Napokig tartó erőgyűjtés után szánta rá magát, hogy bemenjen a városba. Nem szerette a tömeget, az időjárás sem kedvezett neki, a bankokat meg végképp utálta. Még egy bankkártyája sem volt élete során, csak egy régi nyavalyás folyószámlája, azt is muszájból nyitotta néhány éve. Az erős szélben szaporán lépkedett a macskaköves utcán. A napfényben szikrázóan rakoncátlankodó…
Hónap: 2016 május
Hunka Zenta: Ostrý Roháč
Maja többször járt már a Tátrában, még a szüleivel, amikor kicsi volt. De azokból a kirándulásokból már nem sokra emlékezett. Egyetlen képet őrzött csupán, egy naplemente képét a Csorba tónál. Tudatosan „fényképezte le” agyával a látványt, hogy majd meg tudja nézni, amikor csak akarja. Sokat halványodott az emlék, de a helyre bármikor újra ráismert volna…
Rónai Katalin: Hó-fehér
– Na, öreg, itt a kezem, nem disznóláb, csapjon már bele! örüljön, hogy nem kell még egy éhes szájat etetni!- szólt a sebhelyes férfi, és nagyot röhögött, miközben apám körül a másik három cimborája egyre szorosabbra zárta a kört. Apám, mint a csapdában vergődő állat hol jobbra, hol balra néz, nem tudta, hogy az ajtó résén…
Zilaji Krisztina: A szemüveges krokodil
Zsuzska mindentől félt. Már kicsi korától kezdve. Először – a családja elmondása szerint – csak a porszívó hangjától, de aztán idővel ezek a félnivaló dolgok szépen szaporodni kezdtek Zsuzska életében. Félt az apró bogaraktól, a gyerekektől, a túl sokat kiabáló anyjától, de különösen félt a házuktól nem messze lévő rosszhírű utcától, mert ott állítólag sok…
Palotai H. Zsófia: A kékhajú
Különös ez a hely, gondolta Ulrik herceg, amint a pirkadat tompa rózsafényébe burkolózva közelített a vár felé. Hatalmas, vaskos falú építmény volt, akár ezer zsoldos is elférhetett volna benne, de életnek közel s távol semmi jelét sem látta. Nyomasztóan hatott a hercegre ez a környék. Csatatéren, nyílt színi összecsapásokban soha nem félt, hiszen látta az…
Bábikné Gyovai Anita: Három kívánság
Andi, a negyvenes éveinek végén járó, egyedülálló tanárnő. Sokat tapasztalt, az élet nagy dolgaiban jártas személyiség. Irodalom órán azt a házi feladatot adta negyedikes tanítványainak, hogy írjanak a vágyaikról, a céljaikról. Milyennek szeretnék látni magukat felnőttként? Ha lenne három kívánságuk, mi lenne az? Andi korán ért haza, így az egész délutánt a dolgozat javítására szánta….
Agota Sandorfy: Béklyóban
Fellebbent a gyolcs. Szétroncsoltan is felismerte a szeretett arcot. Összeszorult a torka. Egy hangot sem volt képes kipréselni, pedig az élete múlhat rajta. Tehetetlenül tűrte, hogy elvonszolják. Milyen boldog volt, hogy harmadjára kisfia született! Egy csapásra tekintélye lett a nagycsaládban. Észrevétlen tűnt tova bő két évtized. Annyira lefoglalta a mindennapok hajszája, hogy teljesen váratlanul érték…
Nagy-Rakita Melinda: Gondolatok a félelemről
Vannak az életben olyan pillanatok, amelyek beléd ivódnak, s mint egy éles kép veled maradnak, és életed során hol felvillannak, hol eltűnnek. Vannak olyan emlékek, amelyeket a boldogság ragaszt a belsődbe és bizonyára vannak olyanok is, amelyeket a történésekor átélt félelem nem enged száműzni soha. Ami igazán meglepő számomra ebben az utóbbiban, az, hogy olyan…
Buschmann Éva: Félelem nélkül élni
Félelem. Félelem a betegségektől, félelem az elmúlástól, félelem a mindennapoktól, félelem a felmérőktől, félelem a vizsgáktól, félelem a sikertől, félelem a másik embertől, félelem a vakmerőségtől, a váltástól. Szinte mindentől lehetne félni. Van, aki ezt is teszi, fél a jövőtől, rágódik a múlton, holott egyre több helyen a szánkba rángják, hogy élj a jelenben! A…
Ládi Zsuzsa: Győzni
Amint letette a fejét, már tudta, hogy újra meg fog történni. Felpattant az ágyból, és kirohant a folyosóra, hogy elrejtőzzön a nagy ruhásszekrény mellett, hátha Ő nem veszi észre, pedig tudta, hogy Ő is pont olyan jól ismeri a házat. Sohasem volt ijedős, de kezdte úgy érezni, hogy az idegei, amik általában kötélből voltak, kezdték…
Gyarmati Magdolna: Gondolatok a konyhában
Már nem vagyok tizenhat éves. Utálom a forradalmakat. Már nem akarok forradalmár lenni. Már nem akarok mást, csak lenni. Aztán csak szépen, nyugodtan elmenni. Nem akarok úgy járni, mint az ártatlan brokkoli rózsa, Ki az álmából ébred fel, darabokra vágva, Bimbójába halva, a konyhába’. Miért változik a világ pont most? Miért nem lehet inkább jobb?…
Wekker Anita: Én inkább félek
