„Szerelem ahogy a szél meglebbenti a függönyt nem a függöny, nem a szél. A lebbenés.” Fodor Ákos Jócskán eltelt egy év, mióta Marie itt járt. Akkor május volt. Most lassan vége a nyárnak. Magam sem tudom miért pont most, de nekiálltam rendbe tenni a szőlőlugast. Az indák már sűrűn átszőtték. Olyan, mint egy zöld szoba….
Maria fázósan húzta magára a takarót, és elnézett valahova a csillagok közé, melyek úgy szikráztak az égbolton, mint fekete bársonyon a gyémántok. Ivott egy pohár bort, és folytatta a történetét.
Előre-hátra, előre-hátra… Nyikorog alattam az ócska hintaszék az öreg tornácon. Kezemben whisky-s pohár. Bámulom a semmit.
Maria váratlanul toppant be hozzám szomorúan, kétségbeesve. Ülünk a teraszon. Langyos a májusi este. Hozok két takarót, mert kezd feltámadni a szél. Az egyiket ráterítem. Ő belülről fázik.
Ahogy ott kucorgott a még nedves homokban, Lizzy egy huppanásra lett figyelmes. Halálra rémülten ugrott egy nagyot. Kis barátja érkezett a könnyáradattal. Hóna alatt szorongatta a kislány szétázott mesekönyvét és a fényképét.
Lizbeth elgondolkodva ült le a ház előtti pihenőpadra. Szépen ápolt gyep, gondozott virágok. A lépcsőház is tiszta volt, ahonnan az imént lépett ki. – Istenem, az élet nekem is adhatott volna ilyen szép, hosszú szerelmet. De nekem nem jutott senki. Szociális gondozó vagyok, családsegítő és kirendelt gyám az öregek mellé, akiket most látogattam meg. TomTom…
„Sajtból van a Hold” énekelhetném Demjén Rózsival. Ez egy ilyen éjszaka. Kristálytiszta az ég, és a Hold hatalmassá nőtt korongja kísérteties fénnyel árasztja el a tájat. Kutyagyerekek, farkas hordák vonyításától hangos a máskor csendes éj.
„Mennyivel másabb a táj ilyenkor hópaplan helyett mindenütt virágok sarjadó fű, levélrügyek holnaptól tavasz lesz béke veled… „
Feltámadt a szél. A száraz faleveleket fújta, pörgette, görgette maga előtt. A már színüket vesztett levelek úgy néztek ki, mintha egy jókorára hízott rovarhadsereg indult volna rohamra. Eszty fáradtan hajtotta fejét az autó kormányára. Ki kéne szállni, el kéne indulni. Róbert várja. A ház kivilágítva. A kapu automatikusan nyílt, mikor megállt előtte.
Misi jó srác volt. Szerette a műszaki kütyüket, a barátait, a lányokat. Szeretett édesapjával autót szerelni, anyukájával nagyokat beszélgetni. Imádta az életet. Persze legjobban biciklizni szeretett, mióta az eszét tudta…
7 év. Ennyi idő telt el, mióta elvesztette őket balesetben. Felesége, Aliz és két kislánya, Dorka és Lencsi, szíve-lelke-élete lett áldozata egy felelőtlen, ittas, kábítószeres fiatalembernek.
Csípős volt a hajnal. Még nem fagyott, dér sem lepte még el a tájat, de a nyáriasan meleg napok után bizony hideg volt. Fáradtan hunytam le a szemem a vonaton, pokolba kívánva a körülöttem csacsogó embereket, a fülhallgatón keresztül is dübörgő zenét hallgató fiatalokat. Úgy aludtam volna még…
Minden levél lehullott már, csak egy rezeg még árván. Játékos szellő pördít rajta, majd pilleszárnyként rebben-fordul, s mint tollpihe olyan lágyan hull alá… Egyenesen Nanni kitartott tenyerébe. A lány óvatosan simít egyet rajta, s közben könnybe lábadt szemekkel olvassa az üzenetet. Az utolsót. „Szeretünk Nanni! Légy nagyon boldog! Ne felejts el minket! Tudd, mindig vigyázni…
Langymeleg szeptember végi reggel volt. Igazi vénasszonyok nyara. Olyan szép a táj ilyenkor. Az ősz pazar pompába öltözteti a fákat, bokrokat. Zoé gyönyörködött a szél táncoltatta falevelek játékában. Sóhajtott egy nagyot. Miért nem lehet minden ilyen egyszerű öröm?
Juli zavarodottan sétált fel-alá a karácsonyi vásár forgatagában. Időnként azon kapta magát, hogy fennhangon szitkozódik. Olyankor óvatosan körbelesett, mit vettek észre belőle a körülötte nézelődő emberek, nem nézik-e bolondnak? De senki nem foglalkozott vele, akárha egyedül lenne.
Janó vagyok. Nem tudom pontosan hány éves. Valamikor kisgyerekkoromban elhurcoltak, elraboltak szüleimtől a falunkat feldúló katonák. Erre emlékszem. És anyám mosolyára, ölelésére, apám simogató tenyerére.
Ajánlom Pandák Margónak, és segítőinek, akik 4 éve gondoskodnak önfeláldozóan- akár a városvezetés ellenében is- arról, hogy 70-80 ember legalább hetente egyszer jóllakjon, ne fázzon… 2150. Valahol, egy távoli galaxisban… Nehezen tudott megmozdulni. Annyi helye is alig volt, hogy a kezét a feje fölé emelje.
