Lizzy elkényeztetett kislány volt. Első gyerek-első unokaként érkezett olyan családba, ahol a szülők, nagyszülők, édesapja hat fiútestvére, és az egész rokonság királykisasszonyként bálványozta. Szőke, göndör fürtjei, bársony bőre, szépsége mindenkit elvarázsolt.
Valami érthetetlen okból, imádta a békákat. – Jepüjj el madájka- mondta, ha valamelyiküket sikerült elfogni, és apró tenyeréből feldobva, sikongatva, kacarászva röptette – biztatta őket.
Hamarosan testvérkéje született, akit borzasztóan várt. Rántott csirkehusival etette volna, ha időben észre nem veszik… Imádata azonban hamarosan irigységre váltott, mikor Amy nála is szebb, nagyon kedves, bűbájos lánykává cseperedett. Féltékeny lett, ha nem látták, bántotta, csipkedte, haját húzta, és nem engedte játszani.
Béka imádata azonban nem változott. Ha észrevett egyet az út menti árok partján, képes volt Amy-t belelökni az árokba, ha útjában volt a békavadászatban.
Nagyon szerette a meséket, különösen a királylányosokat. Ha csak tehette, az otthon fellelhető ruhákból, kiegészítőkből varázsolt felséges öltözéket magának. A körömcipőkért egyenesen reszketett, nagyon nehezen törődött bele, hogy az ő apró lábára még nem gyártanak ilyesmit. Anya cipője azonban kitömve, a sarkába játékkockát helyezve tökéletesen megfelelt arra, hogy a háromszárnyú tükör előtt illegesse magát. Hisz a tükörben úgyis azt látta, amit a fantáziája bűvölt oda.
Mikor meg tanult olvasni, kitágult a világ, a mesék birodalma végtelen lett. Sokszor gondolt arra, mi lenne, ha megcsókolná a békákat, akik az útjába kerülnek. Hátha az egyik az elvarázsolt királyfi, aki menten beleszeretne és feleségül venné. Másképp nem lehet igazi királykisasszony, hisz a környezetében nem látott olyat. Biztos azért, mert a többi lány nem szerette a békákat, sőt sikítva menekültek, ha megláttak egyet is. Nem csoda, hogy nincsenek már királykisasszonyok. De ő az lesz.
Egy csendes nyári napon, mikor egy frissítő zápor után kisétált a kertbe, meglátott egy formás békát. Mintha korona is lett volna rajta. Vígan ugrándozott az árnyliliom hatalmas levelei alá.
Nosza Lizzy-nek sem kellett több. A nagy zöld levelek szinte teljesen eltakarták, ahogy négykézlábra ereszkedve a béka után mászott.
– Szépséges királyfi! Ne bújj el! Itt vagyok, adok neked csókot! Ne félj, már tudom, hogy nem madárka vagy, és nem repülsz el, nem akarlak reptetni!- könyörgött.
Az apró béka megállt. Rádüllesztette szemeit, brekegett egyet, majd a kislány felé tartott tenyerébe ugrott.
Lizzy áhítatosan megcsókolta… És nem történt semmi. A béka nem változott királyfivá. Kezdte magát furcsán érezni. A növényzet már úgy ölelte körül, mint valami őserdő. A kedves kis béka hirtelen rút varangy lett, és ahogy hosszú nyelvét kinyújtva elkapott egy legyet, Lizzy megborzongott.
Na jó, inkább hazamegyek, gondolta. Nagyi biztos megsütötte már a kedvenc sütijét, és lassan az egész család körbeüli a nagy, kihúzhatós asztalt, és kezdődhet a társasjátékozás, sok-sok nevetéssel…
Lába nem mozdult. Aztán mégis. Ugrott egy nagyot, és elborzadt, ahogy végignézett magán. Békává változott. Sikítva ugrándozott be a nyitva felejtett konyhaajtón. Nagyi, Anya és Amy szintén sikítoztak. Seprűt ragadtak, és kiüldözték a házból. Hiába kiabálta, hogy ő nem béka, ő Lizzy, csak átváltozott, segítsenek visszavarázsolni kislánnyá- nem értették a kuruttyolását.
