Biztosat senki sem tudott, bár mindenki hallott a különös sorsolásról. A népesség minden rétegét foglalkoztatta a téma, csak félősen suttogva, ámult tisztelettel mertek beszélni róla. Nóri joggal érezte, hogy ő a legszerencsésebb ember a világon, amikor hivatalos levélben értesítették, hogy megnyerte az áhított luxusutazást, tetszés szerinti időtartamra.
Arra ébredt, hogy hétágra süt a nap és friss illatú zene árad szét körülötte. A minden elképzelhető kényelemmel felszerelt szobába hamar behelyezkedett. Kis táskájából percek alatt kirakodta a személyes holmikat. A teljes ellátásban értelemszerűen benne foglaltatik minden, amire szüksége lehet a sportok űzéséhez, a környék felfedezéséhez, szárazföldi és vízitúrákhoz. Ha mégis szüksége lenne valamire, csőpostán könnyedén beszerezheti.
Tulajdonképpen csak néhány személyes tárgyát és kedvenc, saját tervezésű ruhadarabját hozta magával. Kiválasztotta egyik csini bikinijét, amire felöltötte a legszebb köntösét. Elégedetten szemlélte az eredményt és elindult megismerkedni a környezettel.
Az erkélyre kilépve elétárult a tenger végtelenje, lenézve látni vélte a mélyben sétálókat. Nagyon kellett figyelni, hogy a lombkorona hézagain keresztül elő-előbukkanó állat- vagy emberformákat sikerüljön felismerni, megkülönböztetni.
Mint bármelyik mai modern nyaralóhelyen, itt is a dzsungel sűrűjébe vágott, falécekkel borított sétányokon lehetett eljutni a hotelekhez, uszodákhoz és egyéb kellemes időtöltés színhelyeihez. Találkozott ide-oda igyekvő, kényelmesen heverésző, napozó, vagy éppen fürdőző vendégekkel is, de ők sem bizonyultak közlékenynek, barátkozónak. Nyilván pihenni jöttek ide, ahol végre békén hagyják őket! Feltöltődve szándékoztak visszatérni a mókuskerék életformába.
Egyik kristálytiszta csatorna melletti lejtőn két iguána tanyázott szoborszerű mozdulatlanságban, majd egy önfeledt erőpróba közben összegabalyodva, együtt pottyannak a patakba…
Nóri elbűvölve nézte őket. Tudta, hogy az itteni állatvilág, a személyzet, sőt a vendégek jó része is robotok, de ilyen élethű egyedekre nem számított. Csodaszép smaragdzöld és aranysárga bőrükön megcsillant a napfény, ahogy a harsány fűbe süllyedtek és egymásba kapaszkodva hemperegtek. Megérezte, hogy valaki megállt mögötte:
– Ugye milyen kedvesek? – csendült fel a kislány műhangja.
Nóri csalódottan gondolta:
– Milyen kár, hogy nem figyeltek a hangra… Hiszen hiába a szép arcocska, ha ez a kiábrándítón fémes hang nyomokban sem hat emberinek.
Sétáin Nóri rendszeresen elkanyarodott az iguánák felé, és hamarosan rokoni-baráti érzelmeket táplált irántuk. Életében először érezte, hogy rászakadt a magány, hiába álltak rendelkezésére a személyzet különböző színekbe öltöztetett robotjai úton útfélen. Hajbókolva üdvözölték és segítőkészen várták óhajait, de mégiscsak robotok voltak.
Az első napoktól kezdve keresztül-kasul sétált újsütetű birodalmán, és minden új és újabb furcsaságot, érdekességet örömmel fedezett fel. Lenyűgözte a sokszínű égbolt, a naplemente bíbora, az északi fény kékeszöld lebegése… A levegő egzotikus illatokat hordozott, énekes madarak koncerteztek a napfelkelte dicséretére. Nóri mindezt egyedül élvezte, mintha csak neki szólna a színjáték. Családokat, embercsoportokat alig látott, a magányos fiatalok virtuális sisakban nyargalták meg a képzelet játszmáit, a szóló vendégek fejhallgatóikkal magukba zárkózva szigetelték el magukat a külvilágtól.
Feltűnt neki, hogy semmiféle étterem, élelmiszerüzlet nem akadt az útjába. Furcsállta, hogy a csőposta választékában sem szerepelt élelem! Napok óta nem akadt útjába egy hétköznapi, unalomig ismert, lépten-nyomon megszokott üdítős, csokis vagy rágcsálni valóval feltöltött automatákból, mégsem éhes.
Talán a reggelente beszedett pirula tartalmazza a napi energiaszükségletét? Úgy döntött, hogy még egyszer, tüzetesen átolvassa a kapott tájékoztatót. Hiába fecsérelte az idejét, ugyanolyan tanácstalan maradt, nem kapott választ a kérdéseire.
Tovább barangolt, míg egy olyan kies térségre tévedt, ahol felül világít az égbolt és alul honol a fénynyelő mélység. Lélekcsendesítő zene és idegnyugtató vízcsobogás hallatszik az út menti hangszórókból és a közeli, rejtett csermelyek, vízesések felől. Sok-sok apró fénypont tarkította az ösvény szélét, mint megannyi szentjánosbogár…
Nóri hirtelen gyomorszaggató fájdalmat érzett! A maró éhség bádoghangú korgása makacsul kínozta. Benne még maradt néhány emberi sejt, és ezek jól emlékeztek az éhség fogalmára.
Itt gyülekeztek az iguánák is, mert nekik még több eredeti sejtjük maradt. Nem bánták az kínzó éhséget, mert tudták, hogy hamarosan bőséges jutalomban részesülnek.
Hajnal körül megnyíltak a felső régiók és finomabbnál finomabb gyümölcsök tömkelege zúdult rájuk! Nóri elámult ekkora választék láttán, hiszen nem is tudta, hogy ilyen gyümölcsök léteznek. Örömmel tömte magába a lédús, finom édes, ropogós falatokat… Maró éhsége ahelyett, hogy csillapodott volna, tovább fokozódott. Nóri mit sem törődve a belsejét feszítő kellemetlen érzéssel, tovább habzsolt.
Embertársaihoz hasonlóan, neki is majd’ minden szervét kicserélték az idők folyamán. Talán csak az újszülöttek rendelkeztek természetes sejtekből felépített szervekkel, és ők sem sokáig. Iskoláskorukra már agyi, szemidegpótló, és egyéb sejtekkel tökéletesítették a diákokat. Nóri és társai ezt tényként fogadták el, különben sem tehettek ellene. Kényelmesebb is volt soha nem felejteni, nem megöregedni, egészségesnek maradni. Hogy ennek ára is lehet, arra egyikük sem gondolt…
A varázslatos helyen már minden lény robot volt, csak a gyümölccsel táplálkozó iguánák voltak élők… Nóri a felkelő nap fényében rácsodálkozott az immár fémesen csillogó bőrére. Testét milliónyi tűszúrás szaggatta, végtagjain erős karmok nőttek, vonásai gyökeresen megváltoztak, és ekkor belenyilallt a felismerés: iguanává alakult!
A két lehetőségből ez volt az élhetőbb. Aki ide nem került be, annak a szervezete addig-addig cserélődött, míg egyetlen élő sejtje sem maradt…
***
A távolabbi jövőben dögevő gépmadarak keringtek egy ősrégi olajütő felett, amit csonttá fogyott páriák támadtak minden oldalról megkezdődött a gépek és ember-roncsok harca az utolsó csepp olajért, legyen az millió éves kőolaj vagy újkori, növényi eredetű…
