Címke: Perluszné Villányi Julianna
-
Perluszné Villányi Julianna: Honnan nézzük?
Ellátogattam a hegyre. Itt éltem sokáig a gyermekkoromat itt töltöttem. Az erdőt is jól ismertem. Télen szánkóztunk ha esett a hó. Mi gyerekek alig vártuk, hogy ott száguldoztunk, akkor még itt szinte semmi forgalom nem volt itt, így háboríthatatlanul élvezhettük.
-
Perluszné Villányi Julianna: Álom vagy valóság?
Kinyitom a szememet. Éles fény. Elvakít. Vonatzúgást hallok és mellette valakik beszélnek. Nem értem, csak mondatfoszlányok.
-
Perluszné Villányi Julianna: Van megoldás?
Gyerekkoromban, vagy még mindig gyerek vagyok? Egy alföldi tanyán élünk őt fiútestvéremmel és négy lánytestvéremmel. Én az ötödik gyerek vagyok. Lassan már én vagyok a legidősebb az itthon élők között. Aki teheti elmegy innen és vissza se néz. Amióta az eszemet tudom az egész család félelemben él és senki se segít rajtunk. A félelem okozója…