Címke: Menyhártné Zana Éva
-
Menyhártné Zana Éva: Szeretetéhség 3. – Végre megvagy
„Szerelem ahogy a szél meglebbenti a függönyt nem a függöny, nem a szél. A lebbenés.” Fodor Ákos Jócskán eltelt egy év, mióta Marie itt járt. Akkor május volt. Most lassan vége a nyárnak. Magam sem tudom miért pont most, de nekiálltam rendbe tenni a szőlőlugast. Az indák már sűrűn átszőtték. Olyan, mint egy zöld szoba.…
-
Menyhártné Zana Éva: Szeretetéhség 2. – Bosszúvágy
Maria fázósan húzta magára a takarót, és elnézett valahova a csillagok közé, melyek úgy szikráztak az égbolton, mint fekete bársonyon a gyémántok. Ivott egy pohár bort, és folytatta a történetét.
-
Menyhártné Zana Éva: Zombi
Előre-hátra, előre-hátra… Nyikorog alattam az ócska hintaszék az öreg tornácon. Kezemben whisky-s pohár. Bámulom a semmit.
-
Menyhártné Zana Éva: Szeretetéhség
Maria váratlanul toppant be hozzám szomorúan, kétségbeesve. Ülünk a teraszon. Langyos a májusi este. Hozok két takarót, mert kezd feltámadni a szél. Az egyiket ráterítem. Ő belülről fázik.
-
Menyhártné Zana Éva: Túl az Óperencián – A zokogó béka 2.
Ahogy ott kucorgott a még nedves homokban, Lizzy egy huppanásra lett figyelmes. Halálra rémülten ugrott egy nagyot. Kis barátja érkezett a könnyáradattal. Hóna alatt szorongatta a kislány szétázott mesekönyvét és a fényképét.
-
Menyhártné Zana Éva: TomTom és Yolanda
Lizbeth elgondolkodva ült le a ház előtti pihenőpadra. Szépen ápolt gyep, gondozott virágok. A lépcsőház is tiszta volt, ahonnan az imént lépett ki. – Istenem, az élet nekem is adhatott volna ilyen szép, hosszú szerelmet. De nekem nem jutott senki. Szociális gondozó vagyok, családsegítő és kirendelt gyám az öregek mellé, akiket most látogattam meg. TomTom…
-
Menyhártné Zana Éva: Sajtból van a Hold
„Sajtból van a Hold” énekelhetném Demjén Rózsival. Ez egy ilyen éjszaka. Kristálytiszta az ég, és a Hold hatalmassá nőtt korongja kísérteties fénnyel árasztja el a tájat. Kutyagyerekek, farkas hordák vonyításától hangos a máskor csendes éj.
-
Menyhártné Zana Éva: Csak szavak
„Mennyivel másabb a táj ilyenkor hópaplan helyett mindenütt virágok sarjadó fű, levélrügyek holnaptól tavasz lesz béke veled… „
-
Menyhártné Zana Éva: Hogyan mondjam el…
Feltámadt a szél. A száraz faleveleket fújta, pörgette, görgette maga előtt. A már színüket vesztett levelek úgy néztek ki, mintha egy jókorára hízott rovarhadsereg indult volna rohamra. Eszty fáradtan hajtotta fejét az autó kormányára. Ki kéne szállni, el kéne indulni. Róbert várja. A ház kivilágítva. A kapu automatikusan nyílt, mikor megállt előtte.
-
Menyhártné Zana Éva: Ugratás
Misi jó srác volt. Szerette a műszaki kütyüket, a barátait, a lányokat. Szeretett édesapjával autót szerelni, anyukájával nagyokat beszélgetni. Imádta az életet. Persze legjobban biciklizni szeretett, mióta az eszét tudta…
-
Menyhártné Zana Éva: A hetedik év
7 év. Ennyi idő telt el, mióta elvesztette őket balesetben. Felesége, Aliz és két kislánya, Dorka és Lencsi, szíve-lelke-élete lett áldozata egy felelőtlen, ittas, kábítószeres fiatalembernek.
