Olykor bevillant a “deja vu” érzés, hogy valamikor a kezdetek kezdetén egy kellemesen ringatózó, langyos vízzel telt burokban növekedett. Mint minden burok, ez is megrepedt idővel és ő egy erős kézben visítva tiltakozott az első fürdetés ellen.
Ötéves lehetett… Szinte csodálkozni sem volt ideje, olyan hirtelen, semmi perc alatt leért a medence kékcsempés fenekére. A végtelen csendben nyugodtan szemlélte a magasban kalimpáló lábakat. Arra is határozottan emlékszik, hogy a nap gyönyörűen átsütött a vízen, de a melegét nem érezte. Nagy lélegzetet akart venni, mire elsötétült a világ!
Anya, annak ellenére, hogy sohasem tanult meg úszni, szempillantás alatt beugrott érte és kirángatta a gyepre. Azonnal ott termett a mentős, aki szakszerűen kezelésbe vette.
Évekig rettegett minden nagyobb vízfelülettől. Később is csak annyira tanult meg úszni, hogy a felszínen maradjon. A tükörsima, átlátszó tengervízben sem tudta ellazítani a testét. Görcsösen a hágcsóba kapaszkodva, sóvárogva nézte a vidáman lubickólókat, akik olykor nem átalottak le-lebukni a víz alá. Mert odalent csodákat is látni! Egy egészen más, színes világ tárulkozik eléjük. Egyik fiatal, izmos, vízcseppektől csillogó fejű hajós észrevette, és fülig érő szájjal ránevetett:
– Nyugodtan kapaszkodjon belém! – bíztatta, és ő bátorkodott elengedni a hajó biztonságát.
Amikor további bíztatásra az arcát is vízbe mártva lenézett, elámult! Valóban csodát látott, pedig úgy hitte az ismeretterjesztő HD videók után nem várhat semmi újat. Első ízben tapasztalta, hogy mennyivel szebb, színesebb, izgalmasabb a vízalatti világ élőben! Hálásan kulcsolta ujjait a fiatalember vállára, és elhatározta, hogy méltón megjutalmazza. Később a hajón beszélgettek és kiderült, hogy a helyi iskolának – ahol a fiú kisegítő nevelő, önkéntesekre van szüksége… azonnal élt a lehetőséggel!
Szinte folyamatosan jönnek a hírek, hogy a globális felmelegedés következményeként világszerte megsokszorozódott az árvizek okozta kár. Ugyanakkor az aszály is egyre nagyobb területeket sújtott. Mi történt? Mitől borult fel az egyensúly? Amíg messze a baj, addig azok, akik tehetnének valamit ellene, nem mozdulnak. Mert őket (még) nem érinti! A tapasztalat azt igazolja, hogy a tünetkezelés minden alkalommal súlyos következményekkel jár, mégsem a bajok gyökerét keressük. Einstein rég rájött, nem szabad ismételten ugyanazt cselekedni a jobb megoldás reményében!
Insanity: doing the same thing over and over again and expecting different results.
Anya rosszul lett. Sokadszorra. Mert a szokásos gyomorbántalmait egész életében több napos koplalással orvosolta. Sajnos legutóbb folyadékot sem vett magához, hogy hamarabb kikúrálja magát… Mire berohantak vele a kórházba, hajszál híján késő lett! A doktornő az egész családdal megígértette, hogy a mamát ezentúl rendszeresen itatják. Mesélte, hogy kisgyereket is hoznak be későn, amikor már nem találnak vénát az infúzió bekötéséhez. Orvosok keze közt halnak meg… Mint anya barátnője, aki alig néhány hónapja szintén kiszáradás miatt vesztette életét. Ő még büszke is volt rá, hogy sohasem ivott vizet életében…
Gyerekkorától imádja a sci-fi filmeket. A Marson maradt űrhajós legnagyobb gondja a vízhiány volt… Olyan bolygót keresünk a világűrben, aminek víz és légtér található a felszínén, mert kizárólag ott fordulhat elő élet.
Mindezt tudjuk, hiszen a víz lételemünk, mégis pazaroljuk, szennyezzük, felelőtlenül bánunk vele. Meddig?
– És kérnék egy karton ivóvizet is! – hallotta naponta pénztáros korában. Nyelve hegyén volt, hogy:
– Kiváló minőségű víz folyik a csapból. Ingyen, vagyis majdnem ingyen és cipelni sem kell. A palackozott vizet a forrásokból, a talajból (vagy rosszabb esetben a csapból) nyerik és a rengeteg műanyag palack szemétbe kerül miattuk… – Nem szólhatott az üzlet érdekei ellen…
Okos ötlet volt egy felfordított, levágott végű pillepalackot a cserépbe dugva öntözni a virágait. Simán kibírták a tíznapos távollétét. Nem kellett az utóbbi időben egyre kelletlenebb szomszédot ezzel terhelni. Legutóbb is csontszárazon hagyta a növényeit. Bezzeg a saját pázsitjára nem sajnálta a bőséges locsolást, sőt a több méternyi mozaikos járdát is leslagozta söprögetés helyett!
Az ablakhoz húzta az öreg karosszéket. Kedvetlenül nézett ki a szürkeségbe:
– Már megint esik! – sóhajtott lemondóan. Mintha most is negyven napról lenne szó, ami egyszer már elöntötte a világot… Örülhetett volna a pihenőnek, de olyan sok dolog vár rá a kertben! A magoknak földbe kell kerülni, ha rendes termést akar. Amint felszikkad a talaj, megint dolgozhat, amíg csak lát, hogy behozza a lemaradást.
Tele engedte a kádat forró vízzel, ma nemcsak tengeri sót, de habfürdőt is csurgatott belé. A kád szélén sejtelmes fényt adó, illatos mécsesek sorakoztak. Egy pohárka bort is elkortyolgatott, mire a kihűlőfélbe hajló vízből kikecmergett. Csak később jutott eszébe, hogy ma egy átlagember többnapi vízszükségletét pazarolta élvezetre, de nem érzett bűntudatot. Lényeg, hogy a bőre felfrissült, az ízületei kilazultak, és legalább pár napig kevésbé kínozzák.
Szerencsére az a kelletlen, kíváncsi szomszéd rányitott, így csak reggelig feküdt holtan. Be sem vitték a halottas házba, mert a szintén kilencvenhárom éves komaasszonya gyorsan, szakszerűen lemosdatta, és az előre bekészített fekete selyembe öltöztette. Sok értelme nem volt, mert kívánsága szerint hamvasztani fogják. Kedvenc unokája majd szétszórja a tenger felett, ott, ahol egykor felfedezte a csodát…