(A történet, a szereplők a képzeletem szülöttei. Bármilyen hasonlóság élő személyekkel mégsem véletlen műve) Alkonyodott. A szakadt felhők közt még fel-felbukkant a lenyugvó nap. Aludni térő varjak lepték el az eget. Olyanok voltak a sejtelmessé váló fényben, mint vihartól felkapott pörgő-forgó száraz falevelek. Nem is. Mint soha földet nem érő, hatalmas pelyhekben szállingózó fekete hóesés,…
Bié valamikor csodaszép volt. Bomlottak utána a férfiak. Ő is szerette őket. Nagyon. Élvezte a becéző szavukat, az égő tekintetüket, vágytól égő testüket. Elolvadt ölelésükben.
Kötögetett. Minden szabadidejében. Pulóvert, zoknit, kesztyűt, sapkát, sálat. Álmokat. Sorsokat. Vágyakat. Szép színeseket. Tegnap sárgát. Ma lilát. Holnapra már odakészítette a pirosat… Szép sorba rendezve ott volt a szivárvány minden színe a kis táskákba készítve, a kötőtűkkel együtt. Mikor végez a főzéssel, a ház körüli teendőkkel, felkap egyet, és siet a vonathoz.
Motto: Nem úgy mese, ahogy te gondolod sorsokból szőtt álom álomból szőtt sorsok valahol mind igazak…
Várj reám kedvesem épp hozzád sietek kora hajnalon az első vonatot kellene elérnem s az állomásig hosszú az út nagyon
Szívembe zártam az első pillanattól fogva. Állig érő barna haja, szeplős arca, bájos pofija, és azok a nevető gödröcskék… Ellenállhatatlan volt.
Lizzy elkényeztetett kislány volt. Első gyerek-első unokaként érkezett olyan családba, ahol a szülők, nagyszülők, édesapja hat fiútestvére, és az egész rokonság királykisasszonyként bálványozta. Szőke, göndör fürtjei, bársony bőre, szépsége mindenkit elvarázsolt.
Fiatal korában Baniának ejtették a nevét, de ahogy múltak az évek már csak a vén Banya- ként emlegették maguk közt az emberek.
Panni jó alvó volt. Azon az éjszakán tengermély álmából nagyon lassan tért vissza, egy folyamatos, kétségbeesett sikoltozás kényszerítette, hogy felébredjen. A sikoltozás egyre rémisztőbb lett.
Az a piros körömcipő a kirakatban hetek óta megállásra kényszerítette. Orrát az kirakatüveghez nyomva, nagyokat sóhajtva vágyta a fényes, kecses tűsarkú csodát. Ezerszer elképzelte magát, ahogy haját egy kecses mozdulattal hátraveti, kacéran megrázza, majd ringó csípővel, felemelt fejjel elvonul az utána füttyögő férfiak vágyakozó tekintetében fürödve.
Hetek óta figyelte a barkaárust. Korán ébredt a természet az idén, az igazi tavasz még csak most kezdődik. Honnan ez a sok barkaág, amit hatalmas táskákban, szépen csokrokba rendezve cipel a férfi minden pénteken? – tűnődött.
Audry unalmas, poros kisvárosban élt valahol Amerikában. Nyár volt. Azon a napon a szokottnál is korábban ébredt. Lustán nyújtózott egyet. Hátrarázta sűrű, göndör, barna haját, ujjaival beleborzolt, és élvezte a finom sampon, és a frissen főzött kávé illatát, mely körüllengte. Hetek óta álomvilágban élt. Olyan energiák tomboltak, benne, hogy már-már szétfeszítették a szürke hétköznapjait….
Még szinte gyerekek voltunk, mikor egymásra találtunk Kispulisszal. Az első perctől úgy éreztük, együtt fogjuk leélni az életünket. Akkoriban családi okból kollégiumban lakott, ami Ormosbányán volt, és tagja lett a kollégiumi színjátszó körnek. Egyébként Kazincbarcikán éltünk, ő odajárt suliba, én Miskolcra.
Lepedők a napernyők alatt Vihar volt az éjjel. A hullámok még haragosan csapkodták a partot. Lassan majd visszahúzódik a víz, közeledik az apály. Kicsit hűvös még a hajnal. Didergőn pulóverbe bújt, feltűrte a nadrágszárát, sétálni indult a homokos fövenyen. Gondolt egyet, kibújt a cipőjéből, összekötötte a fűzőket, aztán átvetette a vállán. Kibontotta nemrég gondosan…
Pirkadt. Szép nyári nap ígérkezett. A többiek elindultak rég, a kakasszó már kinn érte őket a határban. Aratás ideje van. Megitták a kupica pálinkát, ettek pár falatot. A férfiak fenték a kaszát, a nők kötényt kötöttek, s kendőt a fejükre. Mire a nap első sugara felbukkant az ég alján, halk nótaszó mellett húztak a karok,…
Izgatottan készülődött. A hotelben, ahol nászútjukon megszálltak, mára táncos mulatságot szerveztek. A férje meglepte egy rafináltan egyszerű ruhával, azt fogja felvenni. A férjem – ízlelgeti a szót mosolyogva. Két napja házasodtak össze, még megszokni sem volt ideje. A készülődés, az esküvő, az utazás…
Emília torkát páni félelem szorította. Úgy elhatalmasodott rajta, hogy úgy érezte, képtelen tovább vezetni. Meglátta egy benzinkút reklámfényeit, indexelt, besorolt a lekanyarodó sávba. Még félig van a tank, de a biztonság kedvéért rátöltött. Öreg volt az autó, és a frissen felújított motor zabálta a benzint. Mert nem bírt várni. Hiába mondta a szerelő, hogy szép…