Menyhártné Zana Éva: TomTom és Yolanda

Lizbeth elgondolkodva ült le a ház előtti pihenőpadra. Szépen ápolt gyep, gondozott virágok. A lépcsőház is tiszta volt, ahonnan az imént lépett ki. – Istenem, az élet nekem is adhatott volna ilyen szép, hosszú szerelmet. De nekem nem jutott senki. Szociális gondozó vagyok, családsegítő és kirendelt gyám az öregek mellé, akiket most látogattam meg. TomTom…

Menyhártné Zana Éva: Hogyan mondjam el…

Feltámadt a szél. A száraz faleveleket fújta, pörgette, görgette maga előtt. A már színüket vesztett levelek úgy néztek ki, mintha egy jókorára hízott rovarhadsereg indult volna rohamra. Eszty fáradtan hajtotta fejét az autó kormányára. Ki kéne szállni, el kéne indulni. Róbert várja. A ház kivilágítva. A kapu automatikusan nyílt, mikor megállt előtte.

Menyhártné Zana Éva: Ugratás

Misi jó srác volt. Szerette a műszaki kütyüket, a barátait, a lányokat. Szeretett édesapjával autót szerelni, anyukájával nagyokat beszélgetni. Imádta az életet. Persze legjobban biciklizni szeretett, mióta az eszét tudta…

Menyhártné Zana Éva: Korlátozott Mennyország

Csípős volt a hajnal. Még nem fagyott, dér sem lepte még el a tájat, de a nyáriasan meleg napok után bizony hideg volt. Fáradtan hunytam le a szemem a vonaton, pokolba kívánva a körülöttem csacsogó embereket, a fülhallgatón keresztül is dübörgő zenét hallgató fiatalokat. Úgy aludtam volna még…

Menyhártné Zana Éva: Az utolsó levél

Minden levél lehullott már, csak egy rezeg még árván. Játékos szellő pördít rajta, majd pilleszárnyként rebben-fordul, s mint tollpihe olyan lágyan hull alá… Egyenesen Nanni kitartott tenyerébe. A lány óvatosan simít egyet rajta, s közben könnybe lábadt szemekkel olvassa az üzenetet. Az utolsót. „Szeretünk Nanni! Légy nagyon boldog! Ne felejts el minket! Tudd, mindig vigyázni…

Menyhártné Zana Éva: Barátnők

Juli zavarodottan sétált fel-alá a karácsonyi vásár forgatagában. Időnként azon kapta magát, hogy fennhangon szitkozódik. Olyankor óvatosan körbelesett, mit vettek észre belőle a körülötte nézelődő emberek, nem nézik-e bolondnak? De senki nem foglalkozott vele, akárha egyedül lenne.

Menyhártné Zana Éva: Száműzöttek

Ajánlom Pandák Margónak, és segítőinek, akik 4 éve gondoskodnak önfeláldozóan- akár a városvezetés ellenében is- arról, hogy 70-80 ember legalább hetente egyszer jóllakjon, ne fázzon…   2150. Valahol, egy távoli galaxisban… Nehezen tudott megmozdulni. Annyi helye is alig volt, hogy a kezét a feje fölé emelje.

Menyhártné Zana Éva: Metamorfózis, avagy egymás szemében…

(A történet, a szereplők a képzeletem szülöttei. Bármilyen hasonlóság élő személyekkel mégsem véletlen műve) Alkonyodott. A szakadt felhők közt még fel-felbukkant a lenyugvó nap. Aludni térő varjak lepték el az eget. Olyanok voltak a sejtelmessé váló fényben, mint vihartól felkapott pörgő-forgó száraz falevelek. Nem is. Mint soha földet nem érő, hatalmas pelyhekben szállingózó fekete hóesés,…

Menyhártné Zana Éva: A sorsszövő

Kötögetett. Minden szabadidejében. Pulóvert, zoknit, kesztyűt, sapkát, sálat. Álmokat. Sorsokat. Vágyakat. Szép színeseket. Tegnap sárgát. Ma lilát. Holnapra már odakészítette a pirosat… Szép sorba rendezve ott volt a szivárvány minden színe a kis táskákba készítve, a kötőtűkkel együtt. Mikor végez a főzéssel, a ház körüli teendőkkel, felkap egyet, és siet a vonathoz.

