Gyarmati Magdolna: Gondolatok a konyhában

Már nem vagyok tizenhat éves.
Utálom a forradalmakat.
Már nem akarok forradalmár lenni.
Már nem akarok mást, csak lenni.
Aztán csak szépen, nyugodtan elmenni.

Nem akarok úgy járni, mint az ártatlan brokkoli rózsa,
Ki az álmából ébred fel, darabokra vágva,
Bimbójába halva, a konyhába’.

Miért változik a világ pont most?
Miért nem lehet inkább jobb?
Miért nem lehet nyugodtan élni?
Aztán csak szépen, nyugodtan elmenni.

Már nem vagyok tizenhat éves!
A világ összetört, most ki javítja meg?
Ki tűz virágot fegyvercsőbe?
Ki ültet fát csupasz hegytetőre?

Akarok egy helyet, ahol minden szép,
Nyugodtan elengedhetem gyermekem kezét,
Akarok egy helyet, ahol nem kell félni,
Aztán csak szépen, nyugodtan elmenni.

Léleksodrás

Ahogy a Duna mardossa a partot,
Észrevétlenül rombol, és alkot,
Úgy mardosod lelkem,
Jössz egyre beljebb és beljebb.
Omlik szét világom, és a sok igazságom
Gurul szét, mint szakadó nyakláncról a gyöngyök,
Kapkodok utána és csak hörgök.
Keresem magam, széthulló világom,
Kapaszkodok beléd, mardosó lélek párom
Furcsa kölcsönhatás, hisz tőled omlok szét.
Fogyó partomról lehulló lélek göröngyök
Építik medredet, emelkedik az új part,
Vajon mi lesz rajta, egy új élet, vagy,
Csak egy másik part szakad?

Gyarmati Magdolna
Gyarmati Magdolna

Gyarmati Magdolna – Elhatározta, hogy élete második ötven évét az írásnak szenteli. Szereti a fantasztikus irodalmat, a meséket és a rejtélyes történeteket. Lelkes és empatikus tagja a RitArt Academy tréneri csoportjának.
http://irokis.hu/blog/