Menyhártné Zana Éva: TomTom és Yolanda

Lizbeth elgondolkodva ült le a ház előtti pihenőpadra. Szépen ápolt gyep, gondozott virágok. A lépcsőház is tiszta volt, ahonnan az imént lépett ki. – Istenem, az élet nekem is adhatott volna ilyen szép, hosszú szerelmet. De nekem nem jutott senki. Szociális gondozó vagyok, családsegítő és kirendelt gyám az öregek mellé, akiket most látogattam meg. TomTom…

Rónai Katalin: Szabad-boldogan

Imádott férjem, Imre apja, gyakran, és sokféle okból képes volt feldühödni. Mégsem káromkodott soha. Ilyenkor az látszott, hogy megfeszül minden ina, a kezeit ökölbe szorítja, befelé forr, izzó düh emészti, de mindössze az csúszott ki a száján, „hogy az a franckarika essen belé”!