Az oroszlán morgása egyre közelebbről hallatszott. Már nem is morgás volt, hanem hörgés. Kapaszkodtak a kilincsbe mind a ketten, de tudták, hogy a gyenge kis ajtó nem védi meg őket a közeledő hatalmas állat ellen. Libabőrösek voltak a félelemtől. Amíg idemenekültek, még sikítoztak, hogy: „Vigyázz! Fuss! Oroszlán!” – de most már nem mertek kiáltani. Úgysem hallotta volna őket senki. Vagy ha hallotta volna, akkor sem áldozta volna fel az életét, hogy őket megmentse. Nem volt remény, tudták, hogy csak perceik vannak hátra, míg rájuk tör a fenevad. Már a szagát is érezték. Azt a forró, napégette, kiszáradt csontszagot, amit magával hozott. Minden erejükkel húzták az ajtót, mintha még számított volna valamit is.
– Hol vagytok, gyerekek? – csendült anya hangja. Elősomfordáltunk a fürdőszobából kipirultan és izzadtan. – Mit műveltetek, lányok? Mondtam, hogy öt perc és itt vagyok!
– Ő kezdte, ő mondta, hogy egy oroszlán van a szobátokban!
– Nem igaz, te mondtad, hogy valami zörgést hallottál a másik szobából!
– Na, majd adok én nektek! Melyiket harapjam meg előbb?
Futunk, nevetünk és visítunk egy újabb félelem, egy újabb játék adrenalin zuhatagában fürödve. Mert félni, – biztonságban, – jó!
Oláh Gyöngyi Leonida – Az Umathum Mediátor Iroda munkatársa, mediátor, ADCC coach. Párkapcsolati tanácsadói rovatával kéthetente jelentkezik a Meglepetés női lapban. Író, a RitArt Akadémia tréneri csapatának és alkotói közösségének aktív tagja. A Minerva Capitoliuma havonta megjelenő online magazin állandó szerzője. Végül, de elsősorban, két klassz fiatalember édesanyja. Na, és, persze; NŐ, NŐ, NŐ!
