Péter felemelkedett. Élvezte a magasságot. A mindent átható örömtől még a bőr szandálba bújtatott lábujjai is begörbültek. A holtpontot elérve elkezdett hátrafele zuhanni ellentétes irányba mindaddig, amíg a lendület el nem fogyott. Így hintázott csendes magányában, hol előre, hol hátra dőlve, hogy a hinta lendülete ne törjön meg.
Szerette ezt a helyet, mert innen jól belátta az egész tájat. Figyelte, ahogy a hegyek által kibocsátott meleg, párás levegő sűrűn összetömörödve „pipál”.
„Végre nyugis lesz ez a nap” – dőlt hátra elégedetten, mozdulatával magasabbra ösztökélve a hintát.
A távolban hirtelen észrevett egy fekete alakot.
„Na, ennyit arról, hogy nem lesz ma semmi izgalom” – borult el Péter tekintete, ahogy a felé közeledőt nézte. A jövevény kezében látható éles tárgyon megcsillant a Nap fénye.
– Mi járatban? – kérdezte tartózkodóan Péter, szemét a csillogó felületen tartva. Csak akkor nyugodott meg, amikor az illető másik kezében meglátott egy rózsát is.
– Úgy döntöttem felmondok – hangzott a határozott válasz.
– Felmondasz??? Ezt nem teheted! – háborodott fel Péter.
– Már miért ne tehetném? – kérdezett amaz vissza.
– Mert létfontosságú, hogy ez a poszt be legyen töltve!
– És? Majd kiírnak rá egy pályázatot – vonta meg a vállát nem törődöm módon a másik.
– Ezt… ezt nem lehet csak így elintézni! – erősködött Péter, majd folytatta:
– Nagyon szigorú feltételeknek kell megfelelnie a pozíciót betöltőnek.
– Ugyan már! Ne kárálj itt nekem! – legyintett a „pályaelhagyó” és indult volna tovább, de Péter nem hagyta magát.
– Hát itt van például az, hogy… Egy – mondandója közben az ujjait sorban felemelve számolta az érveit. – Tudnia kell az új jelöltnek, hogy ki az, akit el kell távolítani.
– Ezt a HR-esek tudják – söpörte félre az ellenvetést a feketébe öltözött alak.
– Kettő – folytatta Péter, mintha a másik közbe sem szólt volna. – Tudnia kell, hogy mikor jön el az „Idő”! HR-esek nélkül is – tette hozzá sietve még mielőtt az ismerőse újabb kifogással jött volna. – És Három, arra is képesnek kell lennie, hogy meg tudja tervezni az eltávolítandó személy milyen módon menjen el és hogyan – nyomatékosította Péter elégedetten. Úgy gondolta, hogy minden ütőkártyáját kijátszotta és meggyőzte a másikat az igazáról.
– Akkor bizony mielőbb el kell kezdeni keresni az utódomat, mert teljesen kiégtem ebben a munkában – mondta Azrael, a Halál angyala, aki szó nélkül otthagyta az elképedt Szent Pétert és megindult a Mennyek kapuja felé, hogy benyújtsa felmondását. Ahogy áthaladt rajta, a kapu rendszerhibát érzékelve besípolt.
