Ládi Zsuzsa: Sikeres kommunikáció

A számítógép végre befejezett egy újabb analízist. Épp időben, mert a Professzor már tűkön ülve várta, hogy ellenőrizhesse az elméletét. Gyorsan átfutotta a képernyőn megjelenő grafikonokat és adatokat, majd elégedetten biccentett, mert pontosan azokat az eredményeket látta, amiket a korábbi vizsgálatai alapján megjósolt. Ennél közelebbiek nem is lehettek volna az előrejelzései.

Zsubrits Zsolt: Ilyenek is voltunk

Egy téli tájképen dolgozott a könyvbemutató utáni hetekben Ten. Valahogy nem találta meg azt az árnyalatot, ami az ablakon keresztül feltáruló kékes-fehéres, fagyottas hideget, mégis örömöt adó téli hangulatot fejezné ki leginkább. Keverte, hígította, vastagította a munkaszínt. Mégsem volt kedvére való, ami a vászonra kenődött belőle. Kissé csalódottan hagyta félbe a festést, és a laptopján…

Agota Sandorfy: Nem tévedés

Gizike sürgött-forgott, már kora délután vacsorához terített. Gondosan kiválasztott egy kék terítőt, amin jól mutat a csipke. A kertből nefelejcs csokrot hozott, és minden szalvéta mellé tett egy picike vázával. Elővette a finomabb evőeszközt, hadd legyen ünnepibb a teríték. Apa talán pezsgőt is bont… Különös izgalom bujkált benne, bár az egyik vacsoravendég majdnem mindennapos náluk.

Kiss Zita: A sorsfordító küldemények esete

A középkorú Zsófi konfliktusokkal teli válása után költözött be a kékre vakolt toronyház 4. emeletén lévő kétszobás lakásba. Ez korábban a nagymamája otthona volt, s eddig egyetemista albérlők váltották benne egymást. A viharos, esős őszi idő csak tovább súlyosbította Zsófi búskomorságát. Nagyon szomorúnak és magányosnak érezte magát, az új munkahelyén sem találta a helyét.

Caelan Rhys: Tojásarcok

– Drágám, megjöttem! – lépett be Pito az ajtón. A táskája rutinosan szusszant a lába mellett, kabátja a fogasra került. Kényelmes mozdulatokkal letekerte a nyakából a sálat, lehúzta fejéről a kötött sapkáját, és a megszokott módon a kabátja ujjába tűrte mindkettőt.

Wekker Anita: A döntés

Tamás megkönnyebbülve ült le a konyhaasztalhoz, és még az sem zavarta, hogy az ablakon át beszökő napfény időnkét a szemébe villan, ahogy a fák ágait lengette a szél. Komótosan kente a kenyeret a frissen vásárolt krémsajttal, vastagon, nem spórolva vele, minden egyes mozdulatot kiélvezve.

Rónai Katalin: A diplomaosztó

– Tévedés lenne azt hinni, hogy ez a diploma, amit a kezemben tartok jó lesz valamire,- mondta a kézműipari alkotóiskola, két évvel azelőtti autóbalesete után tejfehérre változott hajú, amúgy még fiatal igazgatónője semleges hangon, miközben végignézett a sikeres vizsga utáni boldog, kipirult arcú hallgatókon, akik a teremben feszülten várakoztak megérdemelt oklevelükre, hogy végre kezükbe vehessék…