Oláh Gyöngyi: ÍGÉRET, avagy kérdések Bélához

 

Béla, te, hallod-e? Jer, ölembe ízibe!  Jer, ölembe, ha azt mondom! Jer, de rögtön, rontom-bontom!

Mit ígértél te nekem? Hogy bekötöd a fejem! Mikor leszek feleség? Nekem ennyi nem elég!

Béla, te, hallod-e? Jer, karomba ízibe! Jer, karomba, ha azt mondom! Jer, de rögtön, rontom-bontom!

Merre veted pillantásod? A kikapós Katit várod? Meddig nézelődöl még? Mikor rogyik rád az ég?

 

Béla, te, hallod-e? Jer, elémbe ízibe! Jer, elémbe, ha azt mondom! Jer, de rögtön, rontom-bontom!

Merre szaladsz oly nagyon? Túl vagy árkon-bokoron? Ígéreted mit se számít? Elveszed a vörös Márit?

 

Béla, te, hallod-e? Menj pokolra ízibe! Menj pokolra, ha azt mondom! Menj, de rögtön, rontom-bontom!

Árok partján üldögélek, és csak egy utolsót kérdek, azt az egyet, mit nem értek: miért hittem én, Béla, néked?

 

Oláh Gyöngyi
Oláh Gyöngyi