) Hányszor fordult elő az életedben, hogy megígértél magadnak valamit és nem tartottad be? Hányszor fordult elő az életedben, hogy megígértél másoknak valamit és nem tartottad be? Vannak olyan emberek, akik ma már nem is ígérnek senkinek semmit, csak teszik a dolgukat. Jó esetben…

Hunka Zenta: A világot járó kiscica

Sziszumiszu – az igazi nevét sosem tudták meg – egy forró nyári napon került Pankáékhoz. Anya és Panka vásárolni mentek egy használtruha boltba. Anya, hogy Pankát lekösse, a plüssös gondolából kikotort néhány állatkát és odaadta neki játszani, amíg ő válogatott a ruhák között. Amikor végeztek, Anya vissza akarta tenni a játékokat, de Panka megmakacsolta magát….

Gyarmati Magdolna: Nem jöhetnek

2070. július 15. Szép a reggel, mint mindig. Szikrázik a felkelő nap, ragyog minden a harsogó élettől. Duzzadó erőtől tündökölnek a virágok. Az épületek ablakai visszaverik a korai sugarakat, és a fényt megtöbbszörözi csillogásuk. Csak egy nagyon kicsit más. Mi már megszoktuk. Egy árnyalatnyi halványzöld van a fényben. Ettől minden szokatlanul élőbbnek érződik. De csak…

Agota Sandorfy: A bajnok

Együtt nőttek fel. A legjobb barátok és félig-meddig rokonok voltak. Ugyanaz a lány tetszett nekik kamaszkorukban. Végül Zita Bencét választotta, de megmaradt a hármas fogat. Együtt végeztek a Testnevelési Főiskolán. Bence tanítani kezdett egy vidéki középiskolában, ám Zitának merészebb álmai voltak. Már kiskorától az olimpiára készült – miután neve jelentése: gyors, sebes – is erre…

Eve Cheerful: Haltánc

  Mikor John négy évvel ezelőtt nyugdíjba ment, egyszerre szakadt rá a mellőzöttség érzése. – Nem fogom kibírni a megszokott ritmus és a többiek nélkül – mondogatta a reggelinél. Céltalan, üres arckifejezéssel bámult ki az itt-ott légypiszokkal tarkított konyhaablakon. Tekintete áttörte a télikert vastag üvegét , de a zöld ponyvagarázs megálljt parancsolt a réveteg mélázásnak….

Pekkel Edina: Sárga levelek

  Reszkető kézzel hajtogatta szét a megsárgult levelet. Nehézkes mozdulatokkal tudta csak kiszedni a borítékból. A hajtások mentén már elrongyolódott a vén papír, helyenként olvashatatlan pacává folyt szét a tinta. De ő minden sorát, minden betűjét kívülről tudta. Tudta, mert ezerszer elolvasta, tudta, mert ő írta.

Dobos Márta: Esküdj

Esküdj   – Esküdj, hogy nem mondod el senkinek! – remegett a hangja az izgatottságtól. Úgy pislogott rám, mintha az élete függne tőle. Hát, egy kicsit talán igaza is volt. – Jól van na, nem mondom el senkinek! – válaszoltam kelletlenül. Az adott szó kötelez, ugye. Pedig az osztályban megpukkadtak volna a lányok, ha tudnák…

Menyhártné Zana Éva: Lepedők a napernyők alatt

Lepedők a napernyők alatt   Vihar volt az éjjel. A hullámok még haragosan csapkodták a partot. Lassan majd visszahúzódik a víz, közeledik az apály. Kicsit hűvös még a hajnal. Didergőn pulóverbe bújt, feltűrte a nadrágszárát, sétálni indult a homokos fövenyen. Gondolt egyet, kibújt a cipőjéből, összekötötte a fűzőket, aztán átvetette a vállán. Kibontotta nemrég gondosan…

Földi Marcsi: Ígéret

Ígéret Úristen! Végre itt vagyok megint. Évekkel ezelőtt is jártam már e helyen, de igazán maradnom akkor még nem lehetett. Hosszú ideje várok már arra, hogy újra itt lehessek. Itt annyira tökéletes. De neki soha nem alkalmas. Mindig van valami, ami fontosabb. Karrier, haverok, buli,  fanta …