Félek a mindennapok kihívásaitól. Félek mások véleményétől és bírálatától. Félek az idegentől, az ismeretlentől. Félek a változástól, félek az újtól. Félek lépéseket tenni, félek kezdeményezni. Félek az igazságtalanságtól és a visszautasítástól. Félek, hogy nem úgy jönnek össze a terveim, ahogy elképzeltem. Félek, hogy az emberek nem értenek meg. Félek, hogy az életem talán jó irány…
Pekkel Edina: Primadonna
Primadonna, ki a rivaldafénybe vágyott, akarta meghódítani az egész nagyvilágot. Szerep ott nem jutott neki, így hát írt magának, s lassan épültek köré a kártyavárak. Hamis csillogás és dicsőség az, mibe öltözött. Pörgött ég és föld s a csillagok között. Hazugságból szőtte vágyát, ármányból varrta ruháját. Nem ütött, csak törtetett. Átgázolt minden emberen. Ő a…
Tóthné Erdei Gyöngyi: Szökés az éjszakában
A kis csapat rendületlenül haladt előre. Elől két férfi, hátul két férfi, középen pedig a nők és a gyermekek. Nagyon ügyeltek arra, hogy csendben meneteljenek, hogy ne hívják fel magukra a figyelmet, mert az az életükbe kerülhet. A kicsi gyermekek is pisszenés nélkül haladtak édesanyjuk kezét szorongatva. Átérezték a helyzet súlyosságát még akkor is, ha…
Menyhártné Zana Éva: A gyűrű
Emília torkát páni félelem szorította. Úgy elhatalmasodott rajta, hogy úgy érezte, képtelen tovább vezetni. Meglátta egy benzinkút reklámfényeit, indexelt, besorolt a lekanyarodó sávba. Még félig van a tank, de a biztonság kedvéért rátöltött. Öreg volt az autó, és a frissen felújított motor zabálta a benzint. Mert nem bírt várni. Hiába mondta a szerelő, hogy szép…
Szabó Ágnes: Félelem, de mitől is?
Még korán volt, mégis frissen és tettre készen ült fel az ágyában. Próbálta átgondolni, hogy mi is fog ma vele történni, de elakadt a harmadik mondatnál, mert nem akarta érezni újra a félelmet az ismeretlentől. Gondolta, nyom egy jó kis imát, azzal nem lehet baj. Igen ám, de melyik vallás, melyik könyörgését, s milyen nyelven,…
Perluszné Villányi Julianna: Van megoldás?
Gyerekkoromban, vagy még mindig gyerek vagyok? Egy alföldi tanyán élünk őt fiútestvéremmel és négy lánytestvéremmel. Én az ötödik gyerek vagyok. Lassan már én vagyok a legidősebb az itthon élők között. Aki teheti elmegy innen és vissza se néz. Amióta az eszemet tudom az egész család félelemben él és senki se segít rajtunk. A félelem okozója…
Parlagi Erika: Láthatatlan szálak
Megfeszülve feküdtem az ágyamban, minden idegszálamon pattanásig feszültek a húrok. Két hete nem aludtam, ha elszunnyadok, akkor is hajnali négy után nyom el a fáradság. Hullamereven ébredek, miközben csorog rólam a félelem verejtéke.Kikészültem. Ilyen idegállapotban nem lehet létezni, nem lehet élni. Nem látom mikor lesz vége, már arra sem emlékszem mikor kezdődött. Harcolok egy láthatatlan…
Dobos Márta: Sokan vagy
Csak állt ott értetlenül a férje előtt leforrázva. Nézte ezt a kivörösödött arcú, tagbaszakadt embert, aki föléje tornyosult, fenyegetőn. Nem értette, mi történt. Hallotta, hogy az ordít, még a nyálcseppeket is látta, amint kirobbannak a szájából. Hallani hallotta, de nem értette pontosan, mit kiabál. Csak a …sokan vagy … jutott el a tudatáig. Mintha egy…
Kedves Annamária: Az Aletsch gleccser félelmetes birodalma
Már sok éve tart a szerelem, újra meg újra visszamegyek az Alpokba, valahogy vonz a hegyek csodálatos világa, nem tudok ellenállni. Nem tudom, miért, de folyamatosan visszavágyok négyezresek közé. Idén a Jungfrau Mönch párossal kacérkodtunk. A leírások alapján nem tűnt nehéznek, és előre nem tudhattuk, milyen őrült kalandokba fogunk keveredni. Az elején még minden rendben…
Oláh Gyöngyi: Az utolsó perc
Az oroszlán morgása egyre közelebbről hallatszott. Már nem is morgás volt, hanem hörgés. Kapaszkodtak a kilincsbe mind a ketten, de tudták, hogy a gyenge kis ajtó nem védi meg őket a közeledő hatalmas állat ellen. Libabőrösek voltak a félelemtől. Amíg idemenekültek, még sikítoztak, hogy: „Vigyázz! Fuss! Oroszlán!” – de most már nem mertek kiáltani. Úgysem…
Engi Zsuzsanna: Zuhanás
Vársz egy levélre. Percenként nézed meg a postaládádat, majd nyugtatod magadat, hogy majd, majd, majd és kitalálsz millió indokot. És becsapod magad… És amikor megjön a levél, először gyorsan átfutod, hogy lásd milyen hosszú, majd kényelmesen belefészkeled magad a párnádba, takaródba és magad mellé képzeled azt, aki a levelet írta, azt gondolod, ott van és…