Így hát visszabújt az árnyliliom levelei közé, és zokogott, csak zokogott…
Lassan beesteledett. A család Lizzy keresésére indult. Kétségbeesetten néztek be minden sarokba, minden bokor, minden fűszál alá, sehol sem találták. És nem találta a rendőrség, tűzoltóság, katasztrófavédelem, senki, sehol, az egész világon… Mintha sosem létezett volna…
Szülei elkeseredésükben eladták a portát, ahol ezek után nem volt maradásuk. Elköltöztek, messzire. Túl az Óperencián, és az Üveghegyeken is túl…
Az új lakók ősszel felásták a kertet. Egy göröngy alól az ásó egy apró békát fordított ki. Nem értették, miért sikít, zokog. Még sosem láttak ilyet. Elkerekedett szemekkel nézték, ahogy kétségbe esve új otthont próbál keresni magának egy borókabokor földre simuló ágai között…
Dani, az új lakók kisfia megsajnálta. Utána mászott, óvatosan tenyerébe emelte, és megsimogatta.
– Ne félj, ne sírj kicsi béka. Biztos nagyon magányos vagy, leszek a barátod. Jó?
Kért egy nagy befőttes üveget a mamájától, és beköltöztette Lizzy-t a szobájába. Tett egy kis létrát is az üvegbe, gondolta, majd ha Lizzy felmászik rajta, tudni fogja, hogy hamarosan eső lesz…
Csakhogy Lizzy nem tudta, hogy ez lenne a dolga. Rögtön kimászott, és vígan körbeugrálta a szobát. Mindent alaposan megnézett. Semmi sem volt ismerős. Azaz mégis. Az egyik polcon volt 2 kép. Az egyiken a családja, a másikon ő volt lefotózva. És a kedvenc mesekönyve. A királylányos. A szülei itt hagyták, hátha mégis valami csoda történik, valahogy előkerül, legyen itt valami, ami kedves neki.
Dani döbbenten figyelte, ahogy a kis béka odaugrált a régi lakók fényképéhez, és próbálta simogatni őket. A kislány fényképe előtt megállt, hol Danira, hol a fotóra nézett, és olyan volt, mintha magára mutatott volna. Aztán addig-addig ugrált a mesekönyvön, amíg le nem lökte a földre.
A könyv a kedvenc meséjénél nyílt ki. Ahol a királylány megcsókolja a békát. Szép, színes rajz volt. Lizzy órákig nézegette régen, elalvás előtt. Most elfacsarodott szívvel újra zokogásban tört ki…
Dani izgatottan szaladt a mamájához.
– Mama, ez a kis béka lehet, hogy a kislány, aki itt lakott, és eltűnt. Lehet elvarázsolta a gonosz boszorkány. És ezért nem találta senki!
– Jaj, kisfiam! Ne beszélj butaságot. Ilyesmi csak a mesében létezik. Tedd vissza az üvegbe, nehogy rálépjünk véletlenül, aztán sírhatsz, ha elpusztul.
Dani elszomorodott. Visszarakta a kis békát. Lizzy pedig újból keserves zokogásban tört ki.
Először csak a befőttes üveget sírta tele, aztán a szobát, a házat, elöntötte az udvart, a közeli kis patakot, az áradó víz a folyóig vitte, a folyó az Óperenciás tengerig sodorta. Ha átkel rajta, már csak az Üveghegyeken túl kéne eljutnia valahogy.
Talán sikerül. Talán megtalálja a családját. És még azt is meg kell oldania, hogy lehetne újból Lizzy. Ha sikerül, soha többé nem akar királylány lenni. És nem fog megcsókolni egyetlen békát sem.