-
Menyhártné Zana Éva: Korlátozott Mennyország
Csípős volt a hajnal. Még nem fagyott, dér sem lepte még el a tájat, de a nyáriasan meleg napok után bizony hideg volt. Fáradtan hunytam le a szemem a vonaton, pokolba kívánva a körülöttem csacsogó embereket, a fülhallgatón keresztül is dübörgő zenét hallgató fiatalokat. Úgy aludtam volna még…
-
Menyhártné Zana Éva: Az utolsó levél
Minden levél lehullott már, csak egy rezeg még árván. Játékos szellő pördít rajta, majd pilleszárnyként rebben-fordul, s mint tollpihe olyan lágyan hull alá… Egyenesen Nanni kitartott tenyerébe. A lány óvatosan simít egyet rajta, s közben könnybe lábadt szemekkel olvassa az üzenetet. Az utolsót. „Szeretünk Nanni! Légy nagyon boldog! Ne felejts el minket! Tudd, mindig vigyázni…
-
Menyhártné Zana Éva: A bankrablók, avagy a szeretet hatalma
Langymeleg szeptember végi reggel volt. Igazi vénasszonyok nyara. Olyan szép a táj ilyenkor. Az ősz pazar pompába öltözteti a fákat, bokrokat. Zoé gyönyörködött a szél táncoltatta falevelek játékában. Sóhajtott egy nagyot. Miért nem lehet minden ilyen egyszerű öröm?
-
Menyhártné Zana Éva: Barátnők
Juli zavarodottan sétált fel-alá a karácsonyi vásár forgatagában. Időnként azon kapta magát, hogy fennhangon szitkozódik. Olyankor óvatosan körbelesett, mit vettek észre belőle a körülötte nézelődő emberek, nem nézik-e bolondnak? De senki nem foglalkozott vele, akárha egyedül lenne.
-
Menyhártné Zana Éva: A vándor
Janó vagyok. Nem tudom pontosan hány éves. Valamikor kisgyerekkoromban elhurcoltak, elraboltak szüleimtől a falunkat feldúló katonák. Erre emlékszem. És anyám mosolyára, ölelésére, apám simogató tenyerére.
-
Menyhártné Zana Éva: Száműzöttek
Ajánlom Pandák Margónak, és segítőinek, akik 4 éve gondoskodnak önfeláldozóan- akár a városvezetés ellenében is- arról, hogy 70-80 ember legalább hetente egyszer jóllakjon, ne fázzon… 2150. Valahol, egy távoli galaxisban… Nehezen tudott megmozdulni. Annyi helye is alig volt, hogy a kezét a feje fölé emelje.
-
Menyhártné Zana Éva: Metamorfózis, avagy egymás szemében…
(A történet, a szereplők a képzeletem szülöttei. Bármilyen hasonlóság élő személyekkel mégsem véletlen műve) Alkonyodott. A szakadt felhők közt még fel-felbukkant a lenyugvó nap. Aludni térő varjak lepték el az eget. Olyanok voltak a sejtelmessé váló fényben, mint vihartól felkapott pörgő-forgó száraz falevelek. Nem is. Mint soha földet nem érő, hatalmas pelyhekben szállingózó fekete hóesés,…
-
Menyhártné Zana Éva: Valahanő
Bié valamikor csodaszép volt. Bomlottak utána a férfiak. Ő is szerette őket. Nagyon. Élvezte a becéző szavukat, az égő tekintetüket, vágytól égő testüket. Elolvadt ölelésükben.
-
Menyhártné Zana Éva: A sorsszövő
Kötögetett. Minden szabadidejében. Pulóvert, zoknit, kesztyűt, sapkát, sálat. Álmokat. Sorsokat. Vágyakat. Szép színeseket. Tegnap sárgát. Ma lilát. Holnapra már odakészítette a pirosat… Szép sorba rendezve ott volt a szivárvány minden színe a kis táskákba készítve, a kötőtűkkel együtt. Mikor végez a főzéssel, a ház körüli teendőkkel, felkap egyet, és siet a vonathoz.
-
Menyhártné Zana Éva: SALIX alba Tristis
Motto: Nem úgy mese, ahogy te gondolod sorsokból szőtt álom álomból szőtt sorsok valahol mind igazak…
-
Menyhártné Zana Éva: Várj reám kedvesem
Várj reám kedvesem épp hozzád sietek kora hajnalon az első vonatot kellene elérnem s az állomásig hosszú az út nagyon
-
Menyhártné Zana Éva: Cuki mosoly
Szívembe zártam az első pillanattól fogva. Állig érő barna haja, szeplős arca, bájos pofija, és azok a nevető gödröcskék… Ellenállhatatlan volt.
-
Menyhártné Zana Éva: A zokogó béka
Lizzy elkényeztetett kislány volt. Első gyerek-első unokaként érkezett olyan családba, ahol a szülők, nagyszülők, édesapja hat fiútestvére, és az egész rokonság királykisasszonyként bálványozta. Szőke, göndör fürtjei, bársony bőre, szépsége mindenkit elvarázsolt.