Menyhártné Zana Éva: A zokogó béka

Lizzy elkényeztetett kislány volt. Első gyerek-első unokaként érkezett olyan családba, ahol a szülők, nagyszülők, édesapja hat fiútestvére, és az egész rokonság királykisasszonyként bálványozta. Szőke, göndör fürtjei, bársony bőre, szépsége mindenkit elvarázsolt.

Menyhártné Zana Éva: A piros körömcipő

Az a piros körömcipő a kirakatban hetek óta megállásra kényszerítette. Orrát az kirakatüveghez nyomva, nagyokat sóhajtva vágyta a fényes, kecses tűsarkú csodát. Ezerszer elképzelte magát, ahogy haját egy kecses mozdulattal hátraveti, kacéran megrázza, majd ringó csípővel, felemelt fejjel elvonul az utána füttyögő férfiak vágyakozó tekintetében fürödve.

Menyhártné Zana Éva: A tükör hangjai 1.

  Audry unalmas, poros kisvárosban élt valahol Amerikában. Nyár volt. Azon a napon a szokottnál is korábban ébredt. Lustán nyújtózott egyet. Hátrarázta sűrű, göndör, barna haját, ujjaival beleborzolt, és élvezte a finom sampon, és a frissen főzött kávé illatát, mely körüllengte. Hetek óta álomvilágban élt. Olyan energiák tomboltak, benne, hogy már-már szétfeszítették a szürke hétköznapjait….

Menyhártné Zana Éva: Ballada

Még szinte gyerekek voltunk, mikor egymásra találtunk Kispulisszal. Az első perctől úgy éreztük, együtt fogjuk leélni az életünket. Akkoriban családi okból kollégiumban lakott, ami Ormosbányán volt, és tagja lett a kollégiumi színjátszó körnek. Egyébként Kazincbarcikán éltünk, ő odajárt suliba, én Miskolcra.

Menyhártné Zana Éva: Lepedők a napernyők alatt

Lepedők a napernyők alatt   Vihar volt az éjjel. A hullámok még haragosan csapkodták a partot. Lassan majd visszahúzódik a víz, közeledik az apály. Kicsit hűvös még a hajnal. Didergőn pulóverbe bújt, feltűrte a nadrágszárát, sétálni indult a homokos fövenyen. Gondolt egyet, kibújt a cipőjéből, összekötötte a fűzőket, aztán átvetette a vállán. Kibontotta nemrég gondosan…

Csipkekesztyű

Menyhártné Zana Éva: Csipkekesztyű

Pirkadt. Szép nyári nap ígérkezett. A többiek elindultak rég, a kakasszó már kinn érte őket a határban. Aratás ideje van. Megitták a kupica pálinkát, ettek pár falatot. A férfiak fenték a kaszát, a nők kötényt kötöttek, s kendőt a fejükre. Mire a nap első sugara felbukkant az ég alján, halk nótaszó mellett húztak a karok,…

John

Menyhártné Zana Éva: John

Izgatottan készülődött. A hotelben, ahol nászútjukon megszálltak, mára táncos mulatságot szerveztek. A férje meglepte egy rafináltan egyszerű ruhával, azt fogja felvenni.  A férjem – ízlelgeti a szót mosolyogva. Két napja házasodtak össze, még megszokni sem volt ideje. A készülődés, az esküvő, az utazás…

Menyhártné Zana Éva

Menyhártné Zana Éva: A gyűrű

Emília torkát páni félelem szorította. Úgy elhatalmasodott rajta, hogy úgy érezte, képtelen tovább vezetni. Meglátta egy benzinkút reklámfényeit, indexelt, besorolt a lekanyarodó sávba. Még félig van a tank, de a biztonság kedvéért rátöltött. Öreg volt az autó, és a frissen felújított motor zabálta a benzint. Mert nem bírt várni. Hiába mondta a szerelő, hogy szép…