-
Menyhártné Zana Éva: Bania rózsafája
Fiatal korában Baniának ejtették a nevét, de ahogy múltak az évek már csak a vén Banya- ként emlegették maguk közt az emberek.
-
Menyhártné Zana Éva: Lurdi
Panni jó alvó volt. Azon az éjszakán tengermély álmából nagyon lassan tért vissza, egy folyamatos, kétségbeesett sikoltozás kényszerítette, hogy felébredjen. A sikoltozás egyre rémisztőbb lett.
-
Menyhártné Zana Éva: A piros körömcipő
Az a piros körömcipő a kirakatban hetek óta megállásra kényszerítette. Orrát az kirakatüveghez nyomva, nagyokat sóhajtva vágyta a fényes, kecses tűsarkú csodát. Ezerszer elképzelte magát, ahogy haját egy kecses mozdulattal hátraveti, kacéran megrázza, majd ringó csípővel, felemelt fejjel elvonul az utána füttyögő férfiak vágyakozó tekintetében fürödve.
-
Menyhártné Zana Éva: A tükör hangjai 2.
Hetek óta figyelte a barkaárust. Korán ébredt a természet az idén, az igazi tavasz még csak most kezdődik. Honnan ez a sok barkaág, amit hatalmas táskákban, szépen csokrokba rendezve cipel a férfi minden pénteken? – tűnődött.
-
Menyhártné Zana Éva: A tükör hangjai 1.
Audry unalmas, poros kisvárosban élt valahol Amerikában. Nyár volt. Azon a napon a szokottnál is korábban ébredt. Lustán nyújtózott egyet. Hátrarázta sűrű, göndör, barna haját, ujjaival beleborzolt, és élvezte a finom sampon, és a frissen főzött kávé illatát, mely körüllengte. Hetek óta álomvilágban élt. Olyan energiák tomboltak, benne, hogy már-már szétfeszítették a szürke hétköznapjait.…
-
Menyhártné Zana Éva: Ballada
Még szinte gyerekek voltunk, mikor egymásra találtunk Kispulisszal. Az első perctől úgy éreztük, együtt fogjuk leélni az életünket. Akkoriban családi okból kollégiumban lakott, ami Ormosbányán volt, és tagja lett a kollégiumi színjátszó körnek. Egyébként Kazincbarcikán éltünk, ő odajárt suliba, én Miskolcra.
-
Menyhártné Zana Éva: Lepedők a napernyők alatt
Lepedők a napernyők alatt Vihar volt az éjjel. A hullámok még haragosan csapkodták a partot. Lassan majd visszahúzódik a víz, közeledik az apály. Kicsit hűvös még a hajnal. Didergőn pulóverbe bújt, feltűrte a nadrágszárát, sétálni indult a homokos fövenyen. Gondolt egyet, kibújt a cipőjéből, összekötötte a fűzőket, aztán átvetette a vállán. Kibontotta nemrég gondosan…
-
Menyhártné Zana Éva: Csipkekesztyű
Pirkadt. Szép nyári nap ígérkezett. A többiek elindultak rég, a kakasszó már kinn érte őket a határban. Aratás ideje van. Megitták a kupica pálinkát, ettek pár falatot. A férfiak fenték a kaszát, a nők kötényt kötöttek, s kendőt a fejükre. Mire a nap első sugara felbukkant az ég alján, halk nótaszó mellett húztak a karok,…
-
Menyhártné Zana Éva: John
Izgatottan készülődött. A hotelben, ahol nászútjukon megszálltak, mára táncos mulatságot szerveztek. A férje meglepte egy rafináltan egyszerű ruhával, azt fogja felvenni. A férjem – ízlelgeti a szót mosolyogva. Két napja házasodtak össze, még megszokni sem volt ideje. A készülődés, az esküvő, az utazás…
-
Menyhártné Zana Éva: A gyűrű
Emília torkát páni félelem szorította. Úgy elhatalmasodott rajta, hogy úgy érezte, képtelen tovább vezetni. Meglátta egy benzinkút reklámfényeit, indexelt, besorolt a lekanyarodó sávba. Még félig van a tank, de a biztonság kedvéért rátöltött. Öreg volt az autó, és a frissen felújított motor zabálta a benzint. Mert nem bírt várni. Hiába mondta a szerelő, hogy